November 15-én került fel a Netflixre A Korona teljes negyedik évada, amely ezúttal sem hozott szégyent az alkotóira, és méltán lett a streaming platform egyik legnépszerűbb sorozata. Olyannyira, hogy vasárnap óta vezeti betonbiztosan a dinamikusan frissülő nézettségi rangsort, és jelen cikkünk megírásának pillanatában is A Korona áll a régiós 10-es toplista legelső helyén.

No de miben rejlik A Korona elképesztő sikerének titka? Alapvetően alighanem abban, ami miatt annak idején a Dallas is hihetetlen népszerűségnek örvendett, és tizennégy évadot élt meg. Egyrészt egy olyan izgalmas világot ismerhetünk meg belőle, ami a keményen dolgozó kisemberek többsége számára egy végigmelózott élet végére is csak elérhetetlen vágyálom marad, másrészt kárörvendően nevethetjük ki a felső tízezer tagjait, akiket hiába vet fel a pénz és udvarol körbe a szolgahad, ugyanúgy szenvednek egy költözés, egy válás, egy kínos beszólás vagy egy lázongó gyermek felnevelése miatt, ahogy a bérből és fizetésből élők.

Csak hát amíg mi citromos sört ciccentünk és mirelit sült krumplit tunkolunk a ketchupba, miközben a gazdagok irigylésre méltó életét bámuljuk a képernyőn, addig ők ott, a varázsdobozban nem amiatt vakarják a fejüket, hogy miből vesznek kaját négy nappal a fizetés előtt, hanem hogy melyik méregdrága ruhát vegyék fel az esti puccos bálba, vagy melyik fűtött garázsban álló autócsodával ruccanjanak ki a palotának is beillő hétvégi házaikhoz. No persze whiskyt kortyolgatni Southforkban vagy részvénymachinációkkal többséget szerezni a Ewing Olajtársaságban némileg könnyedebb elfoglaltságnak tűnik, mint fő- és észvesztés nélkül helyt állni a sokévszázados múltra visszatekintő brit királyi udvarban, ahol a szigorú etikett betartása, az államügyek terhének súlya, na meg a sztorira éhes paparazzik lesben álló hordája miatt egyetlen másodpercre sem lélegezhet fel senki.

A Korona tehát részben a kukkolás intézményére alapozva lett sikeres. A néző lényegében egy kékvérű, sznob arisztokratákkal teli Big Brothert bámulva konstatálhatja önnön felsőbbrendűségét, és azt, hogy a fényűző csillogástól sem lesz fenékig tejfel az élet. A Netflix kosztümös-történelmi sorozatában ugyanúgy megvan a beszólogatós tróger, a tufa sportimádó, a mindenkivel ágyba bújó cemende és a szende szűzike, mint a kereskedelmi tévék reality műsoraiban – csak az itteni szereplők Shakespeare-idézetekkel sértegetik egymást, egy panellakás árát borozgatják el a karácsonyi vacsorán, és közben egy kontinenseken átnyúló világbirodalom összes terhét kell cipelniük a vállukon.

A Korona nézői szó szerint bekukucskálhatnak oda, ahová még a király(nő) is gyalog jár, miközben a nemzetközi helyzet egyre fokozódik!

A Korona negyedik évada egy hihetetlenül izgalmas korszakot mutat be – sajnos 10 epizódra széthúzva is egy versenyló tempójában. Míg az első évad a fiatal II. Erzsébet és Fülöp herceg esküvőjével indult, a második évad már az '50-es évek eseményeivel foglalkozott (szuezi válság, botrányok a királyi családban), a harmadik évad végén pedig eljutottunk egészen 1977-ig, a brit szénbányászok sztrájkjáig. A negyedik évad 1979-ben veszi fel a fonalat, rögtön azután, hogy a hírhedt Vasladyt, Margaret Thatchert megválasztják Nagy-Britannia első női miniszterelnökekévé, és a sorozat egészen az ő 1990-es lemondásáig halad előre a kronológiában.

Páratlanul izgalmas korszak volt ez, és még A Korona forgatókönyvírói is csak csipegettek a tengernyi akkor történt eseményből. Nagyon sűrű tálalásban kapjuk meg a színészek elképesztően hiteles alakításában és archív híradórészletek segítségével az eszkalálódó északír konfliktust, az IRA-terroristák királyi család elleni merényletét, a Falkland-szigeteki háborút, Michael Fagan elhíresült 1982-es betörését a Buckingham-palotába, a Thatcher-kormány keménykezű gazdaságpolitikája hatására kialakult növekvő munkanélküliséget és a Vaslady különutas álláspontját a Brit Nemzetközösségen belül.

