Ha a filmekben feltűnik egy „zseni”, akkor az a legtöbb esetben felnőtt, és a tehetsége elsősorban az identitás része, nem pedig a történet középpontja. Ám, ha egy gyerekszereplőről van szó, mindjárt megváltozik a dolog: ezek a filmek azt próbálják megérteni és bemutatni, milyen lehet fiatalon megbirkózni azzal, ha valaki különc és tehetséges. Épp ezért, ezek a filmek általában olyan kérdésekkel szembesítenek, amik egy lenyűgöző, ifjú tehetség kapcsán merülnek fel. Következzen nyolc gyerekzseni a filmekben, akik a legkülönfélébb terülteken bizonyították tehetségüket. (Ezúttal csak a filmekkel foglalkozunk, szóval Az ifjú Sheldont ne is keressétek a listán – egyetlen esetben tettünk kivételt, az is egy minisorozat, ami regény alapján készült.)

Ifjú Sherlock Holmes – Az ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa (1985)

Apró csalással indítunk, ugyanis Arthur Conan Doyle karakterét felnőttként ismertük meg, de feltételezhető, hogy már gyerekként is a dedukció mestere volt. Legalábbis ebből indultak ki az 1985-ös film alkotói, amikor bemutatták az középiskolás Sherlock Holmes egyik meglepő kalandját, amihez nem más asszisztál, mint John Watson. Itt kicsit bicsaklik a kánon, ugyanis Holmes (Nicholas Rowe) és Watson (Alan Cox) A bíborvörös dolgozószoba (új fordításban: Tanulmány vörösben és Tanulmány vérvörösben) című regényben ismerték meg egymást, felnőtt korukban, szóval ez inkább

afféle „mi lett volna, ha…”-történet.

A Félelem piramisának középpontjában egy titkos társaság áll, így minden adott egy remek ifjúsági filmhez, és nem is kell csalódnunk. Ami nem csoda, hiszen a forgatókönyvet Chris Columbus írta, és az a Barry Levinson rendezte, akinek többek közt az Esőembert és a Jó reggelt, Vietnám!-ot köszönhetjük.

Fred Tate – Más, mint a többiek (1991)

Ha meg kéne nevezni egy fimet, ami hatásosan mutatja be a gyerekzsenik életének és környezetüknek nehézségeit, talán ezt választanánk. Jodie Foster rendezői debütálása magában hordozza egy ilyen helyzet minden érzelmi és anyagi nehézségét. Amikor az egyedülálló anya, Dede Tate (Foster) rádöbben, hogy fia, a hétéves Fred (Adam Hann-Byrd) a szokásosnál jóval fejlettebb intelligenciával rendelkezik, mindent megtesz, hogy támogassa őt. Beíratja egy különleges nyári táborba, amit egy elismert gyermekpszichológus vezet, aki maga is csodagyerek volt, és ahol

zenei, művészi és matematikai képességeit is tovább fejlesztheti,

ám az örök dilemma őket sem kerüli el: Fred a tehetségét gondozza tovább, vagy élje a gyerekek megszokott és felhőtlen életét?

Jamal Wallace – Fedezd fel Forrestert! (2000)

Ha jogilag húzzuk meg a határt, akkor a film főszereplője, a 16 éves Jamal Wallace (Rob Brown) még belefér a „gyerek” kategóriába, legalábbis az biztos, hogy nem felnőtt. Oké-oké, ő legyen ifjú zseni, ezzel újabb apró kivételt képezve a listán. A Fedezd fel Forrestert! már csak azért sem akartam kihagyni, mert egy Gus Van Sant-filmnek mindenképp szerepelnie kell itt, és akkor már ne az agyonkoptatott Good Will Hunting legyen az! Ráadásul így a gyerekzsenik széles skáláját tudjuk bemutatni,

Wallace ugyanis kiváló író, aki Bronxban él, kosarazik a barátaival, és igyekszik beilleszkedni közéjük,

miközben igazi tehetsége az írásban rejlik. Amikor bemászik az irodalmi remete, William Forrester (Sean Connery) ablakán, majd menekülés közben otthagyja az írásaival táskáját, az egykori sikeres író felfigyel rá és pártfogásába veszi. És ez mindkettőjük számára a kitörést jelentheti.

Billy Elliot – Billy Elliot (2000)

Talán az egyik legerősebb történet a nemi sztereotípiákról és a környezet által determinált sorsról. A 11 éves Billy Elliot (Jamie Bell) egy szoktatlan dologban leli örömét: balettozni szeret. De nemcsak szeret, hanem kifejezetten tehetséges is. Csakhogy

az 1980-as évek közepén járunk, egy bányászvárosban, ahol a férfiak nem balettoznak, hanem bokszedzésre járnak.

