Ádám almái (2005)

Az újnáci Adamot (Ulrich Thomsen) 12 hét közmunkára ítélik. A büntetést a már-már együgyűen jólelkű pap, Ivan (Mads Mikkelsen) közösségében kell letöltenie. A csupa furcsa alakból álló társaság kíváncsian tekint a jövevényre, akinek célja felforgató jellegű - a paplak kertjének büszkeségét, az almafát veszi célba, almatortát akar sütni. Ám hiába Ádám eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik. Anders Thomas Jensen munkája ma is ezerszer idézett és persze színpadon is játszott remekmű!

Ronda ügy (1998)

Ha nincs a Ronda ügy, valószínűleg nem születik meg a maga folytatásaival a Másnaposok sem, hiszen Peter Berg sötét lelkű vígjátéka szinte mindenben megelőlegezte későbbi szellemi társát – csak mindent durvábban csinált. Itt is egy legénybúcsú készül Las Vegasban, elég hasonló karakterekkel, és itt is minden rosszul sül el, csakhogy nem az emlékezetkiesés üt be, hanem egy prostituált halála hőseink hotelszobájában, és ez még csak az eleje, mert innentől minden egyre bizarrabb és kegyetlenebb lesz, hiszen a bepánikolt barátok hamarosan egymás ellen fordulnak. A jószándékú vőlegényt az ekkor még csak fess színész, nem jópofa duci rendező Jon Favreau alakítja, a társaság leggátlástalanabb tagját pedig Christian Slater, de a legriasztóbb figura Cameron Diaz - ő a szörnyeteg menyasszony, aki végül megkapja, amit megérdemelt.

Lemony Snicket - A balszerencse áradása (2004)

A csomagolás ne tévesszen meg senkit, ez nem gyerekfilm, hanem éjsötét vígjáték megannyi groteszk halálnemmel és gonosz fordulattal. És nem mellesleg Jim Carrey egyik legjobb filmje, pedig neki akad elég sok jól sikerült alkotása. Ő a gaz Olaf gróf, az elmés álcák és elképesztő fondorlatok nagymestere, az agyafúrt gonosztevő és ripacs színész, aki meg akarja kaparintani a Baudelaire árvák családi örökségét. El is takarít mindenkit az útból, aki az örökség és közé áll, és az emberi butaság és hiszékenység mindig a kezére játszik. És nem csak ő zseniális itt, de a látvány, a sztori, a fordulatok, minden, beleértve az életében először butuska nőt alakító Meryl Streepet is.

Veled is megtörténhet (1992)

Ma már inkább idétlen vígjátékokban játszik – a hónapban kettőt is bemutatnak -, de a kissé birkaképű Benoît Poelvoorde egykor sokkal többre volt hivatva, és erre ez a film a bizonyíték. Aminek nem mellesleg társrendezője és társforgatókönyvírója is volt. És persze ő Ben, a szabadúszó bérgyilkos a leírás szerint, bár én inkább sorozatgyilkosra emlékszem. Egy amatőr forgatócsoport dokumentumfilmet készít munkájáról és rögzítik magáncselekedeteit is, csakhogy a profizmus hiánya hamar megmutatkozik, a stáb tagjai egyre jobban belefolynak Ben munkájába, és egy ponton túl már bűntársakká válnak, ami részben vicces, részben hátborzongató. Egy fekete-fehér film, mely kővé dermesztette a Cannes-i zsűrit, és elhozta a Filmkritikusok Nemzetközi Díját.

Trancsírák (2010)

Tucker (Alan Tudyk) és Dale (Tyler Labine) gyerekkoruk óta barátok. Éppen Dale frissen vásárolt hegyi nyaralójához tartanak, mikor összefutnak egy csapat nagyképű és sznob egyetemista fiatallal. A srácok véletlenül ugyanoda tartanak, ahová ők: a Dale viskójához közeli tó partján táboroznak. Első este az egyetemisták egyike veszélybe kerül, Tuckerék segítenek rajta. Az előítéletekkel teli csapat úgy gondolja, Tuckerék elrabolták a lányt, s ijedtükben meglepően szélsőséges és önpusztító módokon sietnek segítségére. A film remekül és parádésan gonosz módon állítja a feje tetejére a műfaj összes elemét, kezdve a beltenyésztett agresszív vidéki suttyóktól az ártatlan áldozatokig.

