A Harcosok klubja rendezőjének legtöbb munkája beépült a köztudatba, gyakran idézzük őket, valamilyen kontextusban mindig előkerülnek, kivéve az 1997-es Játsz/mát. Vajon miért?
Egy rendező rendszerint több projektet futtat egyszerre, azok a fejlesztés, forgatókönyvírás, előkészítés különböző folyamataiban vannak, és gyakran alakul úgy, hogy felborulnak az eredeti tervek. Egy film, amibe már rengeteg munkát öltek, el sem készül, vagy más csinálja meg, teljesen más felfogásban, de az is előfordul, hogy a sorrend változik meg, az egyik terv egy jó lehetőség miatt előbbre kerül, mint ahogy tervezték. Pontosan ez történt a Játsz/ma (1997) esetében. Történt ugyanis, hogy Brad Pitt felfigyelt a Hetedik (1995) forgatókönyvére, és mi mást tehetett volna David Fincher, mint, hogy lecsapott a lehetőségre. És a Hetedik egy baromi jó film lett, nagyon kemény mondanivalóval, amit nem volt könnyű követni.
A Játsz/ma tétje teljesen más, egy öregedő yuppie élete. A yuppie (young urban professional) volt a 90-es évek Amerikájának meghatározó alakja, fiatal, törtető, hamar meggazdagodó pénzemberek, őket figurázza ki többek között az Amerikai pszichó (2000), és ez adja filmünk alapját is. A fordulatos thriller egy gazdag és unott San Franciscó-i befektetési bankárról, Nicholas Van Ortonról (Michael Douglas) szól, aki még saját születésnapját is egyedül ünnepelné, felesége elvált tőle, vitte a gyereket is. Édesapja is pont ebben a korban, 48 évesen lett öngyilkos. A szülinap azonban mégsem lesz unalmas, amikor megjelenik rég látott öccse, Conrad (Sean Penn). A tékozló fiú különleges születésnapi ajándékot talál ki: egy titokzatos játékban való részvételt ajánl bátyjának.
Az ajánlat vonzónak tűnik, Nicholas el is megy a szervező céghez, de a papírmunka unalmas, a szükséges tesztek idegesítik, úgy tűnik, az egészből nem lesz semmi – aztán mintha minden a feje tetejére állna és mindenki összeesküdött volna ellene. Az is lehet, hogy a játék csak arra volt jó, hogy hozzáférjenek vagyonához és tönkretegyék az életét, a cég pedig egyszerűen felszívódik, amikor a bankár kérdőre vonná őket. A játék tétje immár a saját élete, a kulcsot pedig a játékhoz és/vagy a meneküléshez egy pincérnő, Christine (Deborah Kara Unger) jelentheti. Nem csak hősünknek, nekünk is, mert sorra jönnek a csavarok és fordulatok, iszonyú profi módon.
A Játsz/ma nagy balszerencséje az volt, hogy a nagyszerű Hetedik után, és a még annál is jobb Harcosok klubja (1999) előtt jött ki, szendvicsként két remekmű között. És, ellentétben Fincher két másik munkájával, ez nem akart több lenni, mint ami, csak egy csavaros átverős sztori. Ami mellesleg egyáltalán nem baj, és egy más időzítéssel, szerencsésebb csillagzat alatt sokkal többre értékelnénk ezt a filmet. Amit amúgy a Port.hu olvasói is 8.9 pontra értékelnek...
