A Likvidálva (2012) című, kémfilmbe oltott akcióthrillert nem az eredetisége miatt szeretjük, mert az nem nagyon van neki, viszont van benne tempó, izgalom, közelharc és Olga Kurylenko!
Hogy-hogy nem, de az Elrabolva (2008) nem várt elképesztő sikere után megszaporodtak az olyan filmek, amelyben középkorú családapákról szorongatott helyzetben váratlanul kiderül, hogy mindenhez értő, hidegvérű, de nem gátlástalan gyilkológépek. A szorongatott helyzetre pedig nem túl meglepő módon mindig egy külföldi, lehetőség szerint európai út során kerül sor, és pontosan ez történik az Aaron Eckhart főszereplésével készült, szintén minimalista címmel megáldott Likvidálva (2012) esetében, a helyszín pedig Belgium.
Ide érkezik Ben Logan (Aaron Eckhart), a CIA egykori ügynöke, aki magával hozta tinédzser lányát, Amy-t (Liana Liberato) is Antwerpenbe, ahol egy multinacionális cég biztonsági szakértői állását vállalta el. Egyik reggel meglepődve tapasztalja, hogy a cég megszűnt, a bankszámláit törölték, a kollégái eltűntek, és merényletet próbálnak elkövetni ellenük. Profi exügynökként hamar rájön, hogy lányával egy nemzetközi összeesküvés célpontjaivá váltak és menekülniük kell. Üldözik őket a titokzatos cég emberei, a CIA és a belga rendőrség is. Ben nyomozni kezd, amelyben egyetlen segítsége egykori kollégája és volt szeretője, Anna Brandt (Olga Kurylenko), akivel kiderítik, hogy a cég valójában illegális fegyverekkel kereskedik Afrika bizonyos országaival. Ha a menekülés és a nyomozás nem lenne elég, még a lányának is el kell mondania, hogy mivel foglalkozott egykoron, és miért képes puszta kézzel játszi könnyedséggel embert ölni, és hogy lehet, hogy folyékonyan beszél oroszul.
A félreértéseket elkerülendő, a Likvidálva nem egy különösebben eredeti mű, a már említett Elrabolva mellett egy másik Liam Neeson film, az Ismeretlen férfi (2011) is visszaköszön belőle, de találhatnánk más filmeket is, amikből a német rendező, Philipp Stölzl dolgozott. Nem ez a film lesz az, amit valaki más másolni fog, viszont profin összerakott, fordulatos, izgalmas munkáról van szó, a téglaállú Aaron Eckhart pedig régi kedvencünk. Ő már a Férfitársaságban (1997) című kőkemény szatírában, majd később a Köszönjük, hogy rágyújtott-!-ban (2005) megmutatta, mennyire karizmatikus és tehetséges, és persze A sötét lovag (2008) Harvey Dentjeként is remek volt. Most jóval egyszerűbb feladatot kapott, de a máskülönben tucatfilmnek számító Likvidálva nem lenne annyira nézhető, ha nem ő lenne az a különleges képességek birtokában lévő apuka, akivel nem szabad cicózni.
