Paul Auster már tizenkét éves korában, 1959-ben kezdett verseket és elbeszéléseket írni. Mindig is imádott olvasni, akkor döntötte el, hogy író lesz, amikor elolvasta Dosztojevszkij regényét, a Bűn és bűnhődést. Az írói sikert az 1987-ben megjelent New York trilógia hozta meg számára: ebben teremti meg egyszerre posztmodern, és a posztmodernizmust bíráló stílusát, miközben

egyszerre foglalkozik az emberi léttel és identitással, valamint a nyelv és az irodalom problematikájával is.

Műveinek középpontjában az identitás és az élet értelmének keresése áll.

Paul Auster 77 éves korában, április 30-án hunyt el, jelentős életművet hagyva maga után, nemcsak az irodalomban, de a filmművészetben is. Ez utóbbiból mutatjuk most be a hét legemlékezetesebbet.

Végjáték (1993)

Két férfi szövetkezik, hogy megnyerjenek egy nagy tétű pókerjátszmát: az egyik profi szerencsejátékos, a másikat a kaland vonzza. Végül veszítenek, és

két különc gazdag foglyai lesznek, és egy távoli, elzárt birtokon kell szolgálniuk nekik.

A filmet Philip Haas rendezte, a forgatókönyvet Paul Auster, Philip Haas és Belinda Haas jegyzik, a színészek közt pedig feltűnik a Gyilkos elmékből ismert Mandy Patinkin is.

Füst (1995)

Paul Auster forgatókönyvéből Wayne Wang rendezett filmet Harvey Keitel és William Hurt főszereplésével. New York Brooklyn negyedében, a Hetedik utca és a Harmadik utca sarkán áll a Brooklyn Cigar Co. nevű kis dohánybolt, mely Auggie Wren (Keitel) munkahelye. Auggie nyers modora jóravaló, bölcs embert rejt. Számára ez a bolt a menedékhely. Bár van barátnője, csalódott a szerelemben. Már belenyugodott abba, hogy napjait a pult mögött tölti. A dohánybolt rendszeres vevői közé tartozik Paul Benjamin (Hurt), a regényíró, aki jelenleg írói válságban szenved. Néhány évvel korábban ugyanis éppen a dohánybolt előtt, a szeme láttára ölték meg állapotos feleségét. Auggie és Paul között baráti viszony alakul ki, megosztják egymással bánataikat és örömeiket.

Ez a film egy finom alkotás, nagy csattanó vagy végkifejlet nélkül. Miközben néztem, bele tudtam helyezkedni a pillanatba: azokról az emberekről szól, akik elveszetten bolyongnak az életükben. Igazából jól éreztem magam velük – jól, mert szimpatikus emberek, meg azért is, mert az író és a rendező gondosan ügyeltek arra, hogy olyan párbeszédeket adjanak a szájukba, ami megfelel a karakterüknek.”

– írta a Füstről a jelentős filmkritikus, Roger Ebert.

Egy füst alatt – Beindulva (1995)

Auster talán leghíresebb filmje, amiben olyan hírességek tűnnek fel, mint Michael J. Fox, Jim Jarmusch, Madonna, és Harvey Keitel is megismétli korábbi szerepét.

Az Egy füst alatt – Beindulva tulajdonképpen a Füst folytatása, melyben visszatérnek a régi szereplők: Auggie és barátai.

Az összekapcsolódó, improvizatív jelenetek a színes brooklyni életről, humorról és emberségről szólnak. Több régi szereplő is visszatér Auggie szivarboltjába, ahol megosztják velünk gondolataikat a dohányzásról, kapcsolatokról, New Yorkról és a belga Waffle-ről. A film forgatókönyvét és rendezői székét ezúttal Wayne Wang és Auster megosztották egymással.

Lulu a hídon (1998)

Ismét Harvey Keitellel dolgozott együtt, és ezúttal Auster volt a rendező és a forgatókönyvíró is. A film középpontjában a kitűnő, ámde ismeretlen jazz szaxofonos, Izzy Maurer (Keitel) áll, akinek élete átmenetileg megváltozik, amikor egy night klubban véletlenül eltalálja egy pisztolygolyó. Fél tüdejét elveszítve élete értelme is odavész: soha többé nem zenélhet. Mivel egészen közel került a halálhoz, elérkezettnek látja az időt, hogy újragondolja életét és a folytatást, ám egészen addig nem talál vissza a valóságba, míg egy holttestre nem bukkan. Izzy fejvesztve menekül, de magához veszi az áldozat táskáját, melyben csak egy szalvétára felírt telefonszám és egy ütött-kopott doboz van, amely egy kis kövecskét rejteget. A telefonszám vezeti el őt Celia Burnshöz (Mira Sorvino), a fiatal színésznőhöz és a kő mágikus ereje folytán szenvedélyes szerelem szövődik közöttük. Amikor Celia megkapja Lulu szerepét, kénytelenek pár napra elszakadni egymástól. Ám vannak, akik keresik a követ, és Izzyt elrabolják, majd az ördögi dr. Van Horn (Willem Dafoe) elé viszik.

A világ közepe (2001)

Ismét egy Wayne Wang rendezés, amelynek forgatókönyve Paul Auster ötlete alapján készült. Richard (Peter Sarsgaard), az érzelmileg sivár dotcom-milliomos fiatalember számára mi sem természetesebb mint, hogy

10 ezer dollárért megvegyen egy Las Vegas-i hétvégére egy sztriptíztáncos lányt.

Ám ahogy a férfi számára a virtuális világ után száz százalékos fordulatot jelent Florance (Molly Parker) teste, a lány lelkét is felkavarja a peepshow-k üvegfalának hiánya. A film címében említett világ közepe nem más, mint a végső menedék, egy kiút az internet és a szexipar totális érzelmi elszigetelődéséből.

The Inner Life of Martin Frost (2007)

Ebben a fekete komédiában Auster az írás természetét vizsgálja, nem véletlenül ő írta és rendezte is a filmet. Miután befejezte negyedik regényét, a címszereplő, Martin Frost (David Thewlis) barátai meghívására néhány hetet tölt az üresen álló vidéki házukban. Az első reggel viszont arra ébred, hogy egy gyönyörű nő fekszik mellette. Claire Martin (Irène Jacob) jelenléte arra inspirálja, hogy új regénybe fogjon, ám idővel rájön, hogy a sorsuk összefonódik a műben megírt történettel. A The Inner Life of Martin Frost

egy izgalmas és rejtélyes film, valamint egy lenyűgöző portré művészről és múzsájáról.

In the Country of Last Things (2020)

Alejandro Chomski sci-fije Paul Auster A végső dolgok országában című regénynek adaptációja. A poszt-apokaliptikus történetben egy fiatal lány az eltűnt bátyját keresi a romos városban, ahol a legtöbben hajléktalanok: a szemétben turkálnak, ahol élelmet, tárgyakat keresnek, mivel az ipar már rég nem működik. A kormányzatot csak a korrupció működteti, már rég nem tesznek semmit az emberkeért.

„Erőteljes, enigmatikus, élénk képzelőerőre épülő, művészi történet… A pokol egyik legjobb modern leírása.”

– írta a könyvről a The Washington Post.

(via Wikipedia, IMDb, Moly, PORT)