Az Ex Machina az elmúlt évek egyik legizgalmasabb sci-fije, amihez nem kellettek űrhajók, idegen fajok vagy más kunszt, csak egy jó ötlet, csodás látványvilág és pár remek színész.
Mikor igazán intelligens a mesterséges intelligencia? Ha felsőbbrendűnek bizonyul nálunk, ha legyőz minket és fölénk kerekedik? Ezt a kérdést boncolgatja a korábban elsősorban forgatókönyvíróként dolgozó Alex Garland (A part, Napfény, Ne engedj el!). Ő mindig is a mesterséges intelligencia megszállottja volt, és most elmondhatta a saját, rendkívül izgalmas verzióját, teljes művészi szabadsággal. Mivel kevés pénzből dolgozott, gyakorlatilag senki sem szólt bele a munkájába – többet is kaphatott volna a filmre, de akkor producerek ültek volna a nyakán. A szerény költségvetés azonban nem látszik sem a látványon, sem a nagyon közeli jövőben játszódó történeten, de még a szereplőgárdán sem, hiszen olyan sztárokat látunk itt, mint Domhnall Gleeson, Oscar Isaac és a Skandinávián túl még nem igazán ismert Alicia Vikander.
Utóbbi játssza Avát, a gyönyörű robotlányt, akinek – vagy aminek – a létrehozása már önmagában is zseniális. Nem használtak ugyanis kék vásznat és CGI-t a robottestű, de emberarcú teremtményhez, hanem kétszer vették fel a jeleneteit, a színésznővel és a külön mozgatott robottal, majd a vágás során adták össze a kettőt. Ava azonban nem elsősorban robot, a váz csak formát és arcot ad egy mesterséges intelligenciának, amit a különc Nathan, a világ legnagyobb internetes cégének vezérigazgatója fejlesztett ki és tart a világtól elzárt villájában. Ide érkezik a fiatal programozó, Caleb aki megnyert egy versenyt, amelynek díja, hogy egy hetet tölthet a mindentől távol eső luxusházban. A verseny azonban csak átverés volt, Calebre egy feladat vár, neki kell tesztelnie Avát, megtudni, hogy azt adja-e vissza, amit megtanult, vagy valóban képes önállóan dönteni. A bökkenő csak az, hogy Avát arra is beprogramozták, hogy másokat képes legyen manipulálni.
Az egyszerre eredeti, meglepő és közben nagyon menő Ex Machinát nem csak a kritikusok és a sci-fi rajongók szerették, az Oscarig is eljutott, egy díjat és egy jelölést szerezve – utóbbit a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában előbbit a legjobb képi világért. Amin elég sokan ledöbbentek. Merthogy a kifejezetten olcsó, alig 15 millió dollárból készült film ebben a kategóriában olyan, nála tízszer drágább, elképesztően látványos szuperfilmeket utasított maga mögé, mint A visszatérő, a Mad Max: A harag útja vagy a Star Wars: Az ébredő Erő. Utóbbiban egyébként ismét együtt játszott Gleeson és Isaac, csak felcserélődtek a szerepek, és Gleeson lett a rosszfiú.
