Sértődések, bosszú, de néha az is elég, ha egy animációs filmben valami túl realisztikusnak akar kinézni.
Arc
Ez az 1995-ös film rettentően fura. Műfajilag nehezen besorolható, valahol a dráma és a fantasztikum között helyezkedik el, és egészen sajátos hangulata van. Sean Patrick Flanery egy különleges képességekkel rendelkező albínó srácot alakít, aki tizenhat évig az alagsorban éldegél, majd gondozója halála után bekerül a közösségbe. Az alaphelyzet akár horrort is sejtethetne, pedig az Arc az emberiességről, jóságról, szeretetről és önfeláldozásról szól – melodramatikusan ugyan, de nem torkollik tömény giccsbe. Felkavaró film, az a fajta, ami még sokáig benne marad az emberben, és ha egyáltalán lehetséges, egyszerre nyugtalanítja és megnyugtatja.
És miért bukott meg? Alig mutatták be a filmet, a rendező Victor Salvaról (Jeepers Creepers) kiderült, hogy elítélt pedofil: három évet ült, miután korábbi filmjének akkor 12 éves gyerekszínészét molesztálta. A rendező egy korábbi áldozata, Nathan Winters szórólapokkal szólította fel az embereket, hogy bojkottálják a filmet. Mint mondta, teljesen elképedt, hogy a Disney logója alatt jelent meg az Arc, amit egy olyan férfi rendezett, akit "soha többé nem szabadna gyerekek közé engedni". A stúdió közölte, hogy a film munkálatainak megkezdéséig nem tudtak Salva bűnös múltjáról, de egyébként sem voltak gyerekek a forgatáson, és miután kiderült, a rendezőnek el kellett mondani a munkatársainak, mit is követett el. Mindenesetre a botrány nem tett jót a filmnek, összesen 30 millió dollárt termelt a kasszáknál.
Anyát a Marsra
Az "uncanny valley" kifejezést Masahiro Mori, robotikával foglalkozó professzor alkotta meg 1970-ben, a lényege, hogy ha a robotok túl emberszerűvé válnak, akkor már egyre bizarrabbnak, ellenszenvesebbnek fogjuk őket látni. A filmvilágra értve: hasonlítsuk össze az Anyát a Marsra című filmet a Pixar bármelyik meséjével. A rajzfilmes figurák ellenére bármelyik Pixart valóságosabbnak érezzük az előbbinél, sőt, az Anyát a Marsra ember karakterei pont a realisztikusságuk miatt kifejezetten taszítóak. Ez volt az egyik ok, ami miatt a 150 millió dollárba került film elvérzett, és mindössze 21 millió dollárt szedett össze a mozikban, a másik indok ennél furább: a tapasztalat azt mutatja, hogy aminek a címében szerepel a "Mars", az tuti bukás.
Aranypolgár
Orson Welles filmjét a valaha készült legjobb filmként szokták emlegetni, de feltétlenül ott van az egész filmtörténetet felölelő toplista élmezőnyében. Megkerülhetetlen mérföldkő, az egyik legnagyobb klasszikus, 1941-es bemutatása idején anyagilag mégis megbukott. Welles Charles Foster Kane karakterét a mindenható médiamogul William Randolph Hearstről mintázta. A hollywoodi pletykákról közvetítő újságíró, Hedda Hopper megszerezte a film egy korai változatát, és elmondta Hearstnek, hogy az Aranypolgár végső soron az ő botrányos életét dolgozza fel. Erre Hearst azonnal kitiltotta a lapjaiból Welles filmjének reklámjait, így az emberek gyakorlatilag alig tudtak az Aranypolgár létezéséről, és ez bizony a kasszáknál látszott meg igazán.
Az interjú
Ami biztos: egy idióta vígjáték még soha nem kavart akkora balhét, mint James Franco és Seth Rogen filmje. A körülmények ismertek, hiszen komoly következményei lettek: Észak-Korea nem fogadta kitörő örömmel a történetet, amiben egy népszerű talk show kretén műsorvezetője a producerével együtt a diktatúrába érkezik, hogy a CIA közreműködésével egy interjú ürügyén meggyilkolják Kim Dzsongunt. Még be sem mutatták a filmet, de Észak-Korea már hevesen tiltakozott, belengettek egy jó kis rakétatámadást is az Egyesült Államok ellen, egyúttal valószínűsíthetően észak-koreai hackerek betörtek a filmet forgalmazó Sony privát rendszereibe, és mellesleg több tízezer oldalnyi privát levelezést hoztak nyilvánosságra, aminek utána persze szintén komoly következményei lettek.
Ezek után érthető, hogy a mozihálózatok elhatárolódtak Az interjú vetítésétől, így a film közvetlenül on-demand lett elérhető. És még csak nem is lett valami jó, a Franco-Rogen párosnak milliószor jobb filmjei vannak.
Aloha
Az észak-koreai hackerek "ajándékaként" kiszivárogtatott levelezésből derült ki, hogy a Sony elnöke, a jó nevű rendező és a pompás szereplőgárda (Bradley Cooper, Emma Stone, Bill Murray, John Krasinski, Rachel McAdams, Alec Baldwin) ellenére Amy Pascal már eleve bukásnak tartotta Cameron Crowe filmjét. Az egyik ok igen egyszerű: az emberek nem szeretik azt nézni, ha házas emberek kavarnak másokkal. Ez nem menő. A másik pedig a hagyományos hollywoodi whitewashing, bár gyaníthatóan az amerikai közönség jó része erre nem valami érzékeny. Az Aloha végül szerény 21 millió dolláros bevétellel zárt.
