A kitágított Harry Potter univerzum új részébe mindent beletöltöttek, amit lehet, mindenki rokonságát, szerelmeit, titkait, múltját és jövőjét, és akkor a varázslatokról, összeesküvésekről és a címbeli állatokról nem is beszéltünk.
Valahol valaki úgy döntött, hogy nem élhetünk J. K. Rowling és művei nélkül, és ha Harry Potter kiöregedett és elhasználódott is az évek során, azért mindig van más. Jelen esetben az írónő eredetileg feltehetőleg csak szórakozásból összerakott jegyzeteiből készült film, pontosabban ez volt a Legendás állatok és megfigyelésük (2016), aminek most megkapjuk a folytatását. Amire frappánsan azt szokták mondani, a Harry Potter univerzum Harry Potter-mentes darabja. És ezen érdemes elgondolkodni, részben azért, mert ez önmagában is elég bizarr dolog, részben azért, mert azt is kijelöli, merre megy az új film, a Legendás állatok - Grindelwald bűntettei. Nem a saját útján, hanem az annak idején fenomenálisan sikeres kis varázslótanonc felé, és ha engem kérdeznek, ez nem túl jó ötlet – már csak praktikus okokból sem.
Bár őszintén szólva olyan sok mindenre nem emlékszem belőle, azt tudom, hogy szerettem az első Legendás állatok filmet, mégpedig azért, mert nem akart minden áron HP darab lenni, és önálló mű volt, és persze azért is, mert ez végre egy felnőtt film volt. És azért is, mert itt nem egy jópofa, nagyon szerethetőre vett baráti társaság volt a középpontban, hanem egyetlen, nagyon is esendő hős, a bogaras természettudós Göthe Salmander személyében. Akit a konkrétan erre a szerepre született Eddie Redmayne a maga kissé bizarr, de nagyon hatásos módján – mert lehet őt szeretni meg nem, és van, ahol engem speciel nagyon idegesít – lásd, A dán lány -, de itt tényleg jó. És most az első rész végén elfogott, de rögtön a nyitójelenetben megszökő Gellert Grindelwald nyomába kell erednie, pontosabban a különleges képességű Credence Barebone-t (Ezra Miller) kell megkeresnie az itt még fiatal és elegáns Albus Dumbledore (a most is remek Jude Law) megbízásából, mert a származását megismerni vágyó fiú az egész történet kulcsa. De csakis dramaturgiai eszközként, mert én esküszöm, nem tudom, miről szólt az egész, azon túl, hogy Grindelwald a muglik és a szabályokat író varázslók elleni háborúra készül.
Ami majd a harmadik részben zajlik le, vagy nem, mert az csak egy középső rész, vagy ha tényleg összesen öt Legendás állatok rész készül, akkor még az sem. Addig viszont a hidrogénszőkére festett hajú, helyenként zseniálisan hátborzongató Johnny Depp riogatja a nézőt, a varázslókat és édesgeti magához lehetséges szövetségeseit – például egy, a holokauszt és a világégés megidézésével, tankokkal, zuhanóbombázókkal és gázkamrákkal. Aminek kapcsán ugye elgondolkodhat az ember azon is, hogy akkor a rendező, David Yates, aki nem kevesebb, mint négy Harry Potter filmet is jegyzett, párhuzamot von a zsidóság és a varázslók sorsa között – erre utal például a vegyesházasság tiltása vagy a kelet-európai hangzású nevek is -, vagy csak az emberi természetről értekezik vagy mi, de ez az a film, ami alatt nincs sok időnk gondolkodni. Mert annyi minden, karakter, mesebeli állat, helyszín, idősík, erkölcsi dilemma, előtörténet, varázslat, összeesküvés, konfliktus és persze elképesztő módon kidolgozott és működtetett kellék és díszlet zúdul ránk, hogy az valósággal betemet.
Ezek jelentős része csakis a hatásvadászat miatt van ott – és én bizony ezek hatására kóvályogva jöttem ki a moziból -, másik részük viszont a Harry Potter univerzumba akar minden áron, ha beledöglik is beilleszkedni. Amiben persze van logika, jó az néha, ha összeérnek a dolgok, és az ember a fejéhez kap, hogy ja, persze, ennek a családnak lesz majd olyan fontos szerepe Harry Potternél, csakhogy ez a logika a fonákján is igaz. Potterék már mögöttünk vannak, minek leporolni azt a sztorit, ahelyett, hogy egy teljesen újat láthatnánk? És így, amit látunk, az elképesztően sok, mert sokfelé megy, mert azt hiszi, nekünk ennyi kell, pedig a fele is elég lett volna. Van a filmnek egy beállított promóképe, amin a legfontosabb szereplők láthatók, tízen vannak, de a történet ennél jóval több szintén fontos karaktert mozgat, és ez elég jól elmondja, milyen zsúfoltság van a Legendás állatok második részében – és akkor még magukról az állatokról nem is beszéltünk!
Értékelés: 6/10
