Az asszony beszállt a kamionba, aztán senki sem látta, a sofőr meg tagadja az egészet. Innen szép nyerni, de a 90-es évek végén Kurt Russellt nem lehetett lenyomni.
Volt idő, amikor a filmesek az országutat kifejezetten veszélyes területként mutatták be, ahol bármi megtörténhet a gyanútlan utazókkal, ahol minden sarkon degenerált bűnözők és elmebeteg gazemberek lesnek ránk. Ilyen volt Steven Spielberg első nagyjátékfilmje, a Párbaj (1971), és ilyen volt a videókorszak egyik kihagyhatatlan klasszikusa, a Rutger Hauer főszereplésével készül Országút fantomja (1986), és ezt a korszakot idézi meg a bő egy évtizeddel később készült A félelem országútján (1997). Ami ezekben a filmekben mind közös, hogy itt egy átlagembernek kell hőssé válnia az utat jól ismerő, annak minden előnyét kihasználó bűnözővel szemben – jelen esetben több bűnözőről beszélünk. És Kurt Russellről.
Jeff Taylor (Russell) és felesége, Amy (Kathleen Quinlan) Kalifornia felé tartva az új-mexikói sivatagon hajtanak keresztül, amikor az autójuk váratlanul felmondja a szolgálatot a semmi közepén. Jeff nekilát, hogy helyrepofozza a járgányt, amikor egy segítőkész kamionsofőr (J.T. Walsh) megáll mellettük és felajánlja a segítségét. Tőle tudják meg, hogy néhány mérfölddel arrébb van egy fogadó az út mentén, ahonnan segítséget hívhatnak, mire Jeff úgy dönt, hogy az autónál marad, Amy pedig a kamionossal tart, hogy szerelőt kerítsen, aki megnézné a dzsipjüket. Hosszú várakozás után azonban Jeffnek sikerül elindítania a kocsit, amivel a jelek szerint valaki babrált, de amikor a fogadóhoz ér, a feleségének hűlt helye, a kamionos pedig azt állítja, hogy soha nem is látta sem őt, sem az asszonyt. Bár a rendőrség nem hisz neki, hősünk egyre biztosabb benne, hogy valaki elrabolta a feleségét, csak azt nem tudja, hogy ki és mi célból.
Jonathan Mostow (U-571, Terminátor 3.: A gépek lázadása, Hasonmás) sosem volt a magasan jegyzett hollywoodi rendezők között, de egy tisztes mesterember, aki korrekt munkákat ad ki a kezéből, A félelem országútján pedig talán a legjobb filmje. Ami nyilván Kurt Russellnek is köszönhető, akinek a 90-es évek végére újraéledt a karrierje, és aki mindent beleadott a szorult helyzetéből leleményessége és dühe segítségével magát kikaparó átlagos pasas szerepébe, és jól csinálja, amit csinál. Akárcsak a főszemetet alakító J.T. Walsh, akit saját bevallása szerint eléggé megviselt, hogy egy ennyire aljas figurát kellett eljátszania.
