Kereken 70 évvel ezelőtt, 1953. november 25-én zajlott le a legendás londoni 6:3-as focirangadó, amikor is a magyar Aranycsapat 105.000 néző előtt verte el az angol válogatottat a Wembley stadionban. Az alábbi cikkünkben a jeles évforduló alkalmából

nem mint sporteseményt, hanem inkább mint világraszóló médiaszenzációt elevenítjük fel „az évszázad mérkőzését”.

1. Nem sokon múlt, hogy Rákosi megtiltsa a kiutazást az Aranycsapat számára

Miután a nemzeti tizenegyünk 1952-ben olimpiai bajnok lett Helsinkiben, Sebes Gusztáv edző, az Aranycsapat szövetségi kapitánya már ott helyben megállapodott a futballnagyhatalomnak számító (akkor és ott viszont csak a 18. helyen végző) Nagy-Britannia csapatával arról, hogy a következő évben egy barátságos mérkőzésen fognak összecsapni.

A kommunista párt első embere, Rákosi Mátyás azonban nehezményezte, hogy Sebes erre nem kért engedélyt tőle, a pártvezetés vereségtől való félelme miatt pedig sokáig a kiutazási engedély megadása is kérdéses volt.

Végül az Aranycsapat korábbi jó szereplése és a mérkőzésben rejlő komoly propagandaérték jobb belátásra bírta Rákosit. A rangadóra ugyanis nemcsak a két országban voltak kíváncsiak az emberek, hanem egész Európa, sőt, kis túlzással az egész világ a meccs lázában égett.

2. Valójában 3:6-ként kellene emlegetnünk a legendás 6:3-at

A mérkőzés eredménye ugyanis hivatalosan ez:

Anglia–Magyarország 3:6

A gólok, gólszerzők és az eredmény alakulása:

• 1. perc: Hidegkuti Nándor (0 : 1)
• 15. perc: Sewell Jackie (1 : 1)
• 22. perc: Hidegkuti Nándor (1 : 2)
• 25. perc: Puskás Ferenc (1 : 3)
• 29. perc: Puskás Ferenc (1 : 4)
• 38. perc: Mortensen Stan (2 : 4)
• 52. perc: Bozsik József (2 : 5)
• 56. perc: Hidegkuti Nándor (2 : 6)
• 60. perc: Ramsey Alf (3 : 6)

3. A Népsportban még verset is írtak a nagy diadal örömére

A mérkőzés másnapján, 1953. november 26-án, csütörtökön megjelenő Népsport (a mai Nemzeti Sport jogelődje, ami a rendszerváltás előtt a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának és az Országos Testnevelési és Sportbizottságnak volt a hivatalos lapja) a teljes címlapot, valamint a 2-3. oldalakat is a londoni 6:3-as diadalnak szentelte.

A Népsport munkatársai leközölték a magyar és az angol csapat összeállítását, részletesen felsorolták a góllövőket, és szinte percről percre kielemezték a játékot. A kiküldött londoni tudósítók segítségével megszólalhatott maga Puskás, Hidegkuti, Buzánszky, Grosics és Bozsik is, de idézték a lapban az angolokat is, név szerint Billy Wrightot, Stan Mortensent, Gil Merrick kapust és Walter Winterbottom szövetségi kapitányt is. Utóbbi így jellemezte a mérkőzést:

A magyar csapat sokkal jobb volt, teljes mértékben megérdemelte a győzelmet. Ritkán lehet ilyen csatársort látni. Sajnos, nekem volt igazam a magyar csapat tudását illetően, és nem az angol sajtónak, amely mértéktelenül derűlátó volt.

A Népsport győzelmi mámorban úszó újságírói némi humort is megengedtek maguknak: egy vicces keretes írásban számoltak be például arról, miféle telefonbetyárok zaklatják őket a 6:3-as diadal óta!

Szerda délelőtt 10 óra. A szerkesztőség egyik szobájában megcsörrent a telefon. A drót másik végén izgatott férfi hang jelentkezett:
— Halló, Népsport? Kérem mondják meg, hogy milyen formában van most Puskás!... Meg azt is, hogy milyen idő van most Londonban?! Meg azt is...
Mielőtt folytathatná, közbeszóltunk:
— De miért fontos ez önnek?
— Nagyon fontos. Nekem tájékozódnom kell!
— Ki beszéd ott?
— A Tüzelőanyag Szállító Vállalat egyik telepének tisztviselője. A telefonszámunk 103—505. És ez a mi vesztünk! Ez a szám a telefonkönyvben még mindig úgy szerepel, hogy a Népsport száma.

A folytatásból kiderült: a Tüzelőanyag Szállító Vállalat a telefonszámcsere miatt napok óta egyebet sem tesz, csak felvilágosítást ad a meccsel kapcsolatban – és most már ők is szeretnék megtudni a Népsporttól első kézből, hogy Puskás jó formában van-e, és volt-e köd Londonban.

