Az esernyővel repkedő nevelőnő 4 Oscar-díjjal jutalmazott musicelje valójában egy könyvadaptáció, ami el sem készült volna, ha Walt Disney kislányai nem nyúzzák folyton ezzel az apjukat.
1. A Mary Poppins is egy könyvadaptáció volt, akárcsak a Ben-Hur, a Psycho vagy a Madarak. Pamela Lyndon Travers azonos című, 1934-es regénye alapján készült (Magyarországon A csudálatos Mary-ként jelent meg). A könyv vászonra álmodása azonban nem volt egy leányálom: az ausztrál írónő hallani sem akart a filmváltozatról, Walt Disney csak hosszú éveken át tartó győzködéssel tudta rábeszélni arra, hogy áldását adja a forgatókönyvre. A rajzfilmmágnás égre-földre esküdözött, hogy az eredeti könyv minden lényeges momentuma, minden fontos mondanivalója megmarad, és a film ugyanolyan erővel fog hatni a nézőkre, mint a könyv az olvasókra. Ez végül (ahogy azt lentebb látni fogjuk) nem egészen így lett.
2. Igazából Walt Disney kislányai miatt készült a filmváltozat. Disney lányai imádták P. L. Travers Mary Poppins-könyveit, és 1938-ban megígértették az apjukkal, hogy filmet készít mindegyikből (Disney vér szerint lánya, Diane ekkor öt, az örökbefogadott Sharon kettő és fél éves volt). Disney először a legelső Mary Poppins-könyv filmes jogait próbálta megvásárolni Traverstől, aki 1935-ben már egy folytatást is írt a sikeres első kötethez. Az írónő azonban elutasította Disney-t, mert nem hitt benne, hogy könyvei jól működnének a vásznon. Ezen kívül Disney mozifilmes tehetségében sem hitt, hiszen a rajzfilmmágus ezekben az időkben leginkább a Miki Egér- és Donald-kacsa-animációk, valamint az 1937-es, egész estés Hófehérke szellemi atyjaként volt közismert. Walt Disney végül hosszas huzavona után 1961-ben győzte meg Traverst arról, hogy a Mary Poppins filmadaptációja igenis sikeres lesz.
3.Az írónőnek nem igazán tetszett a film. Többféle visszaemlékezés maradt fenn P. L. Travers és Walt Disney filmes csapatának közös munkájáról. Az írónő ugyanis ki akarta harcolni magának a forgatókönyv feletti teljes kontrollt, emellett kicsikarta, hogy felügyelhesse a teljes gyártás-előkészítést, a forgatás alatt pedig állandó kritikákkal ostorozta a stábot. Mások azonban úgy emlékeznek vissza, hogy teljesen ellágyult a szíve a film egynémely jelenetétől, és egyáltalán nem volt olyan hírhedten szigorú. Annyi bizonyos, hogy a főszereplő Julie Andrews kiválasztását ő maga hagyta jóvá egy telefonbeszélgetés során (a színésznő a kórházi ágyában fekve beszélt vele, mivel épp akkor szült), de ezen a ponton túl szinte már szinte semmiben sem egyezett Travers véleménye Disney-ével. A forgatókönyvvel kapcsolatban számtalan kifogása volt, Disney-ék azonban minden egyes észrevételét lesöpörték az asztalról. Gyűlölte a filmhez írt betétdalokat, és a díszbemutatóról is a könnyeivel küszködve távozott, csakhogy nem a meghatódottságtól, hanem mert szívből megutálta az adaptációt.
4. Radikális változtatások történtek a filmben a könyvhöz képest. A filmváltozat zenéjét a híres musicaleket komponáló testvérpár, Robert B. Sherman és Richard M. Sherman írták meg (két Oscar-díjat is elhozva ezzel a következő évben). Az ő ötletük volt, hogy a Disney-féle filmváltozat ne az 1930-as években játszódjon, hanem sokkal előbb, 1910-ben, a viktoriánus kort követő Eduárd-korszakban. P. L. Travers ezt sosem bocsátotta meg Disney-nek, mint ahogy azt sem, hogy Mary Poppinsból (akit ő a saját, igen rigorózus nevelőnőjéről, Ellie néniről mintázott meg a könyvében) egy cserfes, csilingelő hangon éneklő dadust csináltak. Az írónő emellett azt is nagyon zokon vette, hogy Mrs. Banks a film végén kilépett a nőjogi mozgalomból, hogy harcias szüfrazsett helyett inkább dolgos háziasszony lehessen.
