Nem hossz, hanem érdekesség alapján válogattunk - az összeállításba belefért az Éhség negyed órás beszélgetése, ahogy Woody Harrelson élőben vetített első rendezése is. És a Birdmanről is kiderül néhány turpisság.
Mindig egészen különleges élményt nyújt, amikor hosszú, vágás nélküli jeleneteket látunk, mert úgy érezzük, mintha mi, nézők is ott lennénk az események sűrűjében, és bármi megtörténhet. A magyar filmművészetben Jancsó Miklós volt ennek a kifejezési módnak nagy mestere, majd Tarr Béla - és hatásuk egyetemes, a legnagyobb külföldi filmrendezők munkáiban is visszaköszönnek a stílusjegyeik.
Egy ilyen jelenet felvétele nyilván pontos tervezést és sok-sok próbát igényel, ám a végeredmény elképesztő, és manapság már egyre többször alkalmazzák sorozatokban is (Daredevil, True Detective, The Haunting of Hill House). Összeszedtünk néhányat a leghosszabb, egy snittes felvételek közül.
Az utolsó dobás
Brian De Palma szívesen használ hosszú snitteket, de talán ebben az 1998-as krimiben a leglátványosabbak. Nicolas Cage egy mocskos zsarut játszik, akinek egy 14 ezres arénában, egy bokszmeccsen elkövetett gyilkosságot kell minél hamarabb megoldania - a film első, 13 perces jelenetében gyakorlatilag az egész épületet bejárjuk, a televíziós közvetítő stúdiótól kezdve az alagsoron át egészen a küzdőtérig.
Éhség
Steve McQueen 2008-as drámájában az intimitást fejezi ki a hosszú jelenet: a Michael Fassbender által alakított Bobby Sands Moran atyával beszélget egy asztal mellett - itt a kamera sem mozog, oldalról láthatjuk a két szereplőt mintegy 17 percen keresztül.
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)
A két órás játékidő szinte teljes egésze olyan, mintha egyetlen snitt lenne, és valóban, elképesztően hosszú beállításokat láthatunk, de a szemfüles nézők több helyütt is észrevehetik, hogy trükköztek a folyamatosság illúziójával, ugyanis számos rejtett vágás található a filmben - ami természetesen mit sem von le az értékéből. Az alábbi összeállítás megmutat néhányat - ha például egy szereplőt követünk egy sötét ajtón keresztül, akkor egészen biztosan új snitt kezdődik, de némelyik megoldás annyira cseles, hogy soha nem vennénk észre.
Lost in London
Bár nem kapott elragadtatott értékeléseket, Woody Harrelson rendezői bemutatkozása igazi különlegesség: a színészmesterség, no meg a logisztika bravúrja, a filmes profizmus fantasztikus csúcsteljesítménye. Ez volt ugyanis az első nagyjátékfilmfilm, amit élőben vetített több, mint 550 amerikai mozi, azaz magát a forgatást élőben sugározták. 2017. január 19-én Harrelson egy 30 fős stábbal, 14 helyszínen forgatta le 100 perces filmjét, egyetlen kamerával - vágás nélkül.
Timecode
Mike Figgis kísérleti jellegű filmjében rögtön négy 93 perces, vágás nélküli felvételt nézhetünk. A történet eseményei párhuzamosan haladnak, és mindegyiket egyszerre nézhetjük, ugyanis a négy mezőre osztott képen egyidejűleg pörögnek. A forgatás is a látottaknak megfelelően zajlott, azaz ugyanabban az időben rögzítették mind a négy történetszálat. Két héten keresztül, minden nap próbáltak, végül 1999. november 19-én vették fel a végleges verziót.
Az ember gyermeke
Méltatlanul keveset beszélünk Alfonso Cuarón remekművéről, pedig úgy általában sokkal nagyobb elismerést és figyelmet érdemelne. A Gravitáció is telis-tele van hosszú snittekkel, de Az ember gyermekét mégis csak valóságos helyszíneken rögzítették, és nem egy stúdióban, zöld háttér előtt. A borús sci-fi két, elhíresült vágás nélküli jelenetéből az egyik egy mozgó autóban játszódik, míg a másik egy szétlőtt panelházak között dúló, komplett csatát mutat be.
