Az online könyvesboltból globális szórakoztatóipari óriássá felnövő Amazon évek óta azon ügyködik, hogy Netflix és az HBO Max mellett az Amazon Prime Video is felverekedje magát a streaming szolgáltatók képzeletbeli dobogójára, de valahogy mindig csak a Disney+ mögötti negyedik hely jön össze (lásd a nyári összehasonlítós cikkünket itt a PORT.hun)... Talán ez pont mostanában fog megváltozni, hiszen az Amazon jó érzékkel pont az HBO legnagyobb durranásával, a Sárkányok házával egy időben indította el a saját grandiózus fantasy sorozatát, A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi címmel. Sci-fi fronton pedig azt használta ki a Prime Video, hogy a Netflix aranytojást tojó tyúkjának számító Stranger Things, valamint a bébi Yodával mindenkit meghódító Mandalorian is csak 2023-ban jön ke egy-egy új évaddal amelyek várhatóan felszántják ismét az internetet és tematizálják a popkultúrát.

Az Amazon surranópályán jött és látott (a győzelem még kérdéses), és nem bízott semmit a véletlenre: a Westworld stábjával kanyarított sorozatot a látnoki sci-fi író, William Gibson egyik legjobb regényéből.

A végeredmény a nyolcrészes A periféria című sorozat lett, amelynek jelen cikk megírásának pillanatában az első 3 epizódja elérhetó, a nagy finálé pedig december 2-án várható.

Csakhogy van két, nem is olyan aprócska bökkenő mindezzel

• A Westworld ma már egyáltalán nem olyan jól csengő hívószó, mint 2016-ban, amikor a fél világ az állát keresgette a padlón, és hétről hétre azt találgattuk, ki az ember, ki a robot, és egyáltalán, hány idősíkban játszódik ez a kacifántos történet. Egy agyalós western sci-fi azonban manapság már senkit sem hoz lázba, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy itt a PORT.huban is megdöbbent néhány kolléga, hogy ennek a valaha jobb napokat látott szériának idén nyáron lepörgött egy 4. évada is. Jonathan Nolan és Lisa Joy (többek között ők ketten A periféria producerei) tehát 2022-ben már koránt sem jelent automatikusan sikert. Sőt, inkább nézőtaszító a nevük, semmint geekmágnes...
• William Gibson zseniális író. Ám az a műfaj, amelynek ő a koronázatlan királya, nevezetesen a sci-fi zsáneren belüli cyberpunk, a '80-as években még egy iszonyú menő újdonságként hatott, mára viszont maga lett a szürke valóság. Hiszen mi is a cyberpunk? Dióhéjban (bővebben lásd tanult kollégánk, Buddy Endre kiváló írását) egy olyan disztópikus, nyomasztó jövő, ahol a számítástechnika villámgyors fejlődése alapjaiban változtatta meg a világot, háttérbe szorítva a hagyományos értékeket. Az emberek túlzsúfolt nagyvárosokban élnek, ahol a gazdagok nagyon gazdagok, a szegények pedig nagyon szegények, a csúcstechnológia az élet minden területén jelen van (a mesterséges végtagoktól kezdve a virtuális valóságig), a világpolitikát pedig már többé nem a nemzetállamok alakítják, hanem az országhatárokon átívelően üzletelő, high tech mamutvállalatok, amelyek mindent legyártanak és eladnak neked, tápszertől a tabletig. A Mátrix 1999-es bemutatójakor az effajta gépesített, embertelen fogyasztói társadalom rémképe, és az az ellen való lázadás egy forradalmian újszerű gondolat volt – ma már az ilyesmin csak megvonjuk a vállunkat, és lájkolunk egy cicás képet a Facebookon vagy belekattintunk egy TikTok-videóba, miközben a metróban zötyögve bámuljuk a mobilunkat... William Gibson futurisztikus cyberpunk korszaka 1984-ben olyan jóslat volt, ami nemcsak valóra vált 40 évvel később, de lassan túl is haladunk rajta...