5. Kis híján Julie Andrews nélkül készült el a filmverzió. Julie Andrews, a csodálatos hangú brit énekes-színésznő legalább olyan nehezen állt kötélnek, mint az írónő. Amikor Walt Disney szerződtetni akarta Mary Poppins szerepére, a színésznő azzal rázta le, hogy áldott állapotban van, és nem szeretne részt venni semmiféle filmforgatáson. Disney viszont ragaszkodott a személyéhez: azt mondta, ezt a karaktert kizárólag a színésznő formálhatja meg tökéletesen, senki más. Így inkább megvárta a stáb, amíg a baba megszületett, és csak utána kezdték el a forgatást. Julie Andrews egyébként még ekkor is abban reménykedett titokban, hogy elbúcsúzhat Disney-től, ha megkapja egy másik híres zenés film, a My Fair Lady főszerepét – ám az végül Audrey Hepburné lett.
6. Dyck Van Dyke két szerepet játszik a filmben. Ő alakította Bertet, az utcazenészt, Mary Poppins és a Banks testvérek barátját. Örök mókamesterkét viselkedett a forgatáson, így egyszer, amikor az egyik szünetben egy öregembert utánozva, reszketeg lábakkal lépkedett, a jelenet annyira megtetszett Walt Disney-nek, hogy úgy döntött, Van Dyke megkaphatja az idős és megkeseredett bankigazgató, Mr. Dawes szerepét is, aki a főszereplő família elfoglalt családfőjének, a szigorú George W. Banksnek a főnöke.
7. Az 1965-ös Oscar-gála a Mary Poppins és a My Fair Lady nagy csatája lett. Julie Andrews végső soron nagyon is jól járt, amikor a My Fair Lady helyett végül „csak” a Mary Poppins főszerepét kapta meg, mert így az 1964-es bemutató után egy évvel Oscar-díjat kapott az alakításáért (míg Audrey Hepburnt nem is jelölték). Ezzel együtt persze a My Fair Lady nyerte meg a két zenés film párharcát, mivel összesen nyolc kategóriában tarolt (legjobb film, rendező, férfi főszereplő, operatőr, díszlet, jelmez, hang valamint adaptált filmzene), míg a Mary Poppins Julie Andrews aranyszobrocskája mellé mindössze négy továbbit nyert meg (legjobb filmzene, betétdal, vizuális effektek, és vágás).
8. Rex Harrison Julie Andrewsnak is megköszönte a My Fair Lady főszerepéért kapott Oscar-díját. A sztárnál jobban, ahogy a lenti videón is látszik, szinte csak egyvalaki örült a díjnak: a szobrot átadó Audrey Hepburn, aki ugye a musical női főszereplője volt. Mivel Hepburn és Julie Andrews „csatája” ezért a musicalszerepért nyílt titok volt Hollywoodban, és a My Fair Lady átütő filmszínházi sikert lényegében Andrews alapozta meg az azzal, hogy az eredeti Broadway musicalben ő volt Eliza Doolittle (ezért is várta el valahol jogosan, hogy felkínálják neki a filmváltozatban is a karakterét), Rex Harrison igazi úriember módjára egy elegáns szóviccel a My Fair Ladyt sikerre vivő „két szépasszonynak” (two fair ladies) ajánlotta a díját.
9. A Mary Poppins volt az első Disney-film, ami megjelent dvd-n. Ez 1998-ban volt, amikor idehaza még nagyban ment a VHS-kölcsönzés és természetesen a másolás is.
10. A Mary Poppins óriási sikere nélkül aligha lenne Roger nyúl a pácban. Walt Disney és a rajzfilmbirodalma mindig is előszeretettel kísérletezett a hagyományos film és az animáció ötvözésével. Már az 1945-ös The Three Caballeros című rajzfilmben is együtt szerepeltette Donald kacsát a híres brazil dívával, Aurora Mirandával (ugyanabban az évben, amikor Jerry egér Gene Kellyvel táncolt a Horgonyt fel!-ben), és a Mary Poppinsba is gyermeki örömmel rakta bele az emlékezetes rajzfilmes elemeket. Az 1964-es premier után Walt Disney úgy ítélte meg, hogy ez a fajta kevert technika roppant izgalmas vizuális kirándulás a nézőközönség számára, ezért hasonló stílusban készült el később több Disney-produkció is. A legemlékezetesebb ezek közül az Ágygömb és seprűnyél volt 1971-ben és a Peti sárkánya 1977-ben, ezeknek a sikerét azonban Walt Disney az 1966-ben bekövetkezett halála miatt már nem élhette meg, mint ahogy a Disney égisze alatt bemutatott, 1988-as Roger nyúl a pácban kultfilmmé válását sem.