A zátony című tengeri thriller pofonegyszerű helyzetből indul ki: mi van, ha az úszkálás vége az, hogy hősnőnk egy apró korallszirten csücsülve nézi, hogy egy jókora cápa köröz körülötte, és jön a dagály?
A bikinis csajok a filmipar alulértékelt szakmunkásai. Ők az őrült tömeggyilkosok első áldozatai, ők rázzák magukat a gengszterek mögött, és mindig a bikinis csaj az első, akit felzabálnak a cápák, akár többet is egyszerre. Pedig nekik is vannak álmaik, mármint a bikinis lányoknak, nem a cápáknak, bár ki tudja. Van családjuk, múltjuk, és szeretnek szörfözni, mint az az amerikai lány, aki egy csendes, eldugott mexikói tengerpartra érkezik, hogy a hullámokat szelje és elfeledje gondjait. Aztán intő jelként először egy bálna bűzös teteme bukkan fel a csodás türkiz színű öbölben, majd egy bazinagy cápa harapja combon, ő pedig kétségbeesetten keres menedéket egy parányi szirten, ami nem sokkal nagyobb, mint a bikinije. A part úgy kétszáz méterre van, de a ragadozó folyamatosan szemmel tartja, és közeleg a dagály!
A rendszerint Liam Neesonnal dolgozó spanyol Jaume Collet-Serranak (Ismeretlen férfi, Non-stop, Éjszakai hajsza) alapvetése a következő: mi van, ha kivételesen pont a bikinis csaj marad életben, sőt, az egész film róla szól! Amihez egyfajta dramaturgiai bravúr szükségeltetik, hiszen A zátony történetében nincs más, csak a csaj, a bikini, a tenger meg a cápa, és ezt a végtelenül egyszerű alaphelyzetet nem csak másfél óráig kell elnyújtani, hanem még csavarni is kell rajta, hogy élvezetes történetet kapjunk. Hát ő megnyújtotta, megcsavarta, megráncigálta, a lényeg, hogy valóban képes volt egy teljes játékidőt kitölteni a lány és a cápa meséjével, amihez persze kellett pár, rendszerint rossz időzítéssel megjelenő mellékszereplő – és tudjuk, az ilyen filmekben mi az ő sorsuk -, és kell egy jó hősnő. A bikinis lány jó hősnő, találékony, elszánt, élni akar.
A kétségkívül nagyon csinos Blake Lively (A pletykafészek, Adaline varázslatos élete), aki mellesleg Ryan Reynolds kedves neje, és akinek remekül áll a bikini - bár eleinte neoprén úszóruhában van - szerény véleményem szerint nem különösebben jó színésznő. Viszont van olyan rutinos, hogy megoldja azt a keveset, amit elvárnak tőle, és van olyan sportos, hogy elhiggyük neki, hogy bírja azt a rengeteg gyűrődést, amit itt ki kell állnia. Merthogy ez egy elsősorban fizikális szerep, és elég sokat kell kibírnia, mert a rendező különösen stílusosan képes megkínozni hősnőjét. És Collet-Serra ahhoz is remekül ért, hogy beépítse a környezetet a történetbe: a tényleg mesés öböl „hangulatváltozásai” mindig meghatározzák azt, mi történik a következő pár percben.