És akkor Gibson a feje tetejére állítja az időutazós sci-fit

Érezhette maga a Mester is, hogy a lánglelkű fiatalként megénekelt cyberpunk zsáner már nem eléggé izgalmas a XXI. században. A 2010-es években gondolt hát egy merészet, és összegyúrta a modern kor minden társadalmi problémáját és technológiai bravúrját egy újabb, egyszerre izgalmas és nyomasztó jövőképbe – ez lett a Főnyeremény-trilógia, amelynek az első része 2014-ben jelent meg A periféria címmel, a folytatása a 2020-as Mozgástér (mindkettő megjelent magyarul az Agave gondozásában), és a harmadik kötet sem késik már soká.

A valóságnál is élethűbb virtuális világ, gyógyítható rák, nanotechnológia, drónokkal vívott háború, kiberbűnözés, mesterséges intelligencia, emberszerű robotok, időutazás, kvantumfizikai adatátvitel, párhuzamos létezések, világvége...

Külön-külön is kijönne ezen témákból egy-egy ütős könyv vagy sorozat, de A periféria olyan mesterien sűríti mindezt egybe, hogy a ledfal adja a másikat!

A holnapután tegnapja itt ma van

Nem akarok nagyon semmit elspoilerezni a sztoriból, mert A periféria pontosan az a széria, ahol a legjobb dolog „Neo-Neóként álmélkodni az új Mátrix csodáin”, és hétről hétre együtt agyalni a többi sci-fi rajongóval arról, mi a radai rossebet láttunk, és mi jöhet még ezután (ebből a szempontból ismét bevált az alkotók Westworld-receptje).

Legyen elég annyi, hogy a nem túl távoli jövőben a bőr alá ültetett drón-távirányítók, a Google Glass-ként funkcionáló okoskontaktlencsék vagy a VR-szemüveggel vívott, pénzdíjas online lövöldözős játékok már a mindennapok részei. Az álmos amerikai kisvárosban élő Burton (Jack Reynor), aki a cimboráival együtt egy meg nem nevezett háború veteránja, mindhárom fenti dolognak a nagymestere. Nála is nagyobb király azonban a virtuális verekedésben a húga, Flynne (Chloë Grace Moretz), aki ha épp nem egy videójátékban lő halomra mindenkit a bátyja borostás avatárjába bújva, egy 3D-nyomtatós boltban robotol. Amikor azonban Burtont egy titokzatos cég egy kísérleti fázisban lévő kütyü tesztelésére kéri fel a testvérpárt, fenekestül felfordul az életük...

A VR-szemüveg nélküli ketyere ugyanis nem egy képernyőre, hanem közvetlenül az agyukba sugározza a virtuális valóság képét – melyről hamar kiderül, hogy azért annyira élethű, mert ez nem egy pixelekből összetákolt világ, hanem a 2099-es esztendő nagyon is valós Londonja, ahol valami súlyos kataklizma után óriási Niké-szobrok magasodnak a romos házak és a Big Ben fölé!

Flynne-t iszonyúan vonzza ez az új világ, bár elég hamar rá kell döbbennie, hogy az itteni történéseknek a videójátékoktól eltérően komoly következményei vannak, nemcsak 2099 Londonjában, hanem a lány saját idejében is. Bár közel sincs kirakva még az Amazon sorozat eddigi részeiből a teljes puzzle, annyit már most tudni, hogy ebben a furcsa Willam Gibson-i világban a jövő tudósai valóban megbirizgálják a múltat, mégsem történik időparadoxon, hiszen nem küldenek vissza senkit korábbra, csak egy szerkezet segítségével képesek biteket és byte-okat fogadni a múltból. Ezek az adathalmazok viszont itt történetesen olyan mesterséges emberekben manifesztálódnak, akik önálló tudat nélküli testek – elvileg ők a címbéli perifériák.

Az adatátvitel pillanatában azonban felhasad a tér-idő kontinuum, és a megbirizgált múlt egy alternatív idősíkban csordogál tovább. Azaz: itt senki sem tudja visszaküldeni a múltba a legjobb haverját, aki egyúttal az anyját védelmező apja (à la Terminátor), de így is agyleforrázósan izgalmas tud lenni a sorozat. Reméljük, ez a kezdeti kiváló színvonalat az utolsó részig képesek tartani a készítők!

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? Mátrix-, Westworld- és Cyberpunk 2077-rajongóknak, az ütős sci-fik kedvelőinek, no meg természetesen azoknak is, akik már a Neurománc megjelenése óta odavannak William Gibson munkásságáért.