1. I Love Lucy (1951-1957)

Az I Love Lucy idejében összesen 15 millió tévékészülék volt Amerikában: ebből 11 milliót kapcsoltak heti rendszerességgel a forradalmi sitcom új részeire. Lucille Ball sorozata nemcsak a tévépremierek eseményjellegét vetítette előre, hanem az ismétlések és a szindikáció terén is meghatározta a csatornák és a stúdiók hozzáállását a következő évtizedekre.

De még ezeken kívül is sorolhatnánk, miért volt korszakalkotó a mai szemmel már szendének, régimódinak tűnő sorozat. Az I Love Lucy óta bevett módszer egyszerre három kamerával felvenni a sitcomok jeleneteit, ebben a sorozatban láthatott a közönség először terhes nőt a tévéképernyőn, valamint Desi Arnaz kubai színész castingolása is brutálisan merész húzásnak számított a hidegháború leghúzósabb éveihez felvezető időszakban.

Minden idők legjobb komikái

Ki mondta, hogy csak a férfiak tudnak nevettetni? Ahogy napjainkban is rengeteg női humorista és filmes komika tevékenykedik, úgy a korábbi évtizedekből is találtunk jó pár példát. Mutatjuk a tíz legjobbat!

Tovább

Ballnak pedig óriási szerepe volt a női egyenjogúság kivívásában is a szórakoztatóiparon belül. 1962-ben – nagy részben az I Love Lucy sikerének köszönhetően – ő lett az első nő, aki egy nagyobb tévéstúdiót vezetett. A Desilu Productions ráadásul olyan, saját jogukon is legendás műsorokat gyártott, mint a Mission: Impossible vagy a Star Trek. 

2. Dallas (1978-1991) 

Szégyentelen melodráma a főműsoridőben, valamint pofátlan cliffhangerek, amelyek feloldására akár több évet kell várnia a közönségnek. Bizony, ezeket a húzásokat a Dallas című szappanopera legitimálta, amely az abszurditás és a parasztvakítás terén is egyszerű elvet képviselt:

amíg nézi a nép, addig mindent meg szabad csinálni.

Ezt a hozzáállást azóta számtalan sorozaton számon lehetett kérni. Viszont több generációval később már azt vesszük természetesnek, ha kedvenc sorozataink valamilyen szinten frusztrálnak is minket amellett, hogy szórakoztatnak. Egy évadzáró elé ma már senki sem azt várva ül le, hogy a finálé minden egyes nagy kérdésre kielégítő választ ad, hanem felkészül arra, hogy az alaposan felspannolja a következő évad nyitóepizódjáig. Ha vágja, ki lőtte le J. R.-t, ha nem.

3. A Simpson család (1989-)

Arra a kérdésre, hogy épp hány animációs sitcom fut a tévében két számjegyű évaddal a háta mögött, már nagyon régóta az az egyetlen válasz: túl sok. A műfaj felfutását, és évtizedek óta töretlen sikerét a Simpsonak köszönhetjük. Matt Groening sorozata nemcsak azt bizonyította, hogy a családi sitcomos felállás animációban is működhet, olyan elrugaszkodott ötletek társaságában, amelyek egy élő szereplős vígjátékban nem lennének opciók.

Emellett azt is lefektette, hogy animációt nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is érdemes csinálni, a rajzfilmekre tehát nemcsak a szombat reggeli műsorsávban érdemes időt szánni.

4. Maffiózók (1999-)

A Maffiózók a rövid válasz arra a kérdésre, hogy miért tűnik úgy, mintha minden második 21. században készült sorozat főszereplője egy sötét múltú antihős lenne. Tony Montana családi ügyeit és folyamatosan burjánzó pszichiátriai diagnózisát hat évadon keresztül követhette nyomon a nagyérdemű az HBO műsorán. Mire pedig véget ért a széria, már elég nehéz volt elvonatkoztatni David Chase és csapata hozzáállásától, amikor a következő kedvenc sorozatunkat kerestük. 

Így változtatta meg a televíziózási szokásokat a 25 éves Maffiózók

Negyedszázada mutatták be az HBO presztízs-sorozatát, de hatása mindmáig érződik.

