A Jurassic Park óta szentül hisszük, hogy lehetséges dínót klónozni gyantába ragadt szúnyogokból. De a vikingek sem hordtak szarvas sisakot, pedig minden kosztümös történelmi filmben így ábrázolják őket.
A hollywoodi filmek gyakori hibája, hogy sokszor köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Ami persze érthető, elvégre a blockbusterek rendezőinek bevallottan az a feladata, hogy látványos vagy épp drámai filmeket forgassanak, hiszen ők nem pedagógusok, hanem a szórakoztatóipar napszámosai. Így aztán elég gyakran előfordul, hogy egy-egy film akciódús cselekménye vagy drámai vonzereje téves elképzeléseken alapul. Például hogy a híres-hírhedt Velociraptorok a Tyrannosaurus rexekre is veszélyes, veszedelmes őshüllők – holott valójában tyúkméretű, tollas jószágok voltak, csak ilyen pici dínókkal képtelenség lett volna eladni egy grandiózus Spielberg-blockbustert. Ilyen és ehhez hasonló filmes anomáliákat szedtünk össze az alábbi cikkünkben is (ami a Listverse hasonló tematikájú listája alapján készült).
1. Vikingek (1928)
Közismert tény, hogy a vikinges filmekben szarvas sisakot visel minden északi harcos. Az 1928-as Vikingek című fekete-fehér (illetve utólag kiszínezett) némafilm viszont még csak nem is az első volt a sorban, ahol felbukkant ez a fals elgondolás, mert
már már az 1800-as években felütötte a fejét a tévhit, miszerint a vad skandináv hajósokat szarvakkal díszített sisakban kell ábrázolni.
A sztereotip fejfedő legelőször Richard Wagner 1876-os A Nibelung gyűrűje című operaciklusának látványos jelmezei között tűnt fel. A valóságban azonban semmilyen régészeti lelet nem támasztja alá, hogy a vikingek szarvas sisakot hordtak anno. A korabeli illusztrációkon ugyanis vagy tar fejjel, vagy közönséges vas- illetve bőrsisakokkal ábrázolták őket (ebből a szempontból a Vikingek tévésorozat többé-kevésbé hiteles produkció). Norvégiában 1943-ban találtak ugyan egy szem- és orrvédős viking vassisakot, szarvak azonban nem voltak rajta.
2. A cápa (1975)
A 2006-ban elhunyt bestseller szerző, Peter Benchley 1974-ben írta meg a kultikus 1975-ös Steven Spielberg-film, A cápa alapjául szolgáló regényét, de később megbánta, hogy közellenséget faragott a fehér cápákból. Mert bár a kimutatások szerint a nem kiprovokált cápatámadások többségéért valóban ez a cápafaj a felelős, a valóságban nem az ember a fehér cápák fő táplálékforrása. Ráadásul folyamatosan változtatják az élőhelyüket, vagyis nem ragadnak le hosszú időre ugyanazon strandon fürdőzőket harapdálni. Simon Thorrold oceanográfus szerint viszont van rosszabb is a fehér cápák démonizálásánál:
Spielberg ürügyet adott azoknak, akik egyszerűen csak ki akarnak menni a tengerre cápákat öldösni, és most már védekezhetnek azzal, hogy ők csak biztonságosabbá teszik az emberek életét.
3. Egyenesen át (1990)
Kiefer Sutherland, Kevin Bacon és Julia Roberts nemzedéki kultfilmjében egy fiatal orvostanhallgatókból álló csapat úgy dönt, mesterséges szívleállításoknak és újraélesztéseknek vetik alá magukat, hogy megvizsgálják, mi történik a halál után. A film szerint a defibrillátor egy olyan csodamasina, ami bárkit képes visszahozni a halálból – ez azonban sajnos nincs így. Ha ugyanis a szívkamrák egy bizonyos ideig nem húzódnak össze, akkor onnantól már nincs esély az újjáélesztésre elektromos sokkolással, és örökre megáll az ember szíve.
4. Jurassic Park (1993)
Spileberg másik legendás mesterműve, a Jurassic Park A cápához hasonlóan szintén egy könyvadaptáció: Michael Crichton 1990-es Őslénypark című regényén alapul. A 2008-ban elhunyt bestseller szerző grandiózus története arra a teóriára épült, hogy a tudósok sikeresen ki tudták vonni a dinoszauruszok DNS-ét a borostyánkőben konzerválódott, őskori szúnyogokból, majd ezeket a DNS-eket klónozva lényegében újrateremtették a különböző őslényeket, hogy azután egy profitorientált vidámparkban mutogathassák őket a nagyérdeműnek.
A könyv és az abból készült film alapállítása azonban teljességgel tudománytalan.
Sajnos azonban sokan a mai napig abban a tévhitben élnek (akár tudományos körökben is), hogy a borostyánba ragadt vérszívó rovarok tanulmányozásával lehet majd valamikor dinoszauruszokat klónozni.
