Borzalmas gyerekkora volt

Richard Pryor 1940. december elsején született - az anyja prostituált volt, apja pedig bokszoló, továbbá egy hírhedt, erőszakos strici. Abban a bordélyban nőtt fel, ahol az anyja dolgozott, és amit a nagyanyja vezetett.  Pryor bevallotta, hogy gyerekkorában azért is rajongott annyira a filmekért, mert a maguk módján biztonságot nyújtottak: azokban mindig tudni lehetett, miért sikolt egy nő. Éjszakánként ugyanis az ágyában fekve számtalanszor hallott sikoltozó nőket, és még rémisztőbbé tette, hogy nem tudta az okát. Többször is látta az anyját borzalmas állapotban, mert vérszomjas apja csaknem agyonverte. Azután a nő lelépett, és a kis Richardot nagyanyja nevelte. "De legalább nem húzott le a vécén" - mondta sok-sok évvel később. És ezt nem viccnek szánta, ugyanis gyerekként egyszer egy cipősdobozban talált egy halott újszülöttet.

De nem csak lelkileg, hanem testileg is borzalmas dolgokat kellett átélnie.  Mindössze hétéves volt, amikor egy kamasz megerőszakolta,  illetve hivatalos életrajzában egy katolikus papot is megemlítenek, akit Pryor apja és nagybátyja meg akart zsarolni. A rengeteg borzalom nyilván nem maradt nyom nélkül: balhés gyerek volt, és 14 évesen kicsapták az iskolából, majd két évre rá apja egyik szeretőjétől megszületett az első gyereke.

Ugyanakkor már gyerekkorában megtapasztalta, hogy meg tud nevettetni másokat. Hatodik osztályos volt, mikor egyik tanára azzal próbálta megzabolázni rendszeres késéseit, hogy ha időben érkezik, akkor hetente egyszer, 10 percet komédiázhat az osztály előtt.

Előadás közben jött rá, hogy nem jó, amit csinál

Komikusként mindent megtett, hogy sikeres legyen, ezét felvett egy biztonságos pózt, és az akkor már ismert Bill Cosby-t kezdte utánozni. Egyetlen este alatt változott meg minden. 1967-ben egy Las Vegas-i fellépésen meglátta a nézők között ülő Dean Martint. Egy pillanat alatt eltört valami Pryorban, nem bírta tovább elviselni a nyomást, és azt a hamis szerepet, amit játszott. "Mi a faszt csinálok?" - kérdezte magától, majd levonult a színpadról. Később úgy emlegette ezt az estét mint megvilágosodást. Két évre teljesen eltűnt, majd utána számos dolgot kipróbált, saját stílusát és közegét kereste.

Szándékosan felgyújtotta magát

Pryor kétségbeesetten el akarta játszani a sheriffet Mel Brooks 1974-es Fényes nyergek című westernvígjátékában, de akkorra már igen durván drogozott, így csak íróként működhetett közre a produkcióban. 1978-ban meghalt a nagyanyja, így depressziója, paranoiája súlyosbodott, és a szakmai sikerek ellenére még jobban szétcsúszott.

1980-ban súlyos égési sérüléseket szenvedett, és csaknem meghalt egy tűzvészben. A poliésztertartalmú ing, amit viselt, ráolvadt a bőrére, hat hetet kellett kórházban töltenie. A szóbeszéd szerint a tűz oka a crack volt, amit Pryor szívott - a kokain szabad bázisú, kristályosított, elszívható változatát gyakran ammóniával kötik meg, így sokan úgy vélték, az okozta a tüzet. A valóság sokkal durvább volt: később kiderült - és maga Pryor is megerősítette -, hogy magára öntött egy üveg fehér rumot, és meggyújtotta. Meg akarta ölni magát. Az ötlet onnan jött, hogy látta a tévében az elhíresült esetet, amint egy buddhista szerzetes a vietnámi háború elleni tiltakozásul felgyújtja magát.

Viharos kapcsolat a nőkkel

Hétszer házasodott (kétszer ugyanazzal a nővel), és hét gyereke született. Továbbá rengeteg kapcsolata volt, amelynek csak egy részéről tudni. Egy homoszexuális kapcsolata egészen biztosan volt, bár "véletlenül" - az illető ugyanis transzgender volt, és ahogy a színész később mesélte, bizonyos okok miatt akkor ez nem érdekelte különösebben. Két hétig tartott a kapcsolat, majd Pryor visszatért a nőkhöz.

Gyerekkori traumái egész életében kínozták, és a töménytelen mennyiségű piával és kokainnal együtt még szörnyűbb módon jöttek a felszínre: rendszeresen verte a nőket.

Betegsége és halála

A nyolcvanas évek közepén leszokott a drogokról, majd hirtelen látványosan fogyni kezdett - sokan azt gyanították, hogy AIDS-es, még egy interjúban is rákérdeztek. Valóban beteg volt, de szklerózis multiplexben szenvedett , ami 46 évesen alakult ki nála. Állapotát úgy jellemezte, hogy "maga a pokol", és jogos büntetésként fogta fel korábbi életmódja miatt. Egy idő után már nem tudott járni, és a beszéd is egyre nehezebbé vált számára, így már csak nagyon ritkán tudott elvállalni egy-egy kisebb szerepet. 2005. december 10-én szívinfarktussal szállították kórházba, majd nem sokkal később, mosolyogva halt meg.

(Forrás: Grunge)