Pengeélen (1996)

A sztori úgy szól, hogy küszködő kezdő színészként Billy Bob Thornton mindenféle melót elvállalt két meghallgatás között, így pincérkedett is. Egy fogadáson a legendás Billy Wildernek szolgált fel, aki azt tanácsolta neki, inkább a forgatókönyvírással foglalkozzon.

Hősünk megfogadta a tanácsot, de a színészkedéssel sem hagyott fel, sőt, a rendezést is bevállalta ebben az anti-Forest Gump történetben. Enyhén szellemi fogyatékos hősünk ugyanis nem ártatlan hosszútávfutó, hanem hosszú idő után szabaduló anyagyilkos, akit sok-sok év után költségcsökkentés miatt tesznek ki az elmegyógyintézetből.

Egy kisvárosban köt ki, ahol összebarátkozik egy kisfiúval, akinek az anyja is megkedveli, és megengedi, hogy náluk lakjon, de a múltat nem lehet elfelejteni. Thornton megannyi apró szerep után saját kisfilmjéből készített egészestét munkát, amivel azonnal berobbant a filmes világba, és begyűjtött egy Oscart a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában, és egy jelölést legjobb főszereplőként. Meg is dolgozott érte, a főhős jellegzetes arckifejezésétől rendre begörcsölt az állkapcsa, a cipőjében pedig állítólag üvegdarabokat tett a jellegzetes, merev járásért.

Szimpla ügy (1998)

Furcsa módon Sam Raimi csavaros, és sokban nem véletlenül a Coen testvérek munkáit idéző filmje bemutatásakor pénzügyileg megbukott, ám idővel kisebb klasszikussá nőtte ki magát, és persze begyűjtött két Oscar-jelölést is, az egyiket Billy Bobnak legjobb mellékszereplőként, a másikat a forgatókönyvért. A 90-es évek vége felé oly divatos neo noir műfajban készült Szimpla ügy nagyon gonosz példamese arról, mit tesz a pénz a barátsággal, sőt, a rokonsággal.

Három vidám fickó egy téli nap vadászni indul, de a kiszemelt róka pénzzel teli táskát találnak egy lezuhant repülőgép roncsai között a pilóta holtteste mellett. Kis híján ötmillió dollárt kell elosztaniuk, a kérdés az, egyenlően vagy testvériesen? Billy Bob Bill Paxton kissé labilis idegzetű bátyját alakítja, és bár Paxtont könnyű lejátszani a vászonról, hősünknek egy hihetetlenül előnytelen, kissé retárdáltnak ható külsővel is meg kellett birkóznia a forgatás hidege mellett, és most nem az anyatermészettől kapott arcról beszélünk, hanem a hülye frizuráról, ostobának ható ruházatról és sminkről beszélünk.

Banditák (2001)

Billy Bob sokáig vigyázott arra, hogy komoly szerepeket vállaljon, ügyelt az imidzsére, nem beszélt a magánéletéről, de aztán sok minden megváltozott, miután összejött a nála 20 évvel fiatalabb Angelina Jolie-val. Például elkezdett igent mondani vígjátéki szerepekre is, amit nagyon jól tett. A Banditák ugyan nem aratott zajos sikert, de jól megírt, kedves és kissé szokatlan darab egy furcsa bankrabló párosról, akiket persze egy nő szakít el egymástól. A páros egyike a nagydumás, sármos Joe (Bruce Willis, aki konkrétan John Travolta frizuráját viseli), a másik a hipochonder Terry (ez Billy Bob), és ők az „ottalvós banditák". Éjszakára túszul ejtik a kiszemelt bank igazgatóját és családját, együtt megvacsoráznak, majd másnap bekísérik a túszt a munkahelyére, és kirabolják a széfet, mielőtt a bank kinyitna.

Csakhogy, miután egy baleset során megismerkednek a gyönyörű Kate-tel (Cate Blanchett) a csodálatos terv már nem működik. A filmet a hatalmas rutinnal rendelkező Barry Levinson rendezte, és minden elképesztően olajozottan működik benne, de a történetet elsősorban a vígjátékkal szintén először próbálkozó Blanchett viszi a vállán, bár Billy Bob is kivette a maga részét, és számos saját fóbiáját is beleépítette a karakterbe. A színész ugyanis a kényszerbetegség számos bizarr formájában szenved, retteg az antik bútoroktól és nem mer ezüst evőeszközzel enni – egyebek közt.

Az ember, aki ott se volt (2001)

Míg Billy Bob három évvel korábbi munkája, a listán is szereplő Szimpla ügy egyfajta Fargo utánérzet volt – és ironikus módon hősünk később nagy sikerrel szerepelt is a Fargo alapján készült tévésorozatban -, itt már az igazi Coen testvérekkel dolgozhatott. A csodásan fényképezett, és ezért Oscarra is jelölt fekete-fehér film egy, az érzelmeit kifejezni képtelen kisvárosi borbély története, aki, miután rájön, hogy feleségének viszonya van munkahelyi főnökével, úgy dönt, megzsarolja a szeretőt.És mint tudjuk, a Coen testvéreknél a hasonló tervek mind szörnyű véget érnek.

