Kulka János az afázia ellenére is zseniális a stroke-on átesett állambiztonsági tiszt szerepében, a sztori izgalmas és a díszletek is tökéletesen visszahozzák a Kádár-kori Magyarországot.
1. Mindig menő, ha magyar alkotás kerül fel a Netflixre
Múlt hét óta már a világ egyik legnépszerűbb streaming platformján, a Netflixen is megtekinthető Fazakas Péter rendező és Köbli Norbert „sztárforgatókönyvíró” 2022-es sikerfilmje, A játszma,
ami ráadásul szinte azonnal a TOP10-be katapultálta magát – abszolút megérdemelten!
No persze koránt sem ez az első eset, hogy egy-egy sikeres hazai gyártású film elérhetővé válik a Netflixen is, hiszen csak a „Köbli-életműből” hat kritikus- és közönségkedvenc alkotás megtekinthető most ezen a platformon (A játszma mellett fenn van a Félvilág, a Szabadság - Különjárat, a Trezor, a Szürke senkik és az Örök tél is), de a tavalyi premier idején ott volt a streaming platform kínálatában A játszma 2011-es előzménye, A vizsga is (így tudtunk belőle pótvizsgázni itt a PORT.hun).
2. Kikerüli a folytatások „szokásos” csapdáit
Ütős második részt készíteni egy kultfilmhez mindig is nehéz feladat volt. Véget nem érő viták sora szól ugyanis a mai napig arról, hogy a szűk űrhajóbelsőkben játszódó, bio-űrhorror műfajú A nyolcadik utas: a Halál volt-e a jobb, vagy A bolygó neve: Halál, ami egy sci-fi környezetbe átrakott kommandósfilm. A klasszikus VHS-filmeket idéző, baljós hangulatú Terminator a jobb, vagy a látványos blockbusterré duzzasztott Terminator 2, ahol az első rész gyilkos kiborgja átáll a jók oldalára, és egy tinédzsert pesztrál? A Star Wars happy endje a jobb, vagy A Birodalom visszavág szomorú vége? Keresztapa 1 vagy Keresztapa 2? Nehéz kérdések ezek, de szerencsére A játszma stábja frappáns választ adott az „első rész vs. folytatás”-dilemmára:
ez a film is ugyanolyan jó, mint elődje, A vizsga!
Ráadásul mindezt úgy éri el, hogy még csak nem is vált zsánert a második rész. Megmarad a fojtogató hangulatú ügynökös szál, folytatódnak az átverések és a konspirációk, és még véletlenül sem lesz egyik főszereplőből sem egy olyan, a diktatúra pribékjeit halomra lövő, magyar viszonyok között irreálisnak ható, önérzetes akcióhős, mint amilyen például Wertheimer Miklós volt a A másik szárnysegéd című könyvben.
3. Remek a forgatókönyv
Az, hogy a 2022-es A játszma pont olyan jó lett, mint a 2011-es A vizsga alighanem annak köszönhető, hogy míg a rendezői székben csere történt (Fazakas Péter váltotta Bergendy Pétert), a forgatókönyvíró mindkét film esetében Köbli Norbert volt. Róla pedig már a 2009-es Made in Hungária óta tudni lehet, hogy hatalmas retrórajongó, aki a Horthy-, a Rákosi- és a Kádár-korszakba, valamint a Dualizmus korába és a rendszerváltás napjaiba helyezett történeteiben
ugyanúgy képes szórakoztató vidámsággal vagy épp megkapó szomorúsággal ábrázolni a magyar kisembert, akit alaposan megcibáltak a XX. század sorsfordító pillanatai.
A játszma lényegében azzal a gondolattal játszik el, mi történt A vizsga szereplőivel azután, hogy az állampárt titkosszolgálata próbára tette az ügynökei rendszer iránti hűségét, és bizony volt, aki elbukott ezen a teszten – kicsit tehát olyan ez, mintha Bruce Willist még azután is mutatná a kamera, hogy már szétrúgta a rosszfiúk zrityóját, megmentette a világot, és most atlétatrikóban újságot olvasva próbálja élni a szürke hétköznapokat.
Egy állambiztonsági tiszt azonban (főleg ha olyan magas rangban szolgál, és annyi sötét titok tudója, mint történetünk hősei), nem az a fajta ember, aki a '60-as évek szocialista Magyarországán meló után (vagy helyett) nyugodtan nézheti az Orion tévéjét, vagy ejtőzhet a hobbitelkén...
