A Nyócker az egyébként is jó magyar animáció egyik egyértelmű csúcspontja.
Gauder Áron 2004-es rajzfilmje, a Nyócker gyakorlatilag magyar rajzfilm szempontból légüres térbe érkezett, nem volt nagyon előzménye annak, hogy egy ennyire friss és eredeti, az aktuális Magyarországot ennyire jól bemutató animáció csak úgy elkészüljön. Sajnos következménye sem lett nagyon a dolognak, egy fecske nem csinál nyarat, azóta sem bővelkedünk a jobbnál jobb magyar animációkban.
Rejtő karakterei hamarosan rajzfilmben támadnak fel, ez kecsegtető, addig is viszont becsüljük meg a Nyóckert, mert ritka kincs!
A klasszikus, nyolcadik kerületről alkotott előítéleteknek megfelelően mindenféle simlis figurákat felvonultató, alapvetően felnőtteknek készült rajzfilm már csak a sajátos animációs technológiája miatt is nagyon érdekes.
A filmben ugyanis a karakterek szinte megszólalásig hasonlítanak az őket szinkronizáló színészekre, úgy karikírozva ki a figurákat, hogy a jó szinkronnal együtt egészen különleges hatást keltenek. Nehéz például a Nyócker után Badár Sándort nem annak a fickónak látni, akit a rajzfilmben formált meg.
A csajozástól kezdve az élet értelmén át az olajszőkítésig minden fontos témát érint a Nyócker, ami a józsefvárosi hangulatból még az utcán zenélést is átemelte abban a formában, hogy rendes, egész estés rajzfilmhez illően énekes betétek is vannak benne.
Ezeket ráadásul két, 12 évvel ezelőtt menő produkció/előadó szolgáltatja, a Ludditák nevű, csajokból álló rapzenekar, valamint L. L. Junior, akit valószínűleg nem kell bemutatni senkinek.
Nehéz bármi egyéb olyan magyar rajzfilmre gondolni az idén 30 éves Macskafogó óta, ami akár csak megközelítette volna annak a zsenialitását, semmiképpen sem érdemes kihagyni.