Volt miből válogatni, Johnny Depp, Jim Carrey, Jack Nicholson, Sacha Baron Cohen vagy Nic Cage is mestere a műfajnak.
Ha a való életben nem is kedveljük a kiszámíthatatlanul viselkedő, nem teljesen százas figurákat, a filmekben nincs is szórakoztatóbb az öntörvényű, kissé – vagy nagyon – kattant szereplőknél, akik akkor is el tudják lopni a show-t, ha nem is róluk szól a történet. Ebbe a kategóriába persze a közönséges elmebetegek vagy a pszichopata sorozatgyilkosok is beletartoznak, de ebben az összeállításban inkább a könnyedebb műfajokra koncentráltunk.
Peter Loew (Nicolas Cage – A vámpír csókja)
Ki mással is lehetne egy ilyen listát kezdeni, mint a túltolás fekete öves nagymesterével, Nic Cage-dzsel? Rajongói külön kifejezést is kreáltak a sajátos megőrüléseire, ez a Cage-rage, a színész pedig állítja, tudatos koncepció áll unortodox stílusa mögött, amelyet ő „nyugati Kabuki színháznak” nevez.
Nehéz is volt kiválasztani a sok kattant figura közül egyet, de Cage talán vámpírként a legfelejthetetlenebb. A 2023-as Renfieldben is csodásan alakítja a vérszívót, de Robert Bierman kultikus horrorkomédiájában még erősebb, itt ugyanis egy olyan férfit formál meg, aki szép lassan változik vámpírrá (vagy legalábbis azt hiszi), és közben egyre jobban bekattan.
Nála szórakoztatóbban senki nem tud bekattanni.
Még több őrület
A színész a szerep kedvéért elfogyasztott egy élő csótányt (ez a saját ötlete volt), de még ennél is erősebbek azok a jelenetek, amelyekben a megőrülés különböző stációit mutatja be, vagy éppen a beosztottját terrorizálja minden idők legjobban mémesült szemmeresztgetésével.
Ace Ventura (Jim Carrey)
Természetesen a gumiarcú Jim Carrey nélkül sem lehet teljes egy ilyen lista, aki kis túlzással bármelyik alakításával szerepelhetne ebben az összeállításban. Játszott igazi szociopatát (A kábelbarát), félkegyelműt (Dumb és Dumber), röhejes gonosztevőt (Riddlert a Mindörökké Batmanben), kattant komikust (Ember a holdon), és életre kelt rajzfilm- és mesefigurát (A maszk; A Grincs), de mi mégis az Ace Ventura – Állati nyomozót választjuk. Egyrészt azért, mert ezt láttuk a legtöbbször, másrészt minden őrültsége ellenére Ace a legszerethetőbb figura mind közül.
Pee-wee (Paul Reubens)
A felnőtt méretű, de lelkében tizenkét éves Pee-weet 1978-ban alkotta meg Paul Reubens, akit a színpadi fellépések után 1981-ben az HBO különkiadásában is megformálhatott, és nehéz elhinni, de a karakter ekkor még a későbbi, Tim Burton-filmben látottaknál is bizarrabb volt. Persze a Pee-Wee nagy kalandja (1985) is elég meghökkentő élmény lehetett a korabeli közönségnek, akik hasonlóan fura figurát aligha láthattak korábban a moziban, vagy bárhol máshol. Reubens ráadásul nemcsak a vásznon és a kisképernyőn formálta meg Pee-wee-t: a mókás figura afféle alteregóként működött a számára, így a talkshow-fellépéseken is végig karakterben maradva szerepelt.
Joker (Jack Nicholson – Batman)
Egy április 1-je alkalmából készült összeállításból bűn lenne kihagyni azt a gonosztevőt, aki eleve úgy néz ki, mint egy gyilkos bohóc, már csak az a kérdés, hogy Joker melyik verziója a kattantabb. A Heath Ledger-féle változatnak sem kell a szomszédba mennie egy kis őrületért, de ő inkább egy anarchista filozófusba oltott pszichopata bűnöző, míg a Jack Nicholson által alakított figura tényleg olyan, mintha a képregényekből lépett volna elő.
Szokás mondani, hogy Nicholson alapvetően csak önmagát hozta, sőt, azt is kicsit túlspilázta, amiben van is valami – már csak azért is, mert korábban két nagy filmjében, a Száll a kakukk fészkében és A ragyogásban is hozta az őrültet. Ez a Joker azonban a ripacsok ripacsa, aki mindenki elől ellopja a show-t.
Harley Quinn (Margot Robbie)
A Batman-rajongóknak nem kell attól félniük, hogy kedvenc bőregerük kedvenc ellenfelének, Jokernek egy új adaptációban megváltoztatnák a nemét, női Joker ugyanis már elég régóta van, és úgy hívják, hogy Harley Quinn. De szemben Jokerrel, az ő esetében nem kell vitát nyitni arról, hogy ki formálta meg a legjobban, mert eddig egyedül Margot Robbie kapta meg a megtisztelő feladatot (ha az animációs verziókat nem számítjuk), és nem is okozott csalódást, sőt. A karakter gyakorlatilag összeforrt a nevével, ami azért is bravúr, mert a filmet, amiben először feltűnt (Suicide Squad - Öngyilkos osztag, 2016) kábé mindenki utálta.
Robbie a Suicide Squad második, James Gunn-féle 2021-es verziójának köszönhetően szerencsére egy jó filmben is megmutathatta, mennyire passzol hozzá ez a kattant karakter. Önálló filmje, a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) viszont pont azért lett csalódás, mert abban hagyományos hőst akartak faragni belőle.