5. A színészek játéka egészen kiváló
Köbli mesterien, már-már egy tévésorozat showrunnerének minden apró részletre ügyelő, szigorú precizitásával gombolyította tovább az előző film főszereplőinek sorsának fonalát. Az állambiztonság három tisztje, Jung András (Nagy Zsolt), Gáti Éva (Hámori Gabriella) és Kulcsár Emil (Scherer Péter) újabb előléptetésben reménykedve könyörtelen árnyékháborúba kezd, miután felbukkan egy ügy kapcsán egykori kollégájuk, Markó Pál (Kulka János), valamint egy vidékről a fővárosba felkerülő, fiatal, de talpraesett egyetemista lány, Abigél (Staub Viktória).
A csavaros sztoriban egymást követik a váratlan fordulatok és másik nézőpontból megismételt jelenetek, konspirálás konspirálást követ – a néző pedig hiába érzi úgy, hogy az előző film alapján már kiismerte Jungot, Markót és a többieket, mindig éri valami új meglepetés, elvégre itt profi hírszerzők, dezinformátorok, alakoskodók és imposztorok űzik egymás közt a maguk kis piszkos játékaikat és hatalmi harcaikat. A színészgárdában kivétel nélkül mindenki magabiztosan jól hozza a fullasztóan izgalmas sztori kiismerhetetlen karaktereit.
4. Szívmelengető az afáziás Kulka szerepeltetése
Mint ismeretes, Kulka János 2016 áprilisában stroke-ot kapott, kórházba került és műtéten esett át. Betegsége következtében teljesen elfelejtett angolul és franciául, és sajnos azóta is nehézséget okoz neki a mozgás és a beszéd. 2018-ban ugyan bejelentette, hogy a betegsége miatt visszavonul a színészettől, később azonban szerencsére meggondolta magát, és a színpadi szerepek mellett elvállalta A játszma főszerepét is. Kulka afáziája a forgatókönyvbe is átkerült, olyannyira, hogy lényegében erre épült fel az egész kémfilmes szál: az őt alakító színészhez hasonlóan az egykor az állambiztonságnál magas beosztásban dolgozó Markó Pál szintén agyvérzést kapott. Nehézkesen mozog, tőmondatokban beszél, és nem tudni pontosan, mi jár a fejében.
Kulka még ebben a sajnálatos állapotában is brillírozik, minden egyes homkolráncolása és csöndes sóhaja tökéletes!
6. Maximálisan korhűek a díszletek, a kellékek és a ruhák
Az izgalmas történet a '60-as években játszódik – és ezt valószínűleg kapásból megmondaná bárki a filmben látható a korhű autók, hirdetések és szobabelsők alapján. Minden egyes asztal, forgószék, állólámpa, írógép, cipő és kötény stimmel, de valószínűleg még a polcon sorakozó könyvek és porcelán porfogók is pont ugyanazok, amiket a nagyszüleimnél annyira megszoktam anno. Egyetlen komoly bakit szúrtak csak ki a hozzáértő nézők:
1963-ban még az orsós magnók voltak elterjedve idehaza, és bár a Kádár-rendszer már nyugatra is kacsintgatott, egészen biztosan nem lehetett csak úgy kazettás magnót venni a sarki lemezboltban!
7. A külső helyszíneken is pezseg az élet
A 2011-es A vizsga egy tévéfilm volt, így szerényebb költségvetésből készült, és Köbli Norbert forgatókönyvírónak eleve úgy kellett kitalálnia a sztorit, hogy elég legyen hozzá két régi budapesti lakás és egy sötét mellékutca. Ehhez képest a folytatásban, ami már mégiscsak egy komolyabb költségvetésből készült, mozikba szánt film, kinyílik a világ:
a főszereplők most már nemcsak a zsúfolt utcán sétálgatnak, de uszodába és egyetemre is mennek, sőt, a fővárosból elutaznak egy vidéki faluba és egy termelőszövetkezetbe is!
Bár a „kamaradráma hangulat” ezzel az éles váltással kissé meggyengült, mindenképpen grandiózusabb, „mozifilmesebb” élményt nyújt A játszma annál, amit anno A vizsgában láthattunk, és ez mindenképpen pozitív előrelépés.
