Május 4. igen nevezetes dátum. No nem azért, mert van olyan év, amikor erre az időpontra esik a meztelenül kertészkedés világnapja (ami mindig május első szombatja), hanem mert ez a nemzetközi Star Wars-Nap. Igaz, csak egy gügye szóvicc miatt. A Jedik és a felkelők hagyományos köszönését, a „May the Force be with you!”-t (amit mi, magyarok persze úgy ismerünk, hogy „Az Erő legyen veled!”) ugyanis könnyű félrehallani úgy, hogy

May the 4th be with you!

Vagyis: „Május negyedike legyen veled!” A félrehallásnak két magyarázata is létezik. Az első verzió szerint a brit konzervatív párt mókás kedvű sajtósai adtak ki 1979 májusában egy közleményt, melyben így emeltek kalapot az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke, Margaret Thatcher előtt a választási győzelmét követő, május 4-i beiktatásakor: „May the Fourth Be with You, Maggie. Congratulations.” (azaz: „Május negyedike legyen veled, Maggie! Gratulálunk”). A másik verzió szerint egy német varietéműsorban értette félre a szinkrontolmács a „May the Force be with you!”-t, és úgy fordította le a nézőknek, hogy „Május 4-én találkozunk!”

Akármi is legyen az ünnep eredettörténete, az biztos, hogy ez a mai nap világszerte egy vidám népünnepély minden Star Wars-rajongó számára. Mi itt a Port.hu hasábjain egy régi, hagyományteremtő szokásunkat szeretnénk ezúttal feleleveníteni. A Csillagok háborúja és A Birodalom visszavág '80-as évekbeli magyar sajtóvisszhangjának ismertetése után megmutatjuk, mit írtak annak idején a Kádár-korszak recenzorai az 1983-as A Jedi visszatérről (amit idehaza jókora késéssel, 1984. szeptember 13-tól vetítettek a mozik) – mert ezek a cikkek is vannak olyan viccesek a mából visszatekintve, mint azok a híres-hírhedt írások, amelyekben Csubakkát majomnak, Leiát birkatekintetűnek nevezték, Yodáról pedig valamiért azt vélelmezték, hogy egy nagy fülű, rémisztő robot!

A Kádár-korszak patinás kulturális magazinja, a Film, Színház, Muzsika például igencsak lefitymáló írást tett közzé 1983. július 2-án Ligeti Nagy Tamás tollából az Egyesült Államokban és Kanadában akkor már nagy sikerrel vetített, „csillagok körüli hókuszpókusz”-ról:

Érdekes, hogy miközben a szerző a nyugati „propagandakiadványokból” átemelt bevételi adatokon hüledezve Lucast kissé lekicsinylően csak úgy emlegeti, mint „a nyolcvanas évek Walt Disney-je”, nem brillírozik ennyire sem a film címének leírásakor (ami ekkor már rég nem Revenge, hanem Return of the Jedi volt), sem annak tartalmának összefoglalásakor:

A magányos űrcowboy, Han Solo (Harrison Ford), még mindig hibernált állapotban unatkozik Jabba bolygóján, barátai megmentésében reménykedve. A hamarosan bekövetkező akciót két elpusztíthatatlan robot vezeti: az aranytányéros, nyúlánk, idegbeteg See-Threepio, és társa, a bátor, dagi, az egy tank és egy porszívó házasságából született hősre emlékeztető Artoo Detoo. Csatlakozik hozzájuk a lompos Chewbacca és némi késéssel a Jedi-lovagfegyvert, vagyis a misztikus erőt birtokló Luke Skywalker (Mark Hamill) is.

Lajta Gábor az 1984 szeptemberében megjelent Filmvilágban igen messziről indított, amikor furcsa képzettársításokkal teli, mindazonáltal roppant érdekes kritikát írt A Jedi visszatérről, és próbálta azt valamiféle polcra helyezni mind a kultúrában, mind az egyetemes filmművészetben:

A Birodalom visszavág feszesebb a kissé szétfolyó Csillagok háborújánál, A Jedi visszatér pedig földközelibb, érzékibb a korábbiaknál, egyes részleteiben már a horror-erotika határait súrolja. Szörnyfigurái nem látomások egy idegen világról, hanem földi lények undorító mutációi. Kevesebb az űrharc a Jediben s így az előző részekhez képest jobban érezhető az európai, kivált a germánkelta lovagregények hatása. De van a csillagháború-trilógiának olyan misztikus rétege is, amely már nem nyugati eredetű, hanem távol-keleti. Az a titokzatos Erő, amelyet a Jedi-lovagok birtokolnak, nem csodakardból, vagy varázsgyűrűből, hanem a Mindenségből származik.

Ilyen felvezetés után igen nagy kár, hogy Lajta cikke efféle böszmeségekkel folytatódik:

Lucast azonban nem irodalmi mű vezérli, hanem mint fennen hirdeti, a képregények. S szorgalmasan egyengeti az utat a képregény-film-videó-generáció előtt. Ez a nemzedék élményeit döntően pazar trükköket felvonultató, látványos szuperprodukciókból szerzi, amelyek nem felgyújtják, hanem inkább lohasztják, illetve behatárolják a képzeletet.

Alighanem az efféle elefántcsont toronyból kikönyöklő, eltartott kisujjú bölcsész elmélkedések miatt közölt le a Pajtás című ifjúsági magazin rendszeres időközönként megjelenő különszáma, a Hóhányó 1984 decemberében egy olyan cikket, amely kifejezetten arra kéri a gyerekeket és a gyereklelkű felnőtteket, hogy ne idegesítsék fel magukat a kedvenc Star Wars-filmjeiket lefitymáló újságcikkeken.  Ugyanis mint ahogy azt korábban mi is megírtuk itt a Port.hu hasábjain, 1982-ben, A Birodalom visszavág hazai bemutatóját követően a Filmvilág kritikusa, Harmat György és Somhegyi Béla, a Pajtás szerzője is egyaránt hónapokon át tartó, ingerült levélváltásba és üzengetésbe bonyolódott a cikkeiken kiakadó, igencsak felbőszült olvasókkal.

A Hóhányó egyszerűen csak Magyar névvel szignózott, A mese végtelen című cikke alighanem a fentiek miatt fogalmazott annak idején így a lezárásában:

A Csillagok háborúja fantasztikus filmeposz harmadik része kapcsán is biztosan találkozol majd ellenvéleményekkel, lehet, hogy okos felnőttek írott vagy szóban elmondott kritikája felingerel. Én azt javaslom, próbáld megőrizni a nyugalmadat. Ha megkísérlik elmagyarázni, hogy a film gyenge, művészietlen fércmű, ne lázadj. Inkább mondd azt: kérem, csináljanak nekem szebbet, jobbat, igazabbat, de olyat, ami lebilincsel, ami elragadtat, és tedd hozzá, hogy ne féltsenek. Engedjék meg, hogy a képzeleted végtelen mezőkre, végtelen kalandokra nyúljon.

A kissé didaktikus cikk záró sorai minden esetre ma, 37 évvel később is megszívlelendőek kicsiknek és nagyoknak:

Ha félelmetesnek és károsnak tartják a külföldről behozott mesehorrort, adjanak helyette hazai jobbat, vagy ha ez nem megy, hagyják, hogy a külföldről hozott drága játékkal kedved szerint szórakozz, ne csodálkozzanak rajta, ha beépíted lelkedbe, tudatodba. Valamire ez is megtanít, mégpedig a legfontosabbra: a gonosz ellen küzdeni kell!