Liam Neeson nem dühös, csak csalódott... Persze van A másik férfi című drámának olyan része is, ahol Liam Neeson nagyon dühös, ölni is tudna, de alapvetően drámáról van szó.
A műfaji besorolás nyilván kissé poroszosan merev, de rendkívül hasznos dolog, hiszen ha családi vígjátékot akarok nézni, akkor nyilván nem akarok belefutni egy horrorfilmbe, de ha valamire azt mondják, hogy pszichológiai thriller, és kiderül, hogy „csak” melodráma, akkor egész biztosan sokan fognak csalódni benne. Márpedig Liam Neeson utolsó „komoly” filmjét az Elrabolva rettenetes sikere előtt így hirdették – lett is belőle komoly kiábrándulás. Pedig A másik férfi (2008) egy pontján kalapáccsal készül megölni egy férfit, akinek a bizalmába férkőzött, de ez a történet mégiscsak a lelkizésről szól. És a megbocsátásról.
Hősünk, Peter (Neeson) egy szoftvercéget igazgat, és közben talán elhanyagolja a feleségét, Lisát (Laura Linney), és a lányával sem jön ki, mert nem tetszik neki a lány pasija. Aztán Lisa, aki korábban már kérdezgette a férjét, hogy gondolt-e már arra, hogy félrelépjen, ha meghal, Peter pedig a nő holmija között olyan jeleket talál, amik arra utalnak, hogy Lisa megcsalta. A szálak Milánóba vezetnek, ahová az asszony, aki luxuscipőket tervezett, gyakran járt üzleti útra.
Lassan kiderül, hogy ezek nem (csak) üzleti utak voltak,
és Lisa 12 éven át csalta a férjét egy Ralph nevű férfival (Antonio Banderas). Majd ahogy a kilétét titkoló Peter megismeri a férfit, arra is fény derül, hogy nem az, akinek mondta magát, és még nem tud szeretője haláláról. Mit tesz ilyenkor egy, a gyásztól és a csalódástól elvakult férj? A fentiekből talán már kiderült…
Nem titok, a Richard Eyre (Egy botrány részletei) rendezte A másik férfi arányaiban a filmtörténet egyik legnagyobb anyagi bukása lett – padlózását csak azért nem emlegetik fel olyan sokszor, mert nem volt drága produkció: alig 15 millió dollárból készült, amiből alig egymilliót hozott vissza, ami csúfos kudarc. Pedig nem rossz film ez, csak ugye az elvárások és az ígéretek – a Port.hu adatlapján már dráma szerepel műfaji megjelölésként -, és a nézők valami teljesen mást vártak.
Mondjuk vért, sok vért, de azt majd csak az Elrabolva hozta meg kicsivel később.
Mindentől függetlenül Liam Neeson itt is remek, Laura Linney is az abban a viszonylag rövid játékidőben, ami neki jutott – az idősíkokkal való játék miatt ez nem is olyan kevés -, csak Banderas az, aki mindent túljátszik, de ő ilyen, és így szeretjük.
