Mozikban a 007 Nincs idő meghalni, és mi utoljára láthatjuk Daniel Craiget James Bondként. Azt mondták róla, hogy túl proli és faragatlan a szerepre, de rácáfolt mindenkire, és hús-vér karaktert csinált az idejétmúlt karakterből.
Azt már korábban is lehetett tudni, de most már teljesen biztos, hogy a 25. Bond-film, a 007 Nincs idő meghalni Daniel Craig utolsó alakítása őfelsége titkos ügynökeként, aki ötször játszotta el James Bondot, minden kritikusára rácáfolva. Merthogy, amikor kiderült, hogy Pierce Brosnan a James Bond: Halj meg máskor (2002) után már nem játssza el újra a karaktert, akit ezután ő fog alakítani, kitört a parasztgyalázat. Baltaarcúnak, prolinak és minden másnak nevezték, és egyöntetűnek tűnt a (leendő) nézők és kritikusok véleménye: a 007-es ügynök ennél sokkal elegánsabb, kifinomultabb, Craig pedig már alkatilag teljesen alkalmatlan erre.
Aztán jött a 2006-os Casino Royale és a film elején egy elképesztően látványos üldözési jelenet, ahol Bond egy nála gyorsabb, ügyesebb férfit üldöz valahol Madagaszkáron, de valahányszor a férfi előnyre tesz szert, a 007-es utoléri, ha kell ésszel, ha kell, puszta erővel, például egy falon áttörve. Amikor pedig úgy néz ki, hogy a pasas mégis megússza, egyszerűen lepuffantja. És mindenkinek leesett az álla. A készítők – akik szeme előtt nyilvánvalóan a Jason Bourne-filmek lebegtek - pont Craigre szabták át Bond alakját, a valóban kissé darabos színész nyers erejére építették fel a figurát, csiszolatlanságát pedig erénnyé formálták át, így egyfajta kívülállót csináltak belőle a titkosszolgálaton belül. Roger Moore kedélyessége, Timothy Dalton távolságtartása és Brosnan élcelődése a múlté volt, Craig nyers férfiassága jellemezte az új Bondot, aki csak nagyon keveset beszél, de sokat üt, és akit többet látunk félmeztelenül, mint bármelyik Bond-lányt.
Félreértés ne essék, nem akartak James Bondból egy Chuck Norrist csinálni. Ha bunyó volt, ő is kapott majdnem annyit, mint az ellenfél, de végtelenül szívós volt és kitartó. Őfelsége ügynökének továbbra is vágott az esze, mint a borotva, a híres angol humorérzékét sem veszítette el, de lett egy sötétebb oldala, és ezzel egyben magányosabb és komolyabb lett. Lehet szeretni Roger Moore-t, de alatta már-már karikatúrává vált a figura, akit Brosnan egy fokkal árnyaltabbá tett, de Craig csinált belőle hús-vér karaktert, és ez a számokon is látszott. Míg a Brosnan-féle Halj meg máskor 431,9 millió dollárt hozott, az azt követő, ugyanannyiból készült Casino Royale már 616,5 millióra ment fel. Innentől már az is érdekessé vált, hogy Bondnak kihez milyen viszonya van – a szexen túl is -, és mi a háttértörténete. Fontos lett például M (Judi Dench), mint anyafigura, és két nő is nagyon közel került hozzá: Vesper Lynd (Eva Green) a Casino Royale-ban, majd Madeleine Swann (Léa Seydoux) a 007 Spectre - A Fantom visszatérben (2015) és most.
Ez utóbbi korábban nem volt jellemző Bondra, aki jól elszórakozott a soron következő nővel, sőt, ha kellett, maga alá teperte azt, akinek előbb-utóbb be kellett látnia, hogy ennyi sármnak lehetetlen ellenállni. Itt máshogy van – bár van tesztoszteron bőven, Monica Bellucci meg csak úgy elalél a Spectre elején -, és ezt meg kellett lépni, mert maga Bond idejétmúlt figurává vált. Amit innentől kezdve gyakran a fejéhez is vágnak már az adott filmen, sőt, Bondnak minden alkalommal nem csak a soros ellenséget kell legyőzni, hanem saját létjogosultságát is bizonyítania kell. Ahogy Daniel Craignek is minden egyes alkalommal külön bizonyítania kell, hogy alkalmas erre a szerepre, ami láthatóan plusz erőt és elszántságot ad neki. Összesen öt filmben játszotta el a karaktert – Sean Connery és Roger Moore 7-7 filmet csinált -, és ő volt a leghosszabb ideig, összesen 15 évig az ügynök bőrében.
Meg is viselte a dolog, a szerep rendkívül fizikai volta szépen ledarálta az évek során, ami a Spectre forgatásán már súlyos sérülésekhez vezetett. Mindkét térdét és a vállát is meg kellett operálni, majdnem elveszítette az egyik hüvelykujját, és ezek egy része még a mai napig is gyötri, és részben ezért hagyja ott a szériát, amiből, lássuk be, ki is öregedett kissé, de előtte még játszik egy nagyot. Merthogy a Nincs idő meghalni tényleg méltó búcsú, és bárki is veszi át a helyét, nagyon nehéz dolga lesz.
