Nem könnyű a színészmesterség: ha valaki alaposan beleássa magát egy-egy szerepbe, az őt magát is gyökeresen meg tudja változtatni.
Isabelle Adjani – Megszállottság
Isabelle Adjani máig egyik legemlékezetesebb filmje Andrzej Zulawski 1981-es Megszállottsága – ha egyszer megnézi az ember, nemigen tudja elfelejteni. A színésznőt alaposan megviselte a szerep mind testileg, mind lelkileg, és évekig pszichoterápiára járt, hogy végre megszabadulhasson a film okozta traumától.
Adrien Brody – A zongorista
Adrian Brody látványosan rettenetesen lefogyott a 2002-es A zongoristához, de átalakulása nem csak a külsőségekre korlátozódott. Wladyslaw Szpilman szerepére készülve az életét is gyökeresen megváltoztatta: eladta az autóját, felmondta a lakását, kikapcsolta a telefonját, és Európába költözött. Mindezek után a csont és bőrré fogyáshoz szükséges fogyással járó letörtséget és kétségbeesést tartotta a legnehezebbnek: nyilván minden percben sóvárgott az étel után, és rendre befordult, hogy egyáltalán képes lesz-e valaha kimászni ebből. Végül, a film után másfél évig tartott, míg úgy-ahogy visszaállt az élete a normális kerékvágásba.
Johnny Depp – Félelem és reszketés Las Vegasban
Depp nem vacakolt: beköltözött Hunter S. Thompsonhoz, hiszen ha vele él, megfigyeli minden mozdulatát, megismeri nem éppen hétköznapi észjárását, tökéletesen el tudja játszani. Láthattuk, mennyire átadta magát a szerepnek: a film forgatásán a stáb azt hitte, hogy Depp és Benicio del Toro végig be vannak állva. Depp a Félelem és reszketés után nagyjából egy évig benne ragadt a szerepben. Thompsonnal egyébként annak öngyilkosságáig közeli barátok maradtak, és a színész állítólag 3 millió dollárt költött arra, hogy az író hamvait kilőhessék egy ágyúból.
Val Kilmer - Doors
Kilmer komolyan vette a felkészülést: nem csak el akarta játszani Jim Morrisont, hanem Morrisonná akart válni. A Doors forgatása előtt hosszú ideig tanulmányozta a banda dalait, interjúkat nézett, hogy megértse a személyiségét, elsajátítsa az énekes legapróbb gesztusait és a hanghordozását, illetve megtanulta úgy énekelni a dalokat, ahogy Morrison, még a hangját is leutánozta. A forgatáson már mindenki Jimnek szólította, és állítólag nem tudták megkülönböztetni Kilmer és Morrison énekhangját. Paul Rotchild zenei producer, aki szemémelyes is ismerte Morrisont, állítólag azt mondta Kilmerről, hogy jobban ismerte az énekest, mint az saját magát. Kilmer utána terápiára járt, hogy visszanyerje saját személyiségét.
Colin Firth – A király beszéde
A színész amellett, hogy alaposan tanulmányozta a VI. Györgyről felelhető felvételeket, egy beszédtanárral is együtt dolgozott, hogy megtanuljon – dadogni. Ez olyan jól sikerült neki, hogy még hónapokkal a forgatás után is, bizonyos helyzetben előtört belőle a dadogás.
Hugh Laurie – Doktor House
Ugyan Laurie brit, de annyira ügyesen elsajátította az amerikai akcentust, hogy a próbafelvétele láttán Bryan Singer, a sorozat pilote-jának rendezője egyszer csak rámutatott a képernyőre, amin épp Laurie beszélt, és azt mondta: "Látjátok, pont ezt akarom: egy amerikai fickót!" A színésznek áldás és átok is volt a szerep: világhírű lett, ám nyolc éven keresztül, amíg tartott a sorozat, sántítást kellett szimulálnia. És ez bizony nem múlt el fizikai következmények nélkül. Amikor már nagyon kényelmetlen volt neki, suttyomban a másik lábára kezdett sántítani, és ez nem tűnt fel senkinek.
