A világosi fegyverletétel után járunk, ám ennek híre nem jutott el sok harcoló egységhez, és vannak, akik az erdőbe vették be magukat. Hozzájuk jut el tágra nyílt szemű hősünk…
Én valamiért ráizgultam erre a filmre, főleg azért, mert mindig is vonzott a 1848-49-es forradalom és szabadságharc története, és tudtam, hogy voltak helyek, ahol a világosi fegyverletétel után is folytak még harcok. Merthogy erről szól a Guerilla, és az első jelenetképek hangulata is megfogott, a főszereplő Váradi Gergelynek pedig nagyon jó kisugárzása és jelenléte van. És az a tény is kedvcsinálónak számított, hogy a stáblistán Mundruczó Kornél executive producerként van feltüntetve, állandó partnere, Petrányi Viktória pedig producerként. Szóval Kárpáti György Mór nagy játékfilmes rendezői bemutatkozása akár nagyon jól is elsülhetett volna, de ebből a hosszú felvezetésből nyilván kiderült már, hogy szerintem nem erről van szó.
Hősünk nem honvéd vagy szabadságharcos, sőt, esze ágában sincsen harcolni. Barnabás korábban elbújt a sorozás elől, az öccse (Vilmányi Benett) vonult be helyette nemzetőrnek. Most, a szabadságharc végén úgy dönt, megkeresi és hazaviszi a testvérét a családjához. Csakhogy, amikor rátalál az erdőben bujkáló gerillákra, kiderül, az öccse sebesült, így Barnabás is a gerillák között ragad, aki parancsnoka nem hajlandó elhinni, hogy Görgei Világosnál letette a fegyvert, és a szabadságharc elbukott. Pedig az ő egységét is szétverték, az erdőben pedig ott járnak-kelnek az orosz kozákok. Igaz, leginkább kettesével, gyalog járnak, így addig biztosan nem jelentenek veszélyt, amíg hősünk a természet lágy ölén össze nem borul a csinos ápolónővel (Mészáros Blanka), akibe a testvére szerelmes, mert Barnabásnak jelenléte nem mindenkinek jó hír.
A Guerilla kevés pénzből készült és többnyire látszik is - Filmalap Inkubátor Programjának keretében nyert el 64 millió forintos támogatást, ami mondjuk nem lehet túl sok mindenre elég. Ezért gyalogolnak a kozákok, sőt, amikor hőseink elfognak egy társzereket tőlük, az előtt érthetetlen módon nincsen ló, ezért nincsenek igaz díszletek, és még sok minden nincs emiatt. Feltehetőleg ez nyomta rá a bélyegét magára a történetre: elképzelem, ahogy ül a rendező, és jönnek az ötletek, amire a dramaturg és a producerek rendre rávágják, hogy nem fér bele. A vége az lehetett, hogy kevés megvalósítható elképzelés maradt, ami azt eredményezi, hogy bosszantóan kevés dolog történik a filmben. Ironikus módon a II. világháborús ellenállás történetéről szóló művekből is az derül ki, hogy a partizánok vagy gerillák napjainak nagy részét is az unalom, a kényszerű semmittevés, vagy az élelemszerzés tette ki, de ez aligha vigasz a nézőnek, aki nyilván szeretne egy kis drámát vagy akciót.
És a Guerilla ilyen szempontból csak elkezdődik, és nagyrészt ígéretesen kezdődik el, hogy vége legyen, mielőtt igazán belelendülhetne bármibe is – mert tulajdonképpen bármerre folytatódhatna. Persze vannak hibák, amit nem lehet a szuperalacsony költségvetésre fogni. Hősünk például levelet kap egy baráttól a titkos erdei táborból, azért érkezik ide – na most tessék elképzelni, hogy ez mennyire tűnik kivitelezhetőnek háborús időkben, és egyáltalán, hogy battyog le az ellenálló a legközelebbi postára, hogy megadja a tábor helyét, ami még akkor is ugyanott van, mire a Barnabás fiú elvergődik oda a kis térképével. Ami az őt feltartóztató kegyetlen osztrákoknak cseppet sem szúrja a szemét, pedig éppen megkínoznak és kivégeznek egy másik hazafit. Ahogy azt sem tudjuk meg, mi volt a rendező szándéka azzal, hogy az osztag parancsnokát mindig élelemmel jól ellátva, többnyire evés közben mutatja, míg a többiek alig esznek.
Persze nehéz egy jó ellenállós-gerillás-partizános filmet csinálni – aki nagyon vágyik rá, az nézze meg Szerghej Loznyica 2012-es Ködben című munkáját, számomra ez a leghitelesebb mű ebben a témában. Arra pedig külön kíváncsi vagyok, mire képes a rövidfilmjeivel Cannes-ban és Berlinben is sikereket elérő Kárpáti György Mór több pénzből, több tapasztalattal a háta mögött.
Értékelés: 6/10
