A meglepően véresre sikerült Otthon, édes pokol azt mutatja meg, mi történik, ha egy irányítás mániás háziasszony kezéből kicsúszik a kontroll! Ne tudják meg, milyen az!!!
Katherine Heigl, akit a világ A Grace klinikából (2005) ismert meg – bár akkor már bő tíz éve nyomta az ipart -, klasszikus szépség, babaarccal, már-már természetellenesen szabályos vonásokkal, szőke hajjal. Ennél fogva mindig rendes, megbízható lányokat játszott, mint például a Felkoppintva (2007) című vígjátékban, amit aztán előszeretettel fikázott le. Persze minden beskatulyázásnak megvannak a maga határai, mindenki szeretné magát valami másban kipróbálni, mást mutatni magából, és feltehetőleg ennek köszönhetjük az Otthon, édes pokol (2015) című agymenést, amiben a csinos Katherine tényleg más oldalát mutatja meg. A véreset!
Pedig elvileg nem ő a főszereplő, de ő viszi el a műsort. A főhős a valószínűtlen nevű Don Champagne (Patrick Wilson), a sikeres középosztálybeli amerikai mintaképe. Bútorüzlete remekül megy, van egy gyönyörű háza a kertvárosban, ahol esténként nagyszerű gyerekek és tökéletes, szerető felesége (Heigl) várja. Aki mindig a tökéletességre törekszik, hideg és érinthetetlen, Don pedig magányos és frusztrált. Ám van egy új alkalmazottja, a csinos Dusty (Jordana Brewster), akivel szinte azonnal viszonya lesz, majd a lány visszakézből meg is zsarolja: terhes lett, ha nem kap pénzt, megtartja a gyereket. A kétségbeesett Don jóbarátja, Les (James Belushi) tanácsára mindent elmond Monának, aki már tudja is a megoldást: ki kell nyírni a lányt. És innentől megindul a színtiszta őrület.
Patrick Wilson kedves fickó, aki nagyon sok mindent el tud játszani, és akinek jól áll az eseményekkel sodródó átlagember szerepe, és most is ez történik vele. Nézi, ahogy a felesége irányít mindent odahaza, nézi, ahogy az új csaj leveszi a lábáról, majd nézi, ahogy a felesége véres ámokfutást rendez a csendes kertvárosban, miközben kiderül, hogy a lelkes új munkaerő nem véletlenül jelentkezett arra az állásra, és nem véletlen volt olyan rámenős. Lassan mindenkinek összeáll a kép, ahol csak az nyerhet, aki a legkeményebb, a kérdés pedig inkább az,
hol van az a határ, ahol összeér az irányításvágy az agresszió, és az őrület?
Nos, Katherine Heigl, dicsértessék a neve, mind a hármat hibátlanul tudja hozni, és meglepő, hogy milyen ijesztő tud időnként lenni. Ami kellemes meglepetés, színésznőként, de attól még nem kedveltük meg jobban. Valahogy túl szabályos…