Egészen káprázatos az az átalakulás, ahogyan Gillian Anderson átlényegült Thatcherré az évad során: nemcsak a maszkmesterek végeztek profi munkát, amikor Vasladyvé sminkelték, de a színésznő is a felkészülés során, ahogyan átvette a miniszterelnök asszony igen jellegzetes hanghordozását, ellentmondást nem tűrő eltökéltségét, no és a sósavként maró, szellemes odaszúrásait. Érdemes a sorozat megtekintése után korabeli Thatcher-megszólalásokkal összevetni Gillian Anderson játékát – ha a színésznő nem fog kapni egy rakás tévés díjat A koronáért, akkor az igazság tényleg odaát van!

Nem lenne azonban igazságos elhallgatni, hogy nemcsak a Thatchert alakító Gillian Anderson brillírozott újoncként a sorozat negyedik évadában, hanem Emma Corrin is, akit Diana walesi hercegné szerepében láthatnak a nézők. A 24 éves Corrin bámulatosan jól alakítja azt a szende iskoláslány Diana Spencert, aki alig múlt el 20 éves, amikor beházasodott a világ egyik vezető nagyhatalmának uralkodócsaládjába – hogy aztán a Szívek Királynőjeként olyan kisugárzású, vérbeli hercegné legyen belőle, akinek a koronája fényében még maga a hétpróbás uralkodónő, II. Erzsébet is elhalványul. Corrin és a Netflix stábja szívbemarkoló tökéletességgel, lehengerlő alapossággal és páratlan hitelességgel forgatta újra azokat a fotósok és híradóstábok által alaposan dokumentált eseményeket (például az ausztráliai körútjukat), ahol mindig akkora, már-már őrületbe hajló örömujjongással fogadják a rajongói Dianát, mintha csak a Beatles ötödik tagja lenne!

Ugyanakkor a Netflix nem mutatta be például Károly herceg és Diana esküvőjét, csak annak a főpróbáját, ami végül veszekedésbe torkollott, – ezzel is erősítve azt a dramaturgiai ívet, hogy Károly és Kamilla boldogan éltek volna, ha tehetik, ám nem tehették, mert a 30 évesen is agglegény herceget a tradíciókra adó famíliája belekényszerítette egy érdekházasságba, ami nem nagyon akart igaz szerelemmé szövődni a két fél ég és föld habitusa miatt... Kicsit talán durva forgatókönyvírói leegyszerűsítése ez a történteknek, nem csoda, hogy a brit királyi családhoz közel álló bennfentesek szerint állítólag maga Károly herceg és Vilmos herceg is szót emelt az évadpremier után a Netflix íróinak csúsztatása és múlthamisítása miatt. Annyiban jogos lehet az észrevételük, hogy talán valóban túlzás annyira toxikus kapcsolatnak beállítani Diana és Károly házasságát, hogy abból a walesi herceg visszamenekült Kamillához úgy, hogy két perc alatt utána lehet nézni: a trónörökös párnak igenis voltak nagyon szép közös pillanatai (erre utalt Vilmos herceg is), és Károly a házassága első öt évében közel sem találkozott annyiszor Kamillával, ahogy azt a sorozat beállítja.

No persze bekezdéseken keresztül lehetne még sorolni, mi mindenben pontatlan A Korona a valóságos történelmi eseményekhez képest (külön Wikipedia-alfejezet foglalkozik efféle bakivadászatokkal). Margaret Thatcher és a férje vendégeskedése II. Erzsébet és díszes családja skóciai vadászatán például korántsem volt ennyire vígjátékba illő a valóságban, mint a képernyőn – a sorozatbéli verzió viszont tökéletesen bemutatta pár percbe sűrítve, mennyire eltér a korszak két legfontosabb brit közméltóságának véleménye a világról. Szóval nemcsak amiatt érte meg leforgatni A Koronát, hogy megkapják a nézők az utóbbi évek legjobb kosztümös tévésorozatát, hanem hogy egyfajta „szórakoztatva tanulással” akár mi magunk is utánanézzünk a XX. század ismert és kevésbé ismert, nagy történelmi eseményeinek.

Kiknek ajánljuk: A modern kori történelem iránt érdeklődőknek, a tipikusan fanyar humorú, kosztümös angol tévésorozatok szerelmeseinek, no és persze mindenkinek, aki többre kíváncsi a brit uralkodóház ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban annál, ami megjelenik róluk a tabloid sajtóban. 

Értékelés: 9/10