William Wharton regénye annak idején sokak kedvence volt, akárcsak Alan Parker a könyv alapján készült drámája, ami a II. világháború helyett a vietnámi háború alatt játszódik, de mára valahogy mindkettő elfelejtődött, sajnos.
William Wharton bemutatkozó regénye, az 1978-ban megjelent Madárka annak idején afféle kisebb irodalmi szenzáció volt, nemzetközi szinten és pár évvel később nálunk is, amikor itt is kiadták. Sajátos koncepciója, a magát madárnak képzelő sérült veteránról és mindenáron segíteni akaró barátjáról megfogta az olvasókat, nem csoda, hogy meg akarták filmesíteni. Az erre felkért Alan Parker (Éjféli expressz, Pink Floyd - A fal, Angyalszív) azonban elsőre nemet mondott, mert szerinte nem lehet vászonra vinni ezt a történetet, és csak a forgatókönyv jelentős átírása után vállalta el a rendezést.

Az átírás legfontosabb eleme az időfaktor volt, pontosabban az, hogy a készítők egy másik háborút választottak. Az eredeti történet a 40-es évek elején játszódik, fiatal hősei a II. világháborúba mennek harcolni, itt a 60-as években járunk, a célpont pedig Vietnám. Kissé meglepő módon a címszerepet játszó Matthew Modine a 80-as években, amikor kijött a Madárka (1984), két másik vietnámi háborús filmben is főszereplő volt, a Robert Altman rendezte, kevésbé ismert Ejtőernyősök (1983) és Stanley Kubrick legendás Acéllövedék (1987) című alkotásában,
vagyis afféle Vietnám-specialista lett,
de vissza az eredeti filmhez, ami Philadelphiában kezdődik. Itt él ugyanabban az utcában Madárka (Modine) és Al Columbato (Nicolas Cage). Alt az autók érdeklik és a csajok, Madárkát pedig a repülés ejtette rabul, mégis a legjobb barátok lesznek, rengeteg kalandot élnek meg, összeütközésbe kerülve szüleikkel is. Aztán jön a háború, Al önkéntesként vonul be, Madárkát besorozzák, és egy katonai kórházban találkoznak legközelebb – az előbbi súlyos arcsérülést szenvedett, az utóbbi egy helikopterbaleset egyetlen, traumatizált túlélője, aki nem hajlandó megszólalni, csak madárként gubbaszt az ágyán.

Madárka egyetlen esélye, hogy régi barátja valahogy kizökkenti ebből az állapotból, mielőtt az orvosok teljesen lemondanának róla. És Al meg is próbál mindent, beleélve magát abba a világba, amibe Madárka került. És ez legalább annyira egy barátság és egy rögeszme története, mint háborúellenes kiáltvány – akárcsak Wharton másik megfilmesített háborús regénye, az Éjfélre kitisztul (1992).
A Madárka egy kicsit őrült film, teli túlzásokkal,
igaz, ezek a történeten belül abszolút indokolt túlzások, és a bemutatása idején valószínűleg ez volt a legfőbb vonzereje. Meg persze Modine és Cage játéka – az utóbbi természetesen Nicolas Cage lévén extrán teljesített, a forgatás közben nem is evett, hogy a kórházi jelenetekre elég sovány legyen, és két fogát ki is húzatta, érzéstelenítés nélkül, hogy arcsérülése hiteles legyen. A Madárka azóta némileg elfelejtett film lett, talán érdemtelenül, talán a filmnyelv változott meg, vagy a befogadóközönség, ki tudja.
