Johnny Cash egy igazi legenda, és nem csoda, hogy olyan sok rendező építette bele dalait filmjeibe, Quentin Tarantino például listánkon három munkájában is.
Ments meg, Uram! (1995)
Tim Robbins valós történeten alapján készült rendezésében egy katolikus apáca (az alakításért Oscarral jutalmazott Susan Sarandon) és egy, a halálsoron az ítéletének végrehajtására váró elítélt gyilkos (Sean Penn) között alakul ki egy furcsa barátság. Azt pedig aligha kell magyaráznunk, hogy illik egy börtöndrámához az élete egyik legikonikusabb fellépést egy fegyházban, a Folsom Fegyintézetben a rabok előtt tartó Johnny Cash dala, aki oly gyakran énekel a bűnről, a bűnhődésről és a megváltásról…
Jackie Brown (1997) - “Tennessee Stud”
Quentin Tarantino imádja Johnny Casht, és ez volt az első alkalom, hogy felhasználta az énekes dalát – ami nem is az énekes dala. Cash Jimmy Driftwood legnépszerűbb, először 1959-ben felvett dalát dolgozta fel. A szám a legismertebb country dalok egyike, és egy zöld szemű lóról és gazdájáról szól, akik együtt rengeteg kalandot élnek meg a vadnyugaton – és akkor szólal meg a filmben, amikor a címszereplő Jackie (Pam Grier) és az óvadékügynök, Max Cherry (Robert Forster) beszélgetnek este a gyanakvó gengszter, Ordell Robbie (Samuel L. Jackson) pedig az autójából figyeli őket. A szám az autórádióból szól, és elhallgató, amikor Ordell kiszáll az autóból, hogy elintézze Jackie-t, ami persze nem sikerül neki.
Sátánka – Pokoli poronty (2000) - “Folsom Prison Blues”
Lehet szeretni vagy nem szeretni Adam Sandler t, de a pasasnak nincs rossz zenei ízlése. Bár a film, amely amúgy első olyan munkája volt, ami megbukott a mozipénztáraknál, elsősorban heavy metal zenére épül – hiszen maga a sátán porontyai járnak New Yorkban -, helyet kapott egy Johnny Cash klasszikus is. Cash még 1953-ban írta a dalt, ami aztán felkerült bemutatkozó stúdióalbumára, az 1955-ös Johnny Cash with His Hot and Blue Guitar!-ra, és két, akkoriban népszerű amerikai népdal stílus, az ún. vonatdal és a börtöndal elemeit ötvözte. A szám akkor vált igazán ismerté, amikor bő egy évtizeddel később, 1968-ban előadta a kaliforniai Folsom Fegyintézetben a rabok előtt, majd kiadta az itt felvett koncertalbumán.
Kill Bill 2. (2004) - “Satisfied Mind”
Ismét egy Quentin Tarantino film egy Johnny Cash dallal, ahol a dalnak extra jelentése is van. A szám, amit eredetileg Joe "Red" Hayes írt, és amit az évek során Ella Fitzgerald, Joan Baez, a The Byrds és Bob Dylan is feldolgozott, akkor szólal meg, amikor a Menyasszony (Uma Thurman) megpróbálja becserkészni Buddot (Michael Madsen) annak lakókocsijában, de a férfi éberen várja, és ha csak egy időre is, de legyőzi. Budd a negatív főhős, Bill (David Carradine) öccse, aki tudja, hogy bűneiért megérdemli a halált, talán várja is azt, de van még annyi életösztön, hogy megvédje magát. Bár nyilván sok pénze volt, egy ócska sztriptízbárban dolgozik, lakókocsiban él, semmire nincs szüksége már – és a dal arról szól, hogy
hiába vagy gazdag, ha nem vagy boldog.
A nyughatatlan (2005) – az összes dal
Az valaha készült egyik legjobb zenés életrajzi film középpontjában Johnny Cash (Joaquin Phoenix bátyja) és szintén country énekes szívszerelme, June Carter (Reese Witherspoon) kapcsolata áll, amire érdemes odafigyelni! Már csak azért is, mert mindketten maguk éneklik a jól ismert számokat, és mindketten tényleg átlényegülnek a két legendás zenésszé – ami főleg Phoenix részéről hatalmas teljesítmény, hiszen ő addig nagyrészt modoros játékáról és motyogós előadásáról volt ismert. Witherspoon Oscart kapott az alakításáért, Phoenix „csak” jelölést, és Cash zenéje nyilvánvalóan a harmadik főszereplő.
Django elszabadul (2012) – “ Ain’t No Grave”
Történetesen nem Johnny Cash saját daláról van szó, hanem egy gospel feldolgozásról, amelynek eredetijét Claude Ely prédikátor írt 1934-ben, a történet szerint alig 12 évesen, tuberkulózisban szenvedve. Az első lemez formában megjelent feldolgozása Bozie Sturdivant nevéhez köthető 1942-ből, ekkor "Ain't No Grave Can Hold My Body Down" címen jelent meg, majd számtalanszor nyúltak hozzá. Cash a saját verzióját 2003-ban, alig pár hónappal halála előtt vette fel, de az csak 2010-ben, egy poszthumusz albumon jelent meg, és ezután hamar népszerű lett. Nem csak Quentin Tarantino használta fel véres rabszolgameséjéhez, hanem a Westworld alkotói és a A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja (2017) készítői is.
Ölni kíméletesen (2012) - “The Man Comes Around”
Andrew Dominik rendező számára a zene kiemelten fontos, hiszen több zenés dokumentumfilmet is készített, mint a Még egyszer, érzéssel (2016), így nem csoda, hogy játékfilmjeihez is remek soundtrackeket szokott összerakni. Maga a dal Cash kései, 2002-es, American IV: The Man Comes Around című albumán szerepelt, bár az énekes évekkel korábban írta, de a lemez kedvéért leporolta és néhány változtatást hajtott végre rajta. Mivel a szám, amelyet Cash furcsa álma inspirált Erzsébet angol királynőről, rengeteg bibliai utalást tartalmaz, tökéletesen illik a filmhez, amelyben Brad Pitt ered két amatőr rabló nyomába a maffia megbízásából.
Logan - Farkas (2017) - Hurt
A megfáradt, magányos Logan (Hugh Jackman), aki, mint tudjuk, Rozsomák, de a magyar fordításban az egyszerűség kedvéért csak Farkas, a mexikói határ szélén, egy porfészekben bujkál, alkoholba fojtva bánatát. Társa a száműzetésben a csavargó Caliban, és a beteg X professzor, akinek elméjét súlyos rohamok gyötrik. Egyik nap egy titokzatos nő keresi fel Farkast. Egy különös kislánnyal (Dafne Keen) érkezett, akit Logannek kellene biztonságba juttatnia. És a sokat próbált harcos elindul, hogy egy utolsó, életre-halálra szóló küldetés során beteljesítse sorsát. Az élettől búcsúzó szuperhős történetéhez nyilván nagyon is illik Cash legfájdalmasabb dala, a Hurt, amit főleg a film előzeteseiben használtak.
