Sokan még mindig abban a hitben élnek, hogy az animáció gyerekműfaj. Lehet, sőt szinte biztos, hogy a rajzolt tartalmak többsége a legfiatalabb közönséget célozza, de ettől még rengeteg felnőtteknek szóló rajzfilm és sorozat készül, és ugyanúgy komolyan lehet venni őket, mint az élőszereplős alkotásokat. Most 10 olyan kiváló sorozatot ajánlunk, amelyek egy kattintásra vannak a Netflixen, illetve a Prime Videón.

South Park

Kezdjük az alapokkal. A Trey Parker-Matt Stone páros 1997 óta rendületlenül pukkasztja a polgárokat, és 24 évad után sem mutatják a kifáradás jeleit. A trágár coloradói kisiskolások kalandjaival kezdettől fogva a képmutatásnak, az amerikai közélet idiotizmusának és az önmaga paródiájává vált politikai korrektségnek mutatnak fityiszt, és az elmúlt 24 évben semmit sem finomodott a stílusuk, a pimaszságból, szókimondásból sem vettek vissza. Legfeljebb csak annyi változott, hogy a legutolsó évadokban már epizódokon átívelő történetszálakkal dolgoznak, ami mindenképpen jót tett a szériának.

A Netflixre egyelőre nem az összes évad került fel, csak az első, és a négy legutolsó (20-23.), illetve egy best of-válogatás.

Family Guy

Seth MacFarlane 1999 óta futó sorozatát se kell nagyon bemutatni. A Family Guy egy Quahog nevű kitalált városban játszódik, a történet középpontjában pedig a Griffin család áll. Két szülő, két gyerek, és Brian, a beszélő kutya, plusz egy zseniálisan okos és gonosz bébi. A szürreális sitcomot sokáig A Simpson család lenyúlásának tartották, pedig a Family Guynak saját stílusa és humora van, sehol máshol nem használnak például annyi filmes, tévés és popkulturális utalást, mint itt. MacFarlane tökéletesítette az ún. cutaway geget is, vagyis amikor a poén kedvéért bevágnak egy másik helyszínt és szereplőt, vagy akár egy fiktív filmjelenetet, ami reagál a fő szálra.

A Netflixen hat évadot tudunk jelenleg megnézni (13-18).

BoJack Horseman

Komoly dolgokról is lehet mesélni komolytalan formában, ezt bizonyította be Raphael Bob-Waksberg tavaly véget ért netflixes szériája. A felszínen a BoJack Horseman is ugyanolyan könnyed bohóckodásnak tűnhet, mint a Family Guy, hiszen egy olyan világban játszódik, ahol emberek és emberszerű beszélő állatok élnek együtt, a főhős pedig egy olyan ló, aki a ’90-es években óriási tévésztár volt, most pedig alkoholizmussal és szemétkedéssel múlatja az időt. Az abszurd képi és verbális gegek mellett viszont olyan témák kerülnek elő, mint a depresszió, a kiégés, az életközepi válság, a gyerekkori traumák vagy Hollywood és a sztárvilág felszínessége. A 3 Emmy-díjat begyűjtő sorozatnak az (eredeti) szinkronja is parádés: Will Arnett BoJackje tökéletes, de Amy Sedaris, Alison Brie, Aaron Paul vagy Paul F. Tompkins is lubickolnak a szerepükben.

Csé, mint család

Bill Burr az amerikai stand-up komédia egyik legnagyobb sztárja (2019-ben a Budapest Kongresszusi Központban is fellépett), a szókimondásáról híres, és arról, hogy nem ismer semmilyen tabut. A hetvenes években játszódó Csé, mint családnak nemcsak kreátora, de a címbéli família fejét is ő alakítja, sőt az egész történetet a saját gyerekkora ihlette. Frank Murphy tipikus amerikai kisember, akinek a munkában sincs szerencséje, és a gyerekeivel sem találja a hangot. Ha nem animálva lenne a Netflix szériája, akkor ez bizony kőkemény realista drámának minősülne, de Burr, aki gyakorlatilag a saját apját alakítja, szerencsére a poénokkal sem adós.

Hormonokkal túlfűtve

A valósággal való hasonlóság a Hormonokkal túlfűtve esetében sem a véletlen műve. A Netflix szériája látszólag tipikus tinivígjáték, amelyben a kiskamasz szereplők megpróbálják túlélni az iskolai és a családi megpróbáltatásokat, ami részben igaz is, az alkotók viszont a műfajban megszokottnál mélyebbre hatolnak. Ahogy a cím is jelzi, a fókusz a pubertás megtapasztalásán van, a főszereplő gyerekeket sokkolja a testük változása és az addig ismeretlen érzések, vágyak felbukkanása. Utóbbi nemcsak metaforikusan értendő, hanem szó szerint is megjelenik egy „hormonszörnyeteg”, aki próbálja hol rosszra, hol jóra csábítani a főhősöket. A sorozat annyira hiteles, hogy akár hivatalos felvilágosító anyagként is nézhető lenne – ha nem zsúfolták volna tele korhatáros poénokkal.