Tovább

Korábban önálló, hosszabb cikkben is elemeztük, miért vált mérföldkővé a Maffiózók, amely többet tett a mozis és a tévés minőség közötti szakadék áthidalásáért, mint előtte bármilyen szórakoztatóipari termék. Azt írtuk: ez a széria volt az, amely először zökkentette ki sikerrel a tévénézőket a komfortzónájukból, mivel hétről hétre mozis narratívát, rétegzett karaktereket és bonyolult viszonyokat mutatott a tévében. Azóta pedig nem is érjük be kevesebbel.

5. Lost - Eltűntek (2004-2010)

Matthew Foxot nem Matthew Foxnak hívják, hanem Jacknek a Lostból. Senki sem tudja, ki a franc az a Josh Holloway, de mindenki imádja Sawyert a Lostból. Evangeline Lillynek félve próbáljuk lebetűzni a polgári nevét, de Kate-ről a Lostból évtizedes, sziklaszilárd véleményeink vannak.

Ahogy tavalyi, hosszabb cikkünkben kitárgyaltuk, pont ezek a sziklaszilárd vélemények futtatták fel annyira a Lostot. A rejtélyes, misztikus sikersorozat minden egyes új epizódja adta magát a további találgatásra, teorizálásra. A Lost azzal emelte új szintre a mainstream sorozatfogyasztást, hogy elszigetelt élményből közösségi lázt teremtett, amelynek termékeny táptalajt tudott adni az internetkorszak akkori, témák és fórumok köré épülő felállása.

Így írta át a televíziózási szokásokat az idén 20 éves Lost

A rejtélyközpontú széria öröksége két évtized távlatából is markánsan meghatározza a sorozatok világát.

Tovább

Ezek a platformok persze a Lost előtt is léteztek, de ez a sorozat volt az emberiség első olyan tévés élménye, amelyet nemcsak a barátokkal és a családdal tudott kibeszélni, hanem karnyújtásnyira volt tőle számtalan olyan felület, ahol a megszállott rajongók kizárólag a sziget történetének legújabb fejleményeivel foglalkoztak. A sorozat fináléja után fellángolt vitákra pedig a mai napig se találunk megnyugtató lezárást se online, se offline.

6. Trónok harca (2011-2019)

Lehet, hogy a Maffiózók hozta el a mozis minőségű történetmesélést a kisképernyőre, viszont a Trónok harcának köszönhetjük, hogy manapság már a mozis minőségű látványt is értelemszerűnek tartják a sorozatnézők. A George R. R. Martin könyvsorozata alapján készült széria milliószámra vonzotta be azokat a nézőket is, akik nem tartották magukat fantasyrajongónak 2011 előtt, 

ráadásul bebizonyította, hogy még a közösségi média világának egyre megosztottabb kulturális közegében is lehet nagybetűs Eseményszámba menő sorozatot készíteni.

Így egy-egy új epizód megjelenése után még az internetet is alig mertük megnyitni a spoilerektől félve, ha viszont már ledaráltuk a legutóbbi etapot, azt szinte magától értedő volt egyszerre ötezer fórumon kibeszélni hozzánk hasonlóan Trónok-pszichózisban rángatózó embertársainkkal. Ez a menetrend a Lost idejében még újdonságnak számított, a Trónok harca utolsó évadai során viszont már inkább nosztalgikusnak hatott. Vajon mikor lesz képes legközelebb a szórakoztatóipar ilyen óriási volumenű közösségi élménnyel szolgálni?

7. Stranger Things (2016-2025)

Több erős jelölt is van arra, hogy melyik sorozatot nevezzük ki a streamingkorszak sorsfordító nagy durranásának: ott van a Kártyavár, valamint az Orange is the New Black is, amelyek már a Stranger Things előtt megmutatták, mekkora sikert képesek elérni a Netflixhez hasonló vállalatok. 

A Duffer-testvérek sorozata tekinthető azonban a legfontosabb mérföldkőnek, hiszen ez a széria nemcsak a vérengzésre, szexre is nyitott felnőttek körében tarolt, hanem sokkal nagyobb közönséggel bizonyította be, hogy a tévézés jövője az internetbe' van. 

Valószínűleg se az Amazon, se az Apple, se az összes többi tartalomgyártó nem ölne annyi pénzt és igyekezetet manapság a streamingbe, ha a Stranger Things nem bizonyította volna minden kétséget kizáróan, hogy a határ a csillagos ég.