Willy Wonka (Johnny Depp – Charlie és a csokigyár)
A Roald Dahl által kitalált Willy Wonkának már három inkarnációját is láthattuk, és mindegyik egy kicsit más. A Timotheé Chalamet által alakított Wonka egy szerethető különc, de még a Gene Wilder által játszott „eredeti” karakterrel is lehet szimpatizálni. Johnny Depp a 2005-ös Tim Burton-filmben ehhez képest egy ijesztően furcsa, extravagáns személyiségként alakítja a gyárába gyerekeket csábító csokimágnást. Ez a Wonka egy ideges, manírokkal teli ember, akit egyfajta gyermeki arrogancia jellemez, ami azt mutatja, hogy nyilvánvalóan elakadt valahol a gyermekkorból a felnőttkorba való pszichológiai átmenet során. A zavarba ejtő viselkedéshez pedig nem kevésbé vad külső társul: lila bőrkesztyű, cilinder, piros bársonykabát és cukorkából készült sétapálca. Furcsa, összefüggéstelen beszéde és fenyegető fogcsattogtatása pedig csak tovább fokozzák a karakter abszurditását – ráadásul még a saját viccein is képes nevetni.
Frank-N-Furter (Tim Curry – Rocky Horror Picture Show)
Minden idők egyik leghírhedtebb kultfilmjének köszönhetjük Dr. Frank-N-Furter figuráját, a távoli Transszexualis bolygóról érkezett űrlényt, aki bőrszoknyát, női fehérneműt visel és sminkeli is magát. Ahogy egy igazi őrült tudóstól el is várható, Frank tudományos kongresszust szervez a kastélyában, hogy bemutassa kísérletét, Rocky Horrort, egy férfit, akit azért teremtett, hogy szexuális vágyait kielégítse. Később az is kiderül, hogy nem a transzvesztizmus és a biszexualitás a legmeredekebb dolog vele kapcsolatban, mert féltékenységből gyilkosságra és kannibalizmusra is képes.
Pszichotikus vonásai ellenére Frankből olyan vonzerő sugárzik, amitől mégsem ijesztőnek és veszélyesnek, hanem zavarbaejtően szórakoztatónak hat a személyisége, még akkor is, ha nincs lelkiismerete, és a karizmáját és hatalmát arra használja fel, hogy manipulálja és elcsábítsa az embereket.
Brüno (Sacha Baron Cohen)
Sacha Baron Cohen zseniális karakterkomikus, sok kollégája csak álmodik róla, hogy teremtsen legalább egy ikonikus figurát, neki pedig sikerült minimum hármat is megalkotnia. Első sikereit is egy ilyen alteregónak köszönheti, az Ali G nevű botcsinálta rapperként külön show-műsort vitt, és még Donald Trumpot is sikerült megtréfálnia. Az ál-kazak riporterrel, Borattal még nagyobb sikert aratott, két nagyjátékfilm is készült amerikai kalandjairól.
Hozzájuk képest a homoszexuális osztrák divatmodell és újságíró, Brüno nem lett olyan népszerű, és a szólófilmje sem kapott pozitív kritikákat, de ettől még tény, hogy a három fiktív figura közül Brüno a legextravagánsabb és a legőrültebb. Ali G-ként és Boratként sem finomkodik Cohen, az osztrák riportert azonban még hozzájuk képest is túltolja. (Érdekesség: valójában nem Ali G, hanem Brüno karaktere született meg legelőször.)
Divine (Rózsaszín flamingók)
Sacha Baron Cohen legdurvább filmje is csak egy délutáni matiné John Waters méltán hírhedt fekete komédiájához képest. A saját magát alakító transzvesztita sztár, Divine rácsos kiságyban tartott elhízott anyjával és degenerált fiával egy lakókocsiban él. Antihősünk a leggusztustalanabb élő ember cím büszke tulajdonosa – amit egy bulvárlap aggatott rá –, egy rivális család tagjai azonban el akarják hódítani tőle a titulust.
Divine-nak már a proto-punk sminkje is extrém (hihetetlenül magas szemöldök, kék szemhéjfesték, sötét pirosító, erős, egyenetlen rúzs és drámai szemceruza), a giccses, testre feszülő ruhákról nem is beszélve, azt a jelenetet viszont semmi sem überelheti (pedig van bestialitás és vérfertőzés is a filmben), amikor Divine elfogyaszt egy adag friss kutyaürüléket.
Frank Booth (Dennis Hopper – Kék bársony)
Frank Booth nemcsak David Lynch filmográfiájának legkattantabb gonosztevője (a Veszett a világ Bobby Peruja azért ott van szorosan a nyomában), hanem egyben a filmtörténet egyik legemlékezetesebb pszichopatája is. Első felbukkanása is emlékezetes: Jeffrey (Kyle MacLachlan) és Dorothy (Isabella Rossellini) amúgy is bizarr légyottját szakítja meg, amikor bejelentés nélkül megjelenik. Jeffrey elbújik a szekrényben, majd egy furcsán szexuális és erőszakos jelenetben Frank megveri Dorothyt, és közben váltogatja a "Baby" és "Daddy" személyiségeit. Frank egyik pillanatban még nyugtalanítóan udvarias, a következőben perverz módon infantilis, később van, hogy romantikus dalokra tátog, aztán minden előjel nélkül előtör belőle az állat. És közben inhalátormaszkon keresztül kéjgázzal turbózza fel magát…
Dennis Hopper anarchikus stílusához tökéletesen illett ez a szerep, és ezt tudta ő is, mert állítólag szó szerint könyörgött Lynchnek, hogy ő kelthesse életre Franket.
Via: Tastes of Cinema / Rotten Tomatoes