Kétségkívül a világ egyik legjobb filmje, és mint a legjobb alkotásoknál lenni szokott, nem ment minden simán, mire eljutott a mozikig.
A történet gyökerei
Nem túlzás azt állítani, Dan Aykroyd családjában a spiritizmus afféle hagyomány. Dédapja, Samuel A. Aykroyd a családi birtokon egy spiritisztával rendezett szellemidéző szeánszokat, a színész nagyapja, Maurice, pedig a Bell Telefontársaság mérnökeként szabadidejében állítólag egy olyan szerkezeten dolgozott, amellyel kommunikálni lehet a szellemvilággal. Az apja is rajongott a témáért, és egy csomó könyve volt ezekről otthon, amiket gyerekkorában a kis Dan szívesen olvasgatott. Kezdettől vonzódott hát a parapszichológiához, a Szellemirtók ötletét azonban egy cikk adta, amit 1979-ben olvasott az American Society of Psychical Research című pszichológiai szaklapban.
Szellemvadászat téren és időn át
A forgatókönyv eredeti változata a jövőben játszódott, a három főszereplőnek saját magát, John Belushit és Eddie Murphy-t szemelte ki. A történetben több szellemirtó csapat dolgozott egyszerre, amelyek különböző történelmi korokban és párhuzamos dimenziókban is harcolnak az ártó szellemek ellen, és a Stay Puft Habcsókember csak egy lett volna az ötven órisászörny közül, akik feltűntek volna a filmben. Ennek az őrült történetnek a megfilmesítése 1984-ben 300 millió dollárba került volna.
Halála ellenére azért John Belushi is belekerült a filmbe
Aykroydnak jócskán át kellett dolgoznia a forgatókönyvet, és nem csupán költségvetési okokból. John Belushi játszotta volna eredetileg Peter Venkmant (akit végül Bill Murray alakított zseniálisan), de 1982-ben túladagolásban meghalt. Aykroyd valahogy mégis szerette volna belecsempészni a filmbe egykori jóbarátját, és amikor a trükkmesterek a szellemeket tervezték, javasolta, hogy az egyik legyen kövér, falánk és folyton tivornyázzon – így közvetve Belushi lett a film visszatérő zöld zabagépe, Slimer.
Nagyon rövid idő alatt kellett elkészülnie a filmnek
Mielőtt véglegesítette volna a forgatókönyvet, Aykroyd felkereste Ivan Reitmant, de nem csak azért, hogy felkérje, rendezze meg a filmet, hanem hogy kapcsolatai révén adja is el egy nagy hollywoodi stúdiónak. Reitman azelőtt két filmet is rendezett Bill Murray-vel a főszerepben (Dilibogyók, Bombázók a seregnek), és mindkettő társforgatókönyve Harold Ramis volt, aki szintén bekerült a Szellemirtók csapatába. A rendezőnek jó kapcsolata volt a Columbia Pictures-szel, és noha Frank Price, a stúdió feje ódzkodott a témától (Aykroyd egy mondatos summája mindössze ennyi volt: "szellemeltakarítók New Yorkban", a Murray-Ramis-Aykroyd tróban bízott, no meg abban, hogy mikor megkérdezte Reitmant, mennyibe kerülne ez az egész, az állítólag gondolkodás nélkül rávágta, hogy 30 millióba.
Volt azonban egy elég meredek feltétel: 1984 júniusában be kellett mutatni a filmet. Azaz alig egy évük volt befejezni a forgatókönyvet, helyszíneket keresni, castingolni, leforgatni a filmet és megcsinálni az utómunkát, no meg a rengeteg trükköt. Aykroyd, Ramis és Reitman elvonultak, és három hét alatt összerakták a végleges forgatókönyvet.
Sigourney Weaver rendhagyó meghallgatása
A színésznő már nagyon szeretett volna egy vígjátékban játszani, így a Szellemirtók meghallgatásán egy igen rendhagyó módját választotta, hogy kivívja a rendező figyelmét. Azt a részt játszotta el a filmből, amikor Dana szörnykutyává változik: nem szólt egy szót sem, csak morgott, vicsorgott és vonaglott. De bejött a dolog.
John Candy is játszott volna a filmben
Az ügyefogyott Louis Tully szerepét eredetileg Candy-nek szánták, de a színész jócskán át akarta íratni a forgatókönyvet. Tully-t egy zord és merev német fickónak képzelte el, erős akcentussal, aki több tucatnyi kutyával él együtt. Az sem tetszett neki, hogy mellékszereplő, fontosabbá akarta tenni a figurát. Az ötlet nem tetszett az alkotógárádnak, így Candy ment, helyette Rick Moranis kapta meg a szerepet.
A Szellemirtók főhadiszállása
Az 1903-ban épült Firehouse, Hook & Ladder Company 8 elnevezésű manhattani tűzoltólaktanyát láthattuk a filmben a szellemirtók főhadiszállásaként, bár az épület belső tereit Los Angeles-i stúdiókban építették fel. A Hook & Ladder No. 8 tűzoltócsapata reagált először a 2001. szeptember 11-i terrortámadások idején, majd tíz évre rá költségmegtakarítási okokból be akarták zárni az épületet, de Bill de Blasio, későbbi polgármester és Steve Buscemi (aki 1980 és 1984 között tűzoltóként szolgált New York City-ben és a 2001-es események utáni mentésben is aktívan részt vett) kampányának hatására visszakoztak.
Csak egyetlen autójuk volt, és az is elromlott
Egy filmforgatáson mindig több darab van egy kellékből, hiszen ha valamelyiknek baja esik, elromlik, akkor megáll a munka. Mivel haladni kellett a Szellemirtókkal, egyszerűen nem volt idő, hogy több járgányt gyártsanak, így csak egyetlen 1959-es Cadillac mentőautót tudtak átalakítani. A produkciónak óriási szerencséje volt, mert ugyan elromlott a kocsi, de csak azután, hogy az összes New Yorkban furikázós jelenetet felvették.
A Szellemirtók logóját a film egyik producere alkotta
Michael C. Gross sokoldalú tehetség volt: mielőtt hollywoodi producer lett volna, a 70-es években az Esquire művészeti vezetője, majd a Muppet Show művészeti konzultánsa volt, dolgozott John Lennonnal, a The Rolling Stones-szal. Gross tervezte meg a híres Szellemirtók-logót.
Egy felháborodott úr
A produkció engedélyt kapott, hogy a forgatás miatt lezárjanak egy-egy New York-i helyszínt, amiből persze az lett, hogy a forgalomelterelés miatt óriási dugók alakultak ki. Francis Ford Coppola épp akkor forgatta a városban a Gengszterek klubját, így rá lehetett fogni, hogy miatta van a káosz. Persze rengeteg panasz és indulat zúdult a stábra, és volt közöttük egy úr, aki az egyik forgatási helyszínen megbotlott, és Aykroyd szemére hányta, hogy mit alkalmatlankodnak ott. Az úr Isaac Asimov volt.
