Miért van az, hogy ha mostanában animációs filmeket néz az ember, a végén egyből az arcába kap legalább egy táncos jelenetbetétet, ahol a vásznon boldog-boldogtalan énekel és táncol?
Merthogy ez a helyzet, nem is kell messzire mennünk, rögtön itt az Énekelj című animációs film, aminek decemberben volt a premierje, de említhetnénk a Trollokat vagy a Grut is. Ennek a trendnek megy utána az avclub.com cikke is.
Ha mostanában megnézünk egy egészestés animációsfilmet, akkor a végén jó eséllyel egy össznépi táncos-zenés jelenettel kell búcsúznunk a mozivászontól (vagy a monitorunktól). A befejezésnek saját neve is van: „dance-party ending”. A DreamWorks pedig használja is filmjeiben bőven, szinte kivétel nélkül. Persze nem a stúdió találta fel ezt a típusú befejezést, a gyökereket az 1930-1950-es évek filmmusiceljeiben kell keresnünk. („A tánc története a filmvásznon Fred Astaire-rel kezdődött” - Gene Kelly.) Míg az 1930-as években inkább realista musicalek születtek, vagyis a filmek témája maga is zenéről, táncról szólt (pl. Csillag születik, 1937), az 1950-es években már mindegy volt a téma, a szereplő dalolt akkor is, ha egyáltalán nem ez volt a film tematikája. (pl. Egy amerikai Párizsban, 1951)
De megemlíthetnénk a bollywoodi filmeket is, melyek szintén előszeretettel operálnak a nagy táncos-énekes jelenetekkel, bár ezeknek az alapja az indiai kultúrában, azon belül is a hagyományos indiai színházművészetben (fárszi) keresendő. Bollywood filmes műfaja a nyugati tömegkultúrától függetlenül alakult ki, vagyis az amerikai musicalek és a bollywoodi filmek párhuzamosan járták be a két hasonló utat.
Az éneklős-táncolós animációs filmek tekintetében a 2001-ben megszületett Shrek volt az úttörő. A mozi több szempontból is újító volt a maga idejében, például a gyerekek mellett már a szülőket is szórakoztatni akarta. Okosan volt vicces, az addig divatos negédes rajzfilmekkel ellentétben itt már helyet kaptak az alpáribb poénok is, de a rajzfilm zenéje is éles váltást hozott. A lírai dallamok helyett itt konkrétan egy rock-szám szól (Smash Mouth: I’m A Believer) az utolsó jelenet, az esküvő alatt, és ez a későbbiekben trend lett. Innentől kezdve a rajzfilmstúdiók bátran kezdték használni a mai pop/rockslágereket, és az animációs filmek tele lettek mindenféle filmes utalásokkal és poénokkal, hogy a gyereket a moziba elkísérő szülők se unatkozzanak.
Manapság leginkább a videoklipeken szocializálódott közönség igényeihez igazodtak a mozik, egy agyonjátszott nyári sláger tökéletes betéte lehet egy-egy animációs filmnek. Közvetlenül a stáblista előtt lenyomott táncos-zenés jelenet megfelelő muníció a kedves közönség útnak indításához, és az ilyenkor szokásos dallamtapadás hozzájárulhat a film sikeréhez. De muszáj tényleg minden filmet így befejezni?! Itt van néhány filmes befejezés, tessék választani, melyik a legirritálóbb:
Shrek
Itt kezdődött minden. Ennél nagyobb happy endet el sem tudunk képzelni.
Gru
Egy jó kis funky zenével sok mindent el lehet adni, és a moziból kijőve nincs az az isten, hogy legalább egy tánclépést ne tegyen meg az ember.
Gru 2
Egy olyan számmal, mint a YMCA nem lehet mellélőni, a kicsi, sárga és egy kissé idegesítő minyonok itt is elintézik,hogy a film után két nappal is ez járjon az ember fejében.
Megaagy
Tömegjelenet, pipa. Fülbemászó zene, pipa. Ováció, pipa. Boldogság, pipa.
Toy Story 2
2.12-nél kezdődik a zene, bár itt a játékszereplők nem erőltetik meg magukat.
Trollok
Van itt minden: boldogság, szivárványba borulás, bár a zene nem egy régi, szinte mindenki által ismert klasszikus bulizene, hanem Justin Timberlake épp aktuális száma.