De a dilivonaton nem volt fék, a Népsport még egy verset is leközölt a nagy diadal másnapján 6 : 3 a végeredmény címmel!

5. A BBC a tévében, Szepesi György a Magyar Rádióban közvetítette a meccset

1953 novemberében Magyarországon még nem létezett a tévézés mint fogalom, hiszen a Magyar Televízió csak 1957. február 23-tól kezdett el „élesben” sugározni. Az első kísérleti tévéadásra (korabeli szóhasználattal: „kísérleti távolbalátó adásra”) ugyanis csak a 6:3-as meccs után hetekkel, 1953. december 16-án került sor – erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.

6+6 érdekesség a 66 éve elindult Magyar Televízióról

Kezdetben egyetlen nagy állami cég volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió, az első Orion tévékészülék pedig annyiba került az '50-es években, mint egy mérnök akkori éves fizetése!

Tovább

A Wembley stadionban zajló futballmérkőzést így tehát kizárólagosan a Magyar Rádió közvetítette idehaza. A kommentátor a legendás sportriporter, Szepesi György volt, akit sokan csak úgy emlegettek, mint „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”, olyannyira nagy átéléssel közvetítette az '50-es években a focipályák széléről Puskás Öcsi, Grosics, Hidegkuti és a többiek felejthetetlen meccseit.

Szepesi tényleg együtt nevetett és együtt sírt a válogatottal, pattogós hangú, szívből jövő, vállaltan elfogult, a nemzeti tizenegyet önfeledt lelkesedéssel buzdító kommentárjait túlzás nélkül milliók imádták Magyarországon.

Olyannyira igaz volt ez, hogy idővel a magyar szurkolók zsebrádiókat vittek magukkal a magyar meccsekre (a tévénézők pedig letekerték otthon a tévé hangját és bekapcsolták a Kossuthot), hogy Szepesi lelkes kommentárjával nézhessék inkább a rangadót. Legemlékezetesebb sportközvetítéseit, többek között az angolok elleni 6:3-as meccset műsoros kazettán is kiadta 1989-ben a Magyar Rádió – anno a '90-es években én magam is rongyosra hallgattam a kisszobában a rugósfoci vagy a FIFA94 nyúzása közben!

6. A BBC végül odaadta Magyarországnak ajándékba a meccs kópiáját

1996-ban, a magyar honfoglalás 1100 éves évfordulója alkalmából a BBC a Magyar Televíziónak ajándékozott egy kópiát a mérkőzés felvételéről. A képsorok alá a televízió munkatársai bevágták Szepesi kultikus rádióközvetítését, de a meccs egyik adásba került változatában néhány alkalommal az Aranycsapat akkor még élő tagjai emlékeztek vissza a gólokra.

Az MTV később ugyanezt az adást tűzte műsorra 2006-ban, Puskás Ferenc halálakor, 2015-ben pedig a Duna Televízió vetítette le Buzánszky Jenő búcsúztatásakor. 2013-ban, a meccs 60 éves évfordulóján a Kossuth Rádió leadta a teljes mérkőzésközvetítést, a Duna pedig ugyanekkor műsorra tűzte a BBC-felvételét a Szepesi-féle kommentárral és az Aranycsapat tagjainak visszaemlékezésével. A 6:3-as meccset Szepesi György halálakor, 2018. július 25-én az M4 Sport vetítette le, ezúttal viszont már végig az eredeti rádióközvetítés hangjával.

7. Az angolok vesztettek, mégis ők mondták, hogy „ez az évszázad mérkőzése”

Érdekesség, hogy „az évszázad mérkőzése” kifejezést nem is mi, magyarok találtuk ki, hanem a korabeli brit sajtó, ahol a mai napig így tekintenek „angol oroszlánok” és a „mágikus magyarok” összecsapására. Az elmúlt évtizedekben számos újságcikk és könyv foglalkozott a 6:3-as meccsel – 90 évnyi labdakergetés után ugyanis ez volt a legelső olyan meccs, ahol hazai pályán verte meg az angol válogatottat egy kontinensről érkező csapat (1949-ben ugyanis már kikaptak az írektől 2:0-ra az Everton liverpooli stadionjában).

Nem csoda hát, hogy se szeri, se száma az olyan angol nyelvű könyveknek, amelyek mind arra futnak ki, hogy „a focit feltaláló britek” 1953-ban alapos leckét kaptak futballkultúrából egy icike-picike, Vasfüggönyön túli kelet-európai ország feltörekvő csapatától, aminek hatására a briteknek alapjaiban kellett átgondolniuk, miképpen is kellene ezt a sportot űzni. A BBC munkatársa 2013-ban, a 60. évfordulón pedig egyenesen odáig ment az England v Hungary - a football match that started a revolution című cikkében a sorsdöntő és történelemformáló meccs felmagasztalásában, hogy az 1953-as 6:3-at nevezte meg az '56-os magyar forradalom origójának.