A Harag egyrészt attól baromi izgalmas, mert roppant hitelesen ábrázolja a II. világháború véres valóságát, másrészt azért, mert hőseit Pitt vad nácigyűlölete hajtja előre.
1945 áprilisában járunk, pár héttel a II. világháború befejezése előtt, a szövetségesek egyre jobban visszaszorítják a német csapatokat az európai hadszíntéren, de a fanatikus, harcedzett ellenség bármikor képes egy elkeseredett helyi ellentámadásra. Mindenki tudja, hogy már nem tarthat soká a háború, de az értelmetlen harc tovább szedi áldozatait. A Harag névre keresztelt amerikai Sherman harckocsi legénysége is elveszíti géppuskását, így Don Collier őrmester (Brad Pitt), becenevén Wardaddy és összeszokott csapata (Shia LaBeouf, Jon Bernthal és Michael Peña) egy újoncot kap. A zöldfülű közlegénynek (Logan Lerman) nem csak az általa még sohasem használt géppuskával kell megbarátkoznia, de meg kell tanulnia túlélni – és ölni is. A kettő persze nem független egymástól, különösen úgy, hogy parancsnokát, aki már túl sokat látott a háborúból, izzó gyűlölet hajtja a nácik ellen, ha pedig SS tisztet lát, nem nagyon lehet visszafogni…
A David Ayer (Az utolsó műszak, Az utca királyai) rendezte Harag címe mindent elárul: a háború a legrosszabbat hozza ki az emberből, még akkor is, ha az illető történetesen a jó oldalon harcol. Persze lehet vitatkozni arról, volt-e jó és rossz oldal itt, de az SS katonák felvonultatásával Ayer jelzi, hogy voltak, akik mindenképpen a sötét oldalt képviselték. Több fórumon vitatkoztak azon, hogy az amerikai katonák lelőttek-e foglyul ejtett SS katonákat, hát bizony lőttek, az ún. Malmedy-mészárlás után, amikor a németek magukat megadó amerikai katonákat mészároltak le, többször is előfordult önbíráskodás. A film sok mindenben nagyon pontosan ábrázolja a háború borzalmait, elsősorban a páncélos hadviselés területén, hisz mégiscsak egy tank legénységének a kalandjairól van szó, bár tény, hogy a német tüzérek az itt látottnál nagyságrendekkel jobban céloztak, még akkor is, ha a háború végére nyilván felhígult az állomány.
Arról, hogy Ayer mennyire megszállottja volt a hitelességnek a forgatás során, két példa is jól árulkodik. Egyrészt megszerezte a filmhez a világ egyetlen működőképes Tigris harckocsiját, másrészt színészeit szinte elviselhetetlen stressz alatt tartotta végig, hogy látszódjon rajtuk a kimerültség, a feszültség. Utólag mind arról számoltak be, hogy majd’ minden nap verekedniük kellett egymással, folyamatosan szidalmazniuk kellett egymást, ami nem lehetett kellemes, de tényleg viharvert veteránoknak néznek ki. Meg is lett az eredmény, azon túl, hogy a film sokak kedvence lett, Ayert a Harag „robbantotta be” igazán Hollywoodba, és bár megkapta a nagy lehetőséget, de a Suicide Squad - Öngyilkos osztaggal (2016) nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket.
