George Clooney szeretné, ha a hétvégén veled lehetne, és hét filmjében is erre csábít, amelyet közül többet ő maga rendezett is, és nem mindig kapunk ilyen ajánlatot!
Alkonyattól pirkadatig (1996)
A címhez illően későn adják, de érdemes nézni vagy felvenni, mert ez George Clooney legmenőbb szerepe, pedig ő alapjáraton is menő. Pszichopata filmbeli öccsével – aki nem más, mint Quentin Tarantino -, körözött bűnözőként igyekszik eljutni Mexikóba, amihez egy istenfélő család lakókocsiját veszik igénybe, a családdal együtt. Van itt minden, elképesztően jó színészek – köztük Harvey Keitel -, óriáskígyóval táncoló Salma Hayek, és egy útszéli csehó, ami egyszerre maja áldozati piramis és vámpírok tanyája, de itt semmit sem kell komolyan venni, tudván, hogy Robert Rodriguez a rendező.
Szép kis nap! (1996)
Clooney ekkorra már befutott a Vészhelyzetnek köszönhetően, de filmsztár még nem volt, vagy csak éppen hogy, nem úgy, mint filmbeli partnere, Michelle Pfeiffer. És mindketten elvált szülőket játszanak, csak nem egymástól váltak el. Clooney egy élete egyik legfontosabb riportján dolgozó riporter, akinek volt felesége hirtelen úgy dönt, hogy férjére hagyja a kislányukat. Eközben a szintén rendkívüli tárgyalás előtt álló Pfeiffer gyerekgyűlölő főnökétől igyekszik távol tartani kisfiát. Az egynapos iskolai kirándulás mindkettőjük számára remek megoldásnak ígérkezik. Azonban a gyerekek lemaradnak a buszról, így a két szülő megállapodik abban, hogy felváltva vigyáznak rájuk. Na, lesz köztük valami?
Peacemaker (1997)
Amikor egy nukleáris robbanófejeket szállító vonat rejtélyes módon karambolozik a volt Szovjetunióban, a briliáns amerikai atomspecialista, Dr Julia Kelly (Nicole Kidman) rájön, hogy a baleset valójában a fegyverek ellopását álcázó ördögi terv része. Segítségére van az eltűnt bombák felkutatásában a különleges erők kiváló ezredese, Thomas Devoe (ő volna Clooney), akinek nyers stílusa ütközik Kelly diplomatikusabb módszerével. Félretéve személyes ellentéteiket - és bimbózó románcukat, - együtt futnak versenyt az idővel, ahogy követik az utolsó robbanófej nyomát az ENSZ székházához.
Viharzóna (2000)
Billy Tyne kapitány kardhalvadászatra hívja össze legénységét. Tudja, hogy az idő októberben bármikor rosszra fordulhat, de belevág a nagy zsákmány reményében. Az első kudarc után veszélyesebb vizekre merészkedik a kapitány, a sikeres halászat után azonban elromlik a hajó felszerelése. Nehéz döntés előtt állnak: vagy áthajóznak a két front és egy hurrikán egyesüléséből kialakult viharon, vagy várnak és elvesztik a zsákmányt. Wolfgang Petersen (A tengeralattjáró) tud egyet és mást a viharos tengerről, és ezt a tudását itt bőven kamatoztatja, Clooney és Mark Wahlberg pedig már a Sivatagi cápákban is remek párost alkottak.
Egy veszedelmes elme vallomásai (2002)
"A nevem Charles Hirsch Barris. Írtam popszámokat, voltam tévéproducer. Felelős vagyok a légkör agyzsibbasztó, gyermeteg szórakoztatással való szennyezéséért. Ezen felül meggyilkoltam harminchárom embert." – így kezdi George Clooney első rendezésének hőse, és bár sosem tudjuk meg, ebből mennyi igaz, tény, hogy valóban élt személyről van szó. Akit a zseniális Sam Rockwell alakít, mert Clooney legnagyobb erénye rendezőként a színészválasztás és irányítás. És Rockwell abszolút hitelesen hozza a teljesen őrült sztorit, amely szerint Barris nappal tévéproducer volt, éjszaka a CIA bérgyilkosa, társként pedig ott van Drew Barrymore és Julia Roberts – utóbbi meglepő szerepkörben.
Jó estét, jó szerencsét! (2005)
1953-at írunk, amikor a televíziózás még gyerekcipőben jár és amikor a neves tévés hírszerkesztő, Edward R. Murrow (David Strathairn), egy népszerű ismeretterjesztő hírműsort vezet a CBS csatornán Fred Friendly (George Clooney, aki egyben a film rendezője is) producerrel karöltve. Murrow munkáját elhivatott csapat támogatja, akik nem riadnak vissza a Joseph McCarthy szenátor vezette kommunistaellenes hisztériakampányától, amely sokak karrierjét törte már derékba. Ennek a szerkesztőségnek az egyik legelkötelezettebb tagja a fiatal riporter, Joe Wershba (Robert Downey Jr.), akinek személyes veszítenivalója is van, hiszen az egyik kolléganője titokban a felesége, márpedig ezt tiltja a szervezet etikai szabályzata.
Gravitáció (2013)
Tudom, az egész Sandra Bullockról szól, de azért George Clooney is kellett a dologhoz. Ő ugyanis az a rutinos űrhajós, aki legelőször megmenti kolléganőjét az űrállomást érő katasztrófa során – ők ketten egy rutinjellegű szerelési munkát végeznek, amikor egy meteorzápor elpusztítja az űrbázist, és a két asztronautát elszakítja az űrsiklótól. Az összeköttetésük megszakad a Földdel, egymáshoz kötve sodródnak a végtelen világűrben. Hamarosan fogytán az oxigén. A félelmük fokozatosan pánikba fordul, semmi esélyük a megmenekülésre. A többit a legtöbben tudjuk, aki nem tudja, az mindenképpen nézze meg.
