A jó hír az, hogy Jordan Peele legújabb munkája nem csak az év egyik legijesztőbb, de legjobb munkája is, a rossz hír az, hogy helyenként elképesztően ijesztő, máskor viszont kifejezetten vicces!
Ijesztegetni sokféleképpen lehet. Sokszor elég, ha baljós zene szól, majd felugrik a macska az asztalra, megvillan valami a tükörben vagy valami homályos alak elsuhan a háttérben. Ez ugyanúgy működik egy jó és egy rossz horrorban is, ezért él és virul a műfaj, de ott vannak az eszelős gyilkosok, mutáns fenevadak, vámpírok és zombik, szóval lehet színezni a műfajt, de semmi sem ijesztőbb a családnál. Annál, hogy attól kell igazán rettegni, aki a legközelebb áll az emberhez, anyutól, aputól, a kisöcsitől vagy a nagyitól, ha azokat hirtelen valami vagy valaki más kezdi el irányítani. Ettől volt annyira ijesztő a tavalyi Örökség, és nagyrészt emiatt olyan félelmetes Jordan Peele új munkája is.
Peele többek között a Key & Peele vígjátéksorozat révén régóta népszerű figura volt – ami ugyebár nem klasszikus vígjáték formátum, inkább szórakoztató show paródiákkal, egyebekkel -, de első rendezése, a három jelölés mellett a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart elnyerő Tűnj el! egészen új kategóriába emelte. Azóta tulajdonképpen a legmenőbb, legfontosabb fekete filmesnek számít, aki producerként bábáskodott a Csuklyások - BlacKkKlansman születésénél, és aki most egy még erősebb filmet rakott le az asztalra, egyszerűen csak Mi címmel. És gyorsan el is mondjuk, honnan ez a cím, amit minden szerkesztő átkoz, hiszen adatbázisokban egyszerűen megtalálhatatlan. Adott ugyanis egy színes bőrű család, akit egy éjszaka egy másik család „látogat meg” tengerparti nyaralójukban, és az idegenek egyáltalán nem kedvesek – és ijesztően hasonlítanak hőseinkre.
Filmünk elején a családanyát (az elképesztően jó Lupita Nyong'o) kislányként látjuk valamikor a '80-as évek végén elcsatangolni szüleitől egy vidámparkban a strandon, majd egy rozoga, különös varázspalota tükörtermében találja magát, szemtől szemben egy másik kislánnyal, aki a tökéletes hasonmása. Sok-sok évvel később ide tér vissza az asszony, férjével, tinilányával és kisfiával, hogy aztán újra szembekerüljön hasonmásával, és annak családjával. És a sötétpiros ruhába öltözött, valamiért golfkesztyűt hordó és éles ollókat lóbáló jövevények erősek, gyorsak, céltudatosak és akarnak valamit, de sokáig nem tudjuk meg, mit, mert az eredeti család sorsa miatt kell aggódnunk. Akik a klasszikus home invasion – jobb híján fordítsuk „erőszakos behatolás"-nak – filmek kulisszái közül hamarosan egy túlélő mozi kliséi közé kerülnek, egyre leharcoltabban, egyre véresebben, és a klisé szót itt egyáltalán nem rosszallóan írtuk le. Mert horrorfilmet képtelenség klisék, a műfaj bevált fordulatai nélkül készíteni, Peele pedig fantasztikus arány- és stílusérzékkel, eleganciával és jókora lazasággal használja a zsáner elemeit.
Nála belefér néhány Reszkessetek, betörők! poén egy kisebb mészárlás után, vagy az, hogy a családtagok parázs vitába kezdjenek azon, ki vezesse a kocsit, amikor épp menekülniük kéne, de nem érzi azt az ember, hogy ez üres vagy felesleges ökörködés, ahogy azt sem, hogy itt kínosan figyelnek a feszültségoldásra. Nem, Peele egyszerűen csak baromira ért a hangulatépítéshez és a szereplői mozgatásához. Merthogy mindenki folyton mozgásban van, ami rohadt nagy szerencse, mert ha csak egy kicsit is leállna a sztori, akkor bizonyos pontokon szinte elviselhetetlenné válna a feszültség. És a Mi még így is rendesen beparáztat. Ami engem illet, én már az előzetesnél erősen elgondolkodtam azon, hogy fogom majd bírni. A jó hír az, hogy egyszerre lehet a filmen nagyon betojni és remekül szórakozni, ráadásként pedig egy kicsit elgondolkodni, és az sem baj, hogy visszapörgetve az eseményeket rengeteg dolog nem stimmel, amikor a legvégére kiderül, hogy mi miért történt. Mert nem az számít, hogy színtiszta logika alapján minden egyes részlet klappoljon, hanem az, hogy végre egy olyan film került elénk, amilyet még nem láttunk, egy olyan korban, ahol minden valaminek a másolata vagy folytatása. Ami azért ironikus, mert a film pont a másolatokról szól!
Értékelés: 9/10
Jordan Peele a forgatás megkezdése előtt színészeit filmvetítéssel készítette fel arra, hogy mire számítsanak. A következők voltak a levetített alkotások: Meghalsz újra! (1991), A ragyogás (1980), A Babadook (2014), Valami követ (2014), a dél-koreai Két nővér (2003), Alfred Hitchcock Madarakja (1963), a Michael Haneke rendezte Funny Games (1997), a francia Mártírok (2008), a svéd Engedj be! (2008), és a Hatodik érzék (1999).