5. Sülve-főve (1999)
Ebben a romantikus vígjátékban a főszereplő séfnek, Amandának (Sarah Michelle Gellar) azt mondják, hogy a férfiak naponta 238-szor gondolnak a szexre, és minden alkalommal megigazítják az övüket. A nő a nagy szerelménél, a megnyerő modorú, sikeres üzletember Tomnál (Sean Patrick Flanery) rá is kérdez a dologra, hogy akkor hogy is van ez. Tom végiggondolja, hány órát van ébren naponta, és úgy becsüli meg, hogy átlagosan négypercenként gondol a szexre, úgyhogy a teória igaz lehet. Egy kutatócsoport viszont utánajárt a dolognak: számlálós klikkert adtak 238 egyetemistának, majd három csoportra osztották őket. Az egyik csapat akkor kattintott, amikor a tagok a szexre gondoltak, a második csoport akkor, amikor az ételre, a harmadik csapat pedig akkor, amikor az alvásra.
Így jött ki, hogy férfiak átlagosan naponta 19 alkalommal gondoltak a szexre, a nők pedig naponta tízszer.
Lehetséges persze, hogy a diákokat befolyásolta a klikkelésben maga az utasítás, hogy kattintsanak, amikor a szexre, az ételre vagy az alvásra gondolnak, és így gyakrabban gondoltak ezekre a témákra, mint egyébként tették volna. Egy másik kutatás résztvevőit az okostelefonjaikon keresztül naponta 7 alkalommal meglepetésszerűen arra kérték, hogy írják meg az aktuális gondolataik témáját. A kísérlet résztvevői átlagosan naponta egyszer gondoltak a szexre. A filmbéli állítás a 238-as számról tehát minden bizonnyal hamis.
6. Kettős kockázat (1999)
Ebben az izgalmas thrillerben Libby Parsonst (Ashley Judd) megvádolják a férje meggyilkolásával, holott a férfi nagyon is él. A nő azt az információt kapja, hogy ha már egyszer elítélték a férje meggyilkolásáért, akkor most már akár büntetlenül megölheti a párját, hiszen az amerikai alkotmány kétszeres büntethetőség elleni védelme megtiltja, hogy valakit kétszer állítsanak bíróság elé ugyanazért a bűncselekményért. A filmben Libby elhiszi ezt a tévhitet, holott a dolog több sebből is vérzik. Egyrészt akitől a tippet kapja, nem jogász végzettségű. Másrészt ha később valóban meg is ölné a férjét egy másik helyszínen és időpontban, akkor az már új bűncselekménynek minősül, így a kettős büntethetőség elleni védelem nem áll fenn. John W. Whitehead alkotmányjogász szerint Libbynek inkább bizonyítékot kellene prezentálnia a hatóságok felé arról, hogy a férje még él, mert akkor a bíróság ejthetné az ügyét.
7. 21 Jump Street - A kopasz osztag (2012)
Jonah Hill és Channing Tatum ebben az akcióvígjátékban egy zsarupárost alakít, akik letartóztatnak egy gyanúsítottat, ám az illetőt kénytelen végül elengedni a rendőrség, mert hőseink elmulasztották felolvasni a gyanúsított Miranda-jogait. Amikor a rendőrfőnök-helyettes (Nick Offerman) megkérdezi a két díszpintytől, mik ezek a jogok, egyikük sem tudja helyesen elmondani. Pedig a Miranda-jog szinte minden hollywoodi zsarufilmben elhangzik, ez ugyanis nem más, mint a
Jogában áll hallgatni...
-kezdetű, elhadart monológ (ami azóta kötelező, hogy 1963-ban Ernesto Mirandát egyéb bizonyíték híján a saját beismerő vallomása alapján ítélték el, az ügyvédje viszont perre vitte a dolgot azzal az indokkal, hogy a vallomásra a rendőrök kényszerítették rá a kialvatlan védencét). Csakhogy a filmekkel ellentétben az amerikai törvények igazából nem írják elő a rendőröknek, hogy rögtön a letartóztatáskor felolvassák a gyanúsítottaknak a Miranda-jogokat: ezt csak akkor kell megtenni, ha a letartóztatást kihallgatás is követné.
8. Lucy (2014)
Luc Besson 2014-es sci-fi akciófilmjének az volt az alaptétele, hogy az emberek csak az agyi kapacitásuk 10 százalékát használják. Scarlett Johansson karaktere, Lucy egy fiatal amerikai nő, akit gengszterek rabolnak el, és arra kényszerítik, hogy drogfutárként dolgozzon nekik. Amikor véletlenül elfogyasztja az általa csempészett illegális szert, azonnal zsenivé válik, és olyan elképesztő tulajdonságokra tesz szert, amelyekkel korábban nem rendelkezett.
A feltevés azonban, miszerint valakinek szuperképességei lesznek pusztán azzal, hogy az agykapacitása „kiaknázatlan 90 százalékát” is beizzítja, téves.
A National Public Radio All Things Considered című műsorában David Eagleman neurobiológus a filmbéli Samuel Norman professzort alakító Morgan Freemannel vitatta meg ezt a kérdést. Eagleman szerint népszerű tévhit, hogy agyunknak csak az egytizedét használjuk, mert valójában az agyunk 100 százalékát használjuk folyamatosan. Ariana Anderson, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatója el is mondja a műsorban, hogy ha valaki valóban csak az agya 10 százalékát használja, azt az illetőt alighanem agyhalottnak nyilvánítanák. Eagleman azt gyanítja, hogy a Lucy-ben is központi szerepet kapott mítosz azért népszerű, mert az emberek szeretnék azt hinni, hogy az agykapacitásuk fejlődhet.
A Port.hu zenés sorozatának első évadának utolsó részében Király Attila színész és szinkronszínész ült be a dobok mögé.