Rick és Morty

Justin Roiland és Dan Harmon sorozatának főszereplője Rick Sanchez az idős, alkoholista, feltaláló zseni, aki lánya családjához költözik, és laboratóriummá alakítja a ház garázsát, ahol különböző (veszélyes) sci-fi eszközökkel és kütyükkel kísérletezik. Rick olyan gyakran ugrik át más dimenziókba és galaxisokra, ahogy a hétköznapi emberek a piacra, és ezekre az utazásokra folyamatosan magával rángatja unokáját, Mortyt is.

A négy évadnál tartó, teljesen elmebeteg széria egyszerre egy nagyon elborult sci-fi, amelyben hol parodizálják, hol teljesen komolyan veszik a műfaji szabályokat, másrészt brutálisan vicces komédia is, tele morbid poénokkal és létfilozófiai elmélkedésekkel. A sorozat óriási kultuszára jellemző, hogy a magyar plázákban is vannak olyan üzletek, ahol a ruhák és sapkák jelentős részét különféle Rick és Morty-figurák díszítik.

Archer

Adam Reed sorozata az ISIS hírszerző ügynökség mindennapjait mutatja be, főszereplője Sterling Archer, a világ legveszélyesebb titkos ügynöke. És ez alapján akár egy komoly kémthriller is lehetne, de az alkotók e helyett inkább a műfajt és a macsóságot parodizálják, a főszereplő ugyanis olyan, mintha Bond amerikainak született volna. A sztorin ugyanakkor látszik, hogy az alkotók ismerik és szeretik is ezeket a műfajokat, és értő módon szedik a darabjaira.

A kiábrándult királylány

Matt Groening A Simpson család kreátora, a műfaj legendája tavaly indult szériájával bevallottan a Simpson család és a Trónok harca szerelemgyerekét akarta megteremteni, és ez nagyjából sikerült is neki. Ezt írta róla kritikusunk:

"Groeningék hűek maradtak önmagukhoz, és itt is mázsaszámra szórják a kimondottan felnőtteknek szóló, alkohollal, szexszel, drogokkal, társadalmi problémákkal és popkulturális kikacsintásokkal teli poénjaikat, nem kímélve sem Istent, sem embert. Ráadásul egyáltalán nem megúszósan teszik mindezt, vagyis korántsem azon kell nevetünk, hogy a republikánusok ogrékra lettek kicserélve, a kövér seriff egy páncéljába szorult, fánkevő lovag, a pakisztáni boltosból meg fura beszédű kobold lett – a sorozat áthallásos humora sokkal kifinomultabb ennél. Dreamland, azaz Álomfölde királysága egy érző, lélegző, színes, önállóan is tökéletesen életképes, és legfőképpen fergetegesen vicces fantasy világgá terebélyesedett ki az eddig látott 30 epizód alatt."

Éjféli Gospel

Duncan Trussell és Pendleton Ward nyolcrészes sorozata nemcsak azért különleges, mert felnőtt témákat dolgoz fel az animáció segítségével, vagy mert LSD-tripnek is beillő szürreális stílusban teszi mindezt, hanem mert kitalált egy új műfajt. A szériának van hagyományosnak mondható főhőse és kerettörténete: a „Kromatikus Öv” nevű dimenzióban élő Clancy Gilroy minden epizódban egy szimulált univerzumba látogat el, és közben az alkalmi útitársaival komoly intellektuális beszélgetéseket folytat. Ezek a dialógusok valójában a stand-up komikus Trussell régóta futó podcastjából származnak, ahol mindenféle spirituális témákat dolgoz fel meghívott szakértő vendégek segítségével.

Az Éjféli Gospel (The Midnight Gospel) tehát egyszerre egy parádés vizualitású sci-fi sorozat és elmélkedés az élet nagy kérdéseiről. Az utolsó epizód különösen emlékezetes és megható, ebben Clancy, vagyis Trussel a halálos beteg, és azóta már elhunyt édesanyjával beszélget a saját születéséről, kettejük kapcsolatáról, és arról, hogyan lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant. 

+1 Legyőzhetetlen

Az Invincible úgy indul, mint egy átlagos tiniszuperhős-sztori. A 17 éves Mark Grayson látszólag pont olyan, mint az iskolatársai, de valójában annak az Omni-Mannek a fia, aki egy idegen bolygóról érkezett a Földre, és a szuperképességeinek köszönhetően, nincs nála hatalmasabb ember a bolygón. A történet elején Mark arra vár, egyre türelmetlenebbül, hogy benne is kialakuljanak a különleges képességek, és apja nyomdokaiba léphessen. Amiben más a Legyőzhetetlen, mint a többi szuperhősös animációs sorozat, hogy brutális erőszakjelenetei és sokkoló fordulatai vannak, így aztán 14 éven aluliaknak nem nagyon ajánlható.

A sorozatot egyébként a The Walking Deadet is jegyző Robert Kirkman azonos című képregényéből adaptálták, az egyik producer pedig Seth Rogen, ami sok mindent megmagyaráz.

Elérhető: Prime Video