Bár Billyt kifejezetten ösztönözi a tanára, a kissrác összetűzésbe kerül apjával és bátyjával, miközben még az 1984-85-ös bányászsztrájk is nehezíti a körülményeket. A Billy Elliot egy szép mese az önmegvalósításról, ráadásul olyan releváns témákkal foglalkozik, mint a férfiasságról alkotott sztereotip elképzelések, az osztálykülönbség és a munkanélküliség.

ezek másfajta gyerekek

Stephen King gyermekei – 10+1 ikonikus gyerekszereplő a filmadaptációkban

A horrorkirály történeteiben a gyerekek élik át a legnagyobb borzalmakat, mégis ők a legtapraesettebbek.

Tovább

Vitus von Holzen – Vitus (2006)

A kevésbé ismert (úgy is mondhatnánk: alulértékelt) svájci film főszereplője a 12 éves Vitus von Holzen (Teo Gheorghiu),

a zongorista csodagyerek, akit saját tehetsége és szülei elvárása nyomaszt.

Ők ugyanis azt szeretnék, ha gyermekükből híres zongorista válna. Vitus azonban úgy érzi, hogy nem értik meg, és megreked egy örömtelen, beszabályzott életben. Vigaszt csak különc nagyapja tud nyújtani neki, aki megpróbálja őt leválasztani szülei álmáról, hogy a sajátját követhesse – ami valójában csak az, ami legtöbbünknek megadatik: a „normális” élet. A film egyik nagy érdeme, hogy megmutatja a gyerekzsenikben lakozó gyermeki pszichét.

Nathan Ellis – X+Y (2014)

A sztori egy autista matekzseni, Nathan Ellis (Asa Butterfield – igen, ő Otis a Szexoktatásból!) felnőtté válását mutatja be. A tinédzser srácnak

nehezére esik kapcsolatot létesíteni a körülötte lévőkkel, viszont szenvedélyesen imádja a matematikát,

így Tajvanra utazik egy rangos matekolimpiára, ahol megismerkedik egy lánnyal, aki szintén tehetséges matematikus. Zhang Mei (Jo Yang) hatására Nathan kezd megnyílni és igyekszik szembenézni a szociális érintkezés démonaival. Bár az X+Y nem mentes a kliséktől, érdekessége, hogy nem csak az aggyal, hanem a szívvel is foglalkozik, tehát nemcsak értelmi, hanem érzelmi síkon is bemutatja Nathan nehézségeit.

Mary Adler – A tehetség (2017)

A Chris Evans és a fiatal Mckenna Grace főszereplésével készült film egy fontos aspektusát mutatja meg a témának: nevezetesen

a hétéves, tehetséges Mary felügyeleti jogáért folytatott harcot.

A fantasztikus matematikai képességekkel rendelkező, cserfes kislány édesanyja öngyilkossága után a nagybátyjával, Frankkel él, aki megpróbál normális életet biztosítani neki. Érthető, hogy miért védi a tehetségétől, hiszen Mary anyukája ennek a súlya alatt roppant össze. Ám Frank anyja, Evelyn (Lindsay Duncan) harcba száll a kislány felügyeleti jogaiért, mivel azt szeretné, hogy Mary a matematikának szentelné az életét. A tehetség egy megható családi dráma, ami érdekes nézőpontból mutatja be azt a kétféle utat, ami egy tehetséges gyerek előtt áll.

Beth Harmon – A vezércsel (2020)

A Netflix sorozata az egyetlen, ami nem film, de egyfelől ez egy minisorozat, ami igazából egy 6 és fél órás film, hét részre bontva, másfelől A vezércsel Walter Tevis azonos című, magyarul is megjelent regénye alapján készült. A szériára legtöbben úgy emlékszünk, mint amiben Anya Taylor-Joy alakítja a sakkzseni Beth Harmont, ám a lány már egész kiskorában fogékony volt a játékra: a kis Beth-et Isla Johnston játssza. A kislány nyolcévesen autóbalesetben elveszíti a szüleit, árvaházba kerül, ahol a gondnok, Mr. Shaibel (Bill Camp) kezdi sakkozni tanítani a magányos lányt, aki erős vizuális képességei révén nemcsak fogékony lesz a játékra, de hamar el is sajátja azt. A vezércsel Beth zsenialitásán a tehetséges gyerekek tragédiáját is megmutatja:

mi lesz azzal, akit kihasználnak és nem értenek meg, aki sosem tanulta meg, hogyan birkózzon meg az adottságai súlyával.

(via Flickside, ScreenRant)