A jó zenés reklám akkor teljesíti be maradéktalanul a marketingesek álmát, ha az adott termék látványa, vagy csak pusztán a gondolata még évekkel, sőt évtizedekkel később is pavlovi reflexként idézi fel az ember fejében az adott áru szlogenjét és dallamtapadást okozó szignálját. Egy korábbi PORT.hu-cikkben már Kirsch András kollégánk is megénekelte a legemblematikusabb éneklős reklámokat, de nem mondhatni, hogy ódákat zengett róluk, sokkal inkább elhúzta a nótájukat...

Most viszont tekintsük át és dúdoljuk el együtt az elmúlt évtizedek legemlékezetesebb és legfülbemászóbb, tényleg jó tévés slágereit!

Éneklős reklámok, melyek garantáltan felborítják lelki békédet

Az éneklős hirdetés két alapvető jellegzetessége, hogy súlyosan irritáló, ugyanakkor hosszú napok elteltével is hajlamos a fejünkben cirkulálni. Lássunk erre néhány szemléletes példát!

Tovább

1. Sas István Skála Kópéja

Ki ne emlékezne a nyolcszoros cannes-i díjnyertes, Balázs Béla-díjas rendező, PR-guru és érdemes művész Sas István tévéreklámjaira? Ezek  legtöbbje persze még a recsegő-ropogó Kádár-rendszerben született, amikor lényegében a monopolhelyzetben lévő állami nagyvállalatokat kellett kevés pénzből olyan kreatív stílusban reklámozni, ahogy az addig csak a bűnös Nyugaton volt szokás.

Sas István kiválóan megoldotta az összes rábízott szocialista márkanév reklámját, ami miatt generációk dúdolják még ma is, hogy Köszönjük néked Sárvár, Sárvári Termálkristály!

Vagy a személyes kedvencemet, a SKála Kópé-dalt:

Én vagyok a Skála Kópé,
Reklámom a Skála-Coopé,
De a szívem mindig a vásárlóké,
Áháhéjj!

2. Sas István óvszerreklámja

A 2018-ban elhunyt, 2006-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett reklámguru a Magyar AIDS Alapítvánnyal közösen találta ki anno a '80-as évek végén a szerelmespárok mellé fütyörészve beejtőernyőző, barátságos kis óvszer figuráját, aki az emlékezetes dallam kíséretében figyelmeztette a tévénézőket az AIDS veszélyeire és a védekezés nélküli szex következményeire. A kis „kotonmanó”, ahogy általános iskolásként neveztük ezt az apró kis figurát, a tévéreklámokban egy NO AIDS!-feliratú ejtőernyővel szállt alá, és még egy ugyanilyen táblával is átcammogott a képernyőn.

Sas István baljós zenéjétől, és a felelőtlen szerelmeskedőkre leselkedő, gonosz AIDS-árnyalaktól viszont gyerekként sokkal jobban féltem, mint a Mesék a kriptából Kriptaőrétől!

3. Sas István Leó-reklámja

Emlékszem, mindig táncra perdültem a nagyszobában az Orion tévénk előtt, amikor felharsant a Leó-jégkrémek egyszerű de nagyszerű dallama, amelyben

egy héliumot szívott gyerekhang meg egy dörmögő bariton felelgetett egymásnak, miközben Leó, a kis kabalafigura mókásan lepacsizott Budapest összes létező oroszlános szobrával:

Heló, Leó,
Heló, Leó,
Télen-nyáron csakis Leó,
Heló, heló,
Leó!

4. Maggi leveskocka

1990-ben aztán a parlamenti választásokkal együtt hirtelen nyakunkba szakadt a vadkapitalizmus is, ami azonnal magával hozta a nyugati tévéreklámok áradatát. Ezek leginkább magát a márkát sulykolták belénk egy-egy dallamos szignállal vagy ütős jelmondattal, amelyek a bevásárlásokkor is ott visszhangoztak a fülünkben, így jó eséllyel az adott cég termékét vásároltuk meg, és nem a konkurenciáét. Így volt ez a Maggi leveskockák esetében is, hiszen a Kék Csibe segítségével bárkiből Michelin-csillagos séf lehetett a konyhában:

Kék csibe a Maggitól
A főzés öröm vele bármikor
Minden elkészül egy-kettőre
Sokkal jobb ízt ad a kék csibe
Fenséges ízt ad a kék csibe.

5. Cherry Coke

Bár a Coca-Cola igazából már 1985-ben piacra dobta a cseresznyés ízű kólát, a Cherry Coke márkanéven futó üdítőital a '90-es években ment nagyot világszerte.

Ez leginkább annak a „veretős” tévéreklámnak volt köszönhető, ami azonnal korszak rave- és techno partyjait idézte fel az emberben,

vagy legalábbis visszarepítette a magyar tévénézőt egy jobban sikerült boroskólás este idejére a Hully Gully és a High Life diszkókba...

A dal eredetije egyébként egy német kiadású, 1995-ös eurodance kislemezen csendült fel, és No Hagas El Indio, Haz El Cherokee címen futott.

6. Vodafone

A brit Vodafone hazai leányvállalata, a Vodafone Magyarország 1999-ben kezdte meg a működését, ezzel az ország harmadik mobiltelefon-szolgáltatója lett a Westel (ma: Telekom) és a Pannon GSM (ma: Yettel) után.

Annak érdekében, hogy minél inkább megkedveltesse magát a fiatalokkal, a cég a legjobb zenei előadókat állította csatasorba egy-egy fülbemászó Vodafone-reklám erejéig.

A legelső tévés reklámfilmjük például máig emlékezetes:

Na de ki is az előadó? Enya, vágná rá mindenki azonnal kórusban, hiszen az efféle fülbemászó halandzsázós nóta az ő védjegye – csakhogy nem ez a jó válasz, mert ez eredetileg Karl Jenkins Adiemus című száma volt, csak utána fél világ feldolgozta, remixelte és újrahasznosította. 

7. Kistehén

Ki ne emlékezne a rikácsoló hangon visító, mégis aranyos sárga tehénkére, aki véget nem érően mantrázta hosszú perceken át:

Ééén vagyok a kis tehééén,
Ülök a fa tetejééén,
Lábamat lógatom, jól érzem magamat,
Ééén, a kis tehééén.

De abba belegondolt már a kedves olvasó, hogy ez a bohókás kis kérődző

21 évvel ezelőtt, 2002-ben volt a Sziget Fesztivál hivatalos kabalafigurája az akkor futó reklámokban?

Az előadó egyébként Kollár-Klemencz László és együttese, a Zene a nyulaknak volt, amely később felvette Kistehén Tánczenekar nevet, majd simán csak Kistehén néven futott – és egyebek között olyan felejthetetlen slágerekkel gazdagította a hazai popkultúrát (no meg persze a házibulik félrészegen ordítható nótatárát) mint a Szájbergyerek kérjél bocsánatot...