Az izlandi filmek mind minőségi munkák, pedig nincsenek bennük sztárok, és nem készülnek rakás pénzből, de megvan az a bizonyos hangulatuk, és hol máshol találunk olyan rendezőt, akinek Thor a neve?
Az izlandi filmgyártás kicsiny, de erőteljes iparág. Munkáik minden fontos fesztiválokon ott vannak, és ha nem is hoznak el fontos díjakat, mindenki szereti őket, mert jók minden műfajban, krimiben, vígjátékban, drámában és horrorban. Zsánertől függetlenül persze pár közös vonása mindnek van, a hőseik fölé boruló sötét égbolt, a napfény teljes hiánya, ami persze alapból meghatározza a hangulatot, és persze a színészek hosszú, kiejthetetlen neve.
Az Emlékszem rád ilyen szempontból is abszolút jellegzetes izlandi film. Szürke az ég, nyomott a hangulat, és íme a három főszereplő neve: Jóhannes Haukur Jóhannesson, Thor Kristjansson és Ágústa Eva Erlendsdóttir. Az nagyjából mindegy, itt melyikük melyik, de a rendező, Oskar Thor Axelsson állandó színészei már a Titanic Filmfesztiválon vetített, Éjsötét játszma (2012) című hangulatos gengszterdrámában is szerepeltek, ez viszont most egy horror. És ha horror, akkor már-már kötelező jelleggel vannak szellemgyerekek, két szálon is. Az egyik szálon egy pszichiáter keveredik egy gyilkosságsorozat nyomozásába, és lassan kezd rádöbbenni, hogy annak köze lehet kisfia évekkel ezelőtti eltűnéséhez – pedig egy szereplő már a film elején kijelenti, Izlandon nem tűnnek el a gyerekek -, de addig még sok hullát kell látnia, mire okosabb lesz – és mindnek apró keresztek vannak a bőrébe karcolva.
A másik szálon három fiatal egy isten háta mögötti elhagyott településre érkezik, hogy felújítsanak és vendégházzá alakítsanak egy régi épületet – ide csak nyáron jön bárki is, különben csak egy hét múlva számíthatnak ellátmányra, és persze térerő sincsen, csak a közeli hegycsúcson, jó esetben. A háznak azonban sötét múltja van, amire először csak rejtélyes zajok és történések utalnak, például egy sírkereszt felbukkanása a helyi temetőből. Aztán persze eldurvulnak a dolgok, és mindkét szálon megjelennek a szellemgyerekek, először csak egy villanásra, a tükörben vagy az egyik szereplő háta mögött, ahogy az lenni szokott. Majd kezdenek fontosabb szerepet követelni.
Mi pedig azon törhetjük a fejünket végig, hogyan találkozik a két szál, mert találkozniuk kell, és annyit elárulhatunk, hogy a találkozás frappáns és mellbevágó. Az addig tartó úttal van gond, mert azt a festői nevű Thor Axelsson időnként rendesen elmaszatolja, néha - direkt vagy sem, nem tudom – más irányba viszi el, és van, hogy ismétli önmagát, és a szellemgyerekeket is feleslegesen sokszor lövi el, de a végeredmény vállalható, és az Emlékszem rád hatásos, jól összerakott északi horror. Különösen, ha összehasonlítjuk a másik, szintén Északról érkező, nemrég bemutatott, de nagyságrendekkel több pénzből összerakott másik bűnfilmmel, a Hóemberrel, mert ennek van rendes eleje és vége, igazinak tűnő érzelmek és csúcspontok - vagy, ahogy partyarc0000 nevű kommentelőnk megjegyezte: „Nagyon mély film, olyan mély hogy nem tudsz visszajönni!”.
Értékelés: 7/10
