Igazából Willis karaktere tér vissza a jövőből a jelenbe, de az embernek mégis az az érzése, hogy mindezt Joseph Gordon-Levitt műorra tenné meg ebben a csavaros időthrillerben.
Mire is használná fel az ember az időutazást, ha lenne ilyesmi? Halálos betegségek gyógymódjának megszerzésére, fiatalkori hibák kijavítására, háborúk megakadályozására vagy a lottószámok kiderítésére? Rossz válasz mind, a helyes megfejtés: a hulláktól való megszabadulásra, legalábbis a filmbéli nem túl távoli jövőben.
2074-ben járunk, amikor az időutazás kézzelfogható valósággá vált, de rögtön kiderül, milyen visszaélésekre ad lehetőséget, így ugyanazzal a lendülettel be is tiltották, így kizárólag törvénytelen módon, a feketepiacon lehet hozzájutni. A maffia sajátos módon használja ki a lehetőséget, ha meg akar szabadulni valakitől, harminc évvel visszaküldi az időben, ahol a jövőgyilkosnak nevezett "looperek", azaz, bérgyilkosok várják, akik a testtől is megszabadulnak – a jövőben a modern azonosító rendszerek miatt ez lehetetlen. Joe is ilyen bérgyilkos, és remekül megél belőle, mivel a halálra ítéltekkel együtt mindig érkezik egy jó adag ezüstrúd is. Ám egy napon a maffia irányítói úgy döntenek, hogy Joe-nak a saját jövőbeni énjét kell eltennie láb alól. A bérgyilkos azonban pár másodpercet hezitál és a saját énje ezt rögtön ki is használja, majd megindul a halálos hajsza, ami a jelent és a jövőt is megváltoztathatja.
Elég azt tudnunk, hogy a Looper - A jövő gyilkosa (2012) volt a rendező Rian Johnson számára a referenciamunka, hogy megkaphassa a Star Wars: Az utolsó Jedik elkészítésének lehetőségét – és az ilyesmit nem osztogatják csak úgy. Illetve néha igen, ahogy azt a Solo: Egy Star Wars-történetben tették, de visszakoztak is gyorsan. Vagyis a Looper egy remekül megcsinált, pazarul megírt, jó kis időutazós thriller több idővonallal – nem csak a múlt és jövő viszonylatban, hanem az adott tettek következményeként is -, és persze remek színészekkel. Mellékszerepben ott van Emily Blunt, Piper Perabo és Jeff Daniels, Bruce Willis itt még olyan színész volt, akivel számolni kellett, Joseph Gordon-Levitt pedig ekkor vált igazán népszerűvé, méltán.
Csak itt nem igazán lehet megismerni, mert olyan sok protézist hord, hogy tényleg hasonlítson a fiatal Willisre, és nem csak műorrot, hanem műszemöldököt és egy csomó minden mást - csoda, hogy egyáltalán van arckifejezése! Gordon-Levitt egyébként Willis régi filmjeit visszanézve olyan pontosan megtanulta utánozni annak minden modorosságát, hogy alaposan zavarba hozta a színészt, aki folyton úgy érezte, hogy éppen kifigurázzák, pedig erről szó sem volt.
