A Közös többszörös című, Harold Ramis rendezte vígjáték a klónozás okozta családi galibákat járja körbe, a szükségesnél talán kissé merészebb módon, de Michael Keaton és Andie MacDowell játéka kárpótol minket a túlzásokért.
A klónozás már 1996-ban is probléma volt. Illetve nem maga a klónozás volt a probléma, technikai értelemben, hanem annak meggondolatlan használata, ami vezethet akár munkahelyi vagy magánéleti válsághoz – vagy, ahogy azt esetünkben láthatjuk, túlságosan is sok Michael Keatonhoz, akik aztán kisebb ámokfutásba kezdenek. Hát csoda, hogy egy ilyen vicces és eredeti koncepció mellett maga a film, a Harold Ramis rendezte Közös többszörös csúfos bukás lett?
Doug Kinney (Keaton) az építőiparban dolgozik, és a munkája mellett nem sok ideje jut a családjára, amit gyönyörű felesége (Andie MacDowell ) gyakran szóvá is tesz. Doug azt kívánja, bárcsak lenne egy klónja, aki elvégzi helyette a munkát, amíg ő a családjával van, és mivel éppen egy tudományos kutatóintézet épületét újítják fel, egy segítőkész tudós (Harris Yulin ) valóra váltja álmát. A másolat (szintén Keaton) Lance-nek hívja magát, roppant férfias és remek munkaerő, így hősünk végre többet lehet otthon. Csakhogy esendő emberről van szó, és a házimunkára is csináltat egy klónt (szintén Keaton), aki Ricónak nevezi magát, és valóban nagyon házias.
A gondok akkor kezdődnek, amikor a két klón összeismerkedik,
és úgy döntenek, csinálnak egy saját másolatot. Csakhogy a kazettás magnók korából tudjuk, hogy a másolat másolata már nem az igazi, és valóban, a „Négyeske” kicsit tompábbra sikerül. Viszont, akárcsak a többiek, pont úgy néz ki, mint Doug, és amikor – természetesen külön-külön – találkoznak a feleségével, óhatatlanul is olyasmi történik, amivel az eredeti példány nem számolt.
Ami igaz, az igaz, a Közös többszörös a mozipénztáraknál csúnyán elhasalt – a 45 milliós gyártási költségnek még a felét sem hozta vissza, 21,1 millió dollár lett a végeredmény -, amiért a készítők az olimpiai játékok nyitóünnepségét okolták. Csakhogy a többi heti premierfilmnél nem jelentkezett ekkora „hiány”, a gondok inkább a történettel lehettek. A fogyatékos klón valószínűleg már erős túlzás volt, a klónokkal való szex pedig már átléphetett egy olyan küszöböt, amit egy könnyed vígjátéknak nem illik átlépnie, de volt még egy további tényező.
Ugyanezen a héten mutatták be Eddie Murphytől a Bölcsek kövérét (1996), ami nagyjából ugyanazzal a koncepcióval dolgozott: ugyanaz a színész több különböző szerepben játszotta önmaga különböző verzióit egy nem túl erősen kidolgozott koncepció mentén. Mit ad isten, Eddie Murphy verziója jobban működött: bár nem volt sokkal ízlésesebb, nem lépett át olyan határokat, amiket nem szokás.