Hullajó (1992)

Annak idején két út állt nyitva a szárnyát próbálgató fiatal új-zélandi rendező, Peter Jackson számára: a szórakoztató fekete vígjátékok és a magasztos eposzok, és tudjuk, mit választott, de az első út is érdekes lett volna. Filmjében egy ritka – és természetesen nem létező - patkánymajom harapásának köszönhetően elszabadulnak a húsevő zombik Új-Zélandon. Egyedül a tutyimutyi, de most önmagára találó Lionel képes szembeszállni velük, akinek házsártos anyja is a zombikórt terjesztő majmok áldozata lett, és anyuka a legrémesebb minden rém közül. És ahogy egy kommentben roppant találóan írták a filmről: "Nem tudod eldönteni, hogy röhögj vagy hányjál rajta."  

Erőszakik (2008)

A filmhez részben Hieronymus Bosch Az utolsó ítélet című festménye adott ihletet, és a kép az egyik jelenetben is szerepel. Amikor múzeumba megy a két „száműzött” unatkozó brit gengszter, Colin Farrell karaktere csak a pofákat vágja a klasszikus festmények láttán, de Bosch bizarr világa őt is megfogja. És hogyne fogná meg, hiszen ez egy éjfekete humorba burkolt kárhozattörténet, amely a Bruges nevű belga kisváros gyönyörű középkori óvárosában játszódik, ami szokatlan helyszín egy gengszterfilmnek, de ettől lesz különleges atmoszférája az egésznek. Ráadásul Farrell karaktere folyton pocskondiázza a tündérmesébe illő helyszínt, amivel külön kihúzza a gyufát a főnöknél, akit viszont Ralph Fiennes játszik zseniálisan, mert itt minden és mindenki zseniális.

Fargo (1996)

Az emberrablások zömét nem profi bűnözők, hanem ostoba fajankók hajtják végre: ezt illusztrálja tökéletes módon a Joel Coen és Ethan Coen két Oscar-díjjal is jutalmazott éjfekete vígjátéka. Hőse a kisvárosi autókereskedő (William H. Macy, akit a Jóisten is az ilyen szerepre teremtett), aki két piti csirkefogóval elraboltatja feleségét, hogy váltságdíjat zsarolhasson ki dúsgazdag apósától. Az emberrablók azonban nemcsak az átlagnál is sötétebbek, de pszichopata gyilkosok is, és csak úgy mellékesen agyoncsapják túszukat. A komikus alaphelyzet véres tragédiába fordul - s az egészet az áldott állapotban lévő helyi seriffnőnek kell felgöngyölítenie. Coenék mesterműve a 90-es évek egyik legjobb filmje is egyben, tökéletes szerkesztéssel, csodálatos figurákkal és alakításokkal, fantasztikus képi világgal és hajmeresztő fordulatokkal!

Deadpool (2016)

Ryan Reynolds előtt mindenesetre le a kalappal, hiszen nem csak kigrundolta a saját Deadpool filmet, de sikerre is vitte azt. Merthogy a figura látványos, de sehova sem vezető szerepeltetése az X-Men kezdetek: Farkas (2009) akár pontot is tehetett volna a pályafutása végére, de Reynolds addig hajtotta a dolgot, olyan kitartó és trükkös volt, hogy az illetékesek végül beadták a derekukat. És a mocskos szájú halálos mutáns sok mindent bebizonyított, azt, hogy sikerre lehet vinni egy korhatáros szuperhősfilmet, hogy Reynoldsnak fantasztikus humora van, és, hogy a gonosz, kifacsart poénok, a folyamatos kikacsintás és a kőkemény akció tökéletesen megfér egymás mellett, és még sok minden mást, a lényeg, hogy Deadpoolnak minden jól áll és mindenre képes!