William Friedkin 1997-es, tévéfilmes verziója majdnem olyan jó, mint az eredeti film.
1. A művet a szokásos forgatásoktól eltérően
a jelenetek sorrendjében vették fel,
10 nap alatt, amit egy szintén 10 napos próbafolyamat előzött meg.
2. Az eredeti, 1954-es tévéjátékot, amelyen az 1955-ös színdarab és a későbbi filmfeldolgozások alapulnak, Reginald Rose írta, aki vállalta, hogy aktualizálja saját munkáját: az 1997-es verzió kedvéért elsősorban etnikailag tette sokszínűbbé a karaktereket, illetve a villamosszéket átírta méreginjekcióra, mivel időközben megváltoztak a halálbüntetésre vonatkozó törvények.
Amikor megkérdezték, hogy miért nem írta át a forgatókönyvet úgy, hogy nemek szempontjából is hitelesebb legyen a történet (azaz miért nem írt női karaktereket is az esküdtek közé), azt válaszolta, hogy azért, mert akkor át kellett volna írni a 12 Angry Men (a film eredeti címe 12 dühös férfi – a szerk.) címet 12 Angry Personsra, ami közel sem lett volna olyan ütős.
3. A filmben benne maradt egy elég nagy baki: a 45. perc 31. másodpercnél a 6-os számú esküdt Georgie-nak hívja a 3-as számú esküdtet – de ez valójában az őt játszó színész neve (George C. Scott) volt. Még az sem fordulhatott elő, hogy az általa játszott figurát is George-nak hívták, mivel a filmben egyik karakternek sem volt neve: vagy a foglalkozásuk nevén, vagy úgy hivatkoztak rájuk, hogy „ez és ez a számú esküdt”.
4. Minden felvételt két kameraállásból rögzítettek, hogy egyszerre vehessék az éppen beszélő színészt és az őt hallgató többi szereplő reakcióját.
Így a művészeknek folyamatosan karakterben kellett maradniuk, egyszer sem lazíthattak, még akkor sem, ha épp nem volt szövegük az adott jelenetben.
Ismerd meg az eredeti film érdekességeit is!
12 dolog, amit nem tudtál a Tizenkét dühös emberről
1957-ben ezen a napon, április 10-én mutatták be Sidney Lumet nagyjátékfilmes debütálását, minden idők egyik legjobb tárgyalótermi drámáját. Ennek örömére íme egy tucat érdekesség a forgatás kulisszái mögül és az alkotás utóéletével kapcsolatban!
Tovább
5. A Tizenkét dühös embernek számos verziója létezik: a legérdekesebbek ezek közül egy Ek Ruka Hua Faisla című 1986-os indiai remake és Nyikita Mihalkov 12 című változata 2007-ből. Utóbbiban egy fiatal csecsen vádlott ügyében kell döntenie az oroszokból álló esküdtszéknek.
6. Reginald Rose tévéjátéka/színdarabja és az 1957-es, első filmverzió mellett William Friedkin rendezőt
az 1995-ben zárult O.J. Simpson-tárgyalás is inspirálta,
elsősorban ami a mű hangvételét és néhány kiszólását illeti.
7. A 12-es számú esküdtet játszó William Petersonnak addig az 1986-os Az embervadász című thrillerben Will Graham nyugalmazott FBI-ügynök volt a leghíresebb szerepe (azóta persze lett ennél sokkal híresebb, hiszen ő a CSI: A helyszínelők című sorozat Gil Grissomja), és vélhetően erre tett utalásként az általa alakított figura a film egy pontján Thomas Harris A vörös sárkány című regényét olvassa – ezen alapul Az embervadász.
8. Jack Lemmont a Tizenkét dühös emberben nyújtott alakításáért Golden Globe-ra jelölték, ám Ving Rhames kiütötte a nyeregből (a Don King: Only in America című tévés életrajzi filmért díjazták) – Rhames viszont a gálán a színpadra szólította Lemmont, és konkrétan odaadta a legendás művésznek a saját díját. A megilletődött színészveterán később élete egyik legkedvesebb pillanatának nevezte a mozzanatot.
(via IMDb)