Megkockáztatom, hogy  Billy Bob ebben a filmben nyújtotta élete legjobb alakítását, részben azért, mert fantasztikus rendező-forgatókönyvíró párossal dolgozott, részben azért, mert egy nagyszerű karaktert adtak alá. A rezignált, sorsába hol belenyugvó, hol botcsinálta módon lázadó borbély igazi tragikomikus alak. Van ugyan méltósága, de csak ritkán hajlandó emelt fővel járni vagy kiállni magáért, vágyai pedig nem viszik messzire – és ezen vágyak tárgya az ekkor még nagyon fiatal Scarlett Johansson!

Szörnyek keringője (2001)

2001 kétségkívül Billy Bob legjobb éve volt, és nem csak azért, mert esténként Angelina Jolie mellé bújhatott az ágyba, hanem mert egy saját rendezése, az A Papa és ők mellett három rendkívül sikeres munkáját is bemutatták. A már említett Banditák és Az ember, aki ott se volt mellett Marc Forster rendezése volt a legzajosabb siker, és bár a legtöbb elismerés, köztük egy Oscar a valóban nagyszerű és fájdalmas alakítást nyújtó Halle Berrynek jutott, azért Billy Bobnak is kijárt az ünneplésből, és több kisebb díjat is kapott a legjobb börtönőr kategóriában.

A filmbeli Grotowski család már generációk óta a helyi fegyházban dolgozik börtönőrként. A nagyapa épp nyugdíjba készül, az apa már tapasztalt fegyőr, fiának ( a fiatal Heath Ledger) azonban sokkoló ez a rideg és néha kegyetlen világ, és az éppen soros kivégzés után öngyilkosságot követ el. A kivégzett férfi felesége és a gyászoló apa véletlenül találnak egymásra, összegabalyodnak, holott megannyi dolognak kéne őket elválasztania. Ilyen apróság például a férfi bigott rasszizmusa és a tény, hogy személyesen is részt vett a nő férjének kivégzésen.

Tapló Télapó (2003)

Érdekes módon a szupervulgáris, mosdatlan áruházi télapó szerepét eredetileg Bill Murraynek szánták, ám ő inkább az Elveszett jelentést forgatta le, de Jack Nicholsont is érdekelte a dolog, csak nem ért rá. Vagyis Billy Bob csak a sokadik választás volt, pedig Willie, a kamumikulás  szerepét mintha kifejezetten rá írták volna. Willie ugyanis minden évben áruházi Mikulásnak öltözik, de ő valójában egy kasszafúró, aki mindig karácsony estére időzíti a nagy fogását. Amikor a vásárlók hazamennek, ő és bűntársa, a találékony Manó, aki valójában egy törpe, feltörik az áruház széfjét, és odébb állnak a zsákmánnyal.

Az ez évi akciót azonban veszély fenyegeti egy idegesítő üzletvezető, egy Mikulás-rajongó szexi pincérnő, és egy nyolcéves kövér kissrác személyében. Bár az adatlapon nem szerepelnek, de a Coen testvérek is dolgoztak a forgatókönyvön, és Billy Bob a játékával kiérdemelt egy Golden Globe-jelölést is. A folytatás már nem sikerült ilyen ól, pedig majdnem mindent ugyanúgy csináltak benne.

Balek-suli (2006)

Billy Bob sokszor megbánta, hogy elvállalta élete egyik legnépszerűbb szerepét a Tapló télapóban, mert innentől kezdve szinte kizárólag olyan szerepekkel keresték meg, ahol újra meg újra egy szórakoztató suttyót kellett volna alakítania. Rengeteg felkérés volt, amire nemet mondott, de néhányat azért elvállat. Ilyen volt az Anyámon a tanárom (2007) és ilyen a Balek-suli is, amiben néhány igazi pancsernek tart motivációs tréninget abból, hogyan lehet az ember alfahím. Csakhogy, amikor az egyik balfék tanítvány (a Nevetséges Napoleonból ismert Jon Heder) végre összeszedi magát, tanárunk úgy dönt, versenybe száll vele a kiszemelt lány kegyeiért.

Hősünk sokszor játszott már rohadékot és gennyládát, mert ilyen neki az arca, könnyen elhisszük neki, hogy paraszt, de az itteni alakítása sok másikon túltesz. A behízelgő modorú, de alattomos, túltengő versenyszellemtől duzzadó Dr. P módszerei aljasak, harsányak, és lássuk be, nagyon szórakoztatóak, és látszik, hogy Billy Bob ezúttal tényleg élvezi, hogy eljátszhatja ezt a karaktert – és a hírek szerint néha a való életben is ilyen. A liftes gázspray jelenet például nagyon odaüt, de lehetne hosszan folytatni.