A tökéletességet nagyon nehéz, ha nem lehetetlen elérni, így nem csoda, hogy még egy-egy kiváló alkotásba is belerondít pár hamis hang. Mutatunk néhány példát. VIGYÁZAT, SPOILERHEGYEK!
Cloverfield Lane 10 (2016)
A játékidő legnagyobb részében a Cloverfield Lane 10 feszült pszichothrillerként működött, hiszen egyszerre rendkívül izgalmas és nagyon nyomasztó volt figyelni, hogy a Mary Elizabeth Winstead által alakított fiatal nő csapdába esik John Goodman karakterének bunkerében. A férfi ugyan azt állítja, hogy csak az ő javát akarja, hiszen odafönt már mindent elpusztított egy alientámadás, de pont azt volt a jó, hogy végig nem tudhattuk, hogy a figura igazat mond-e. A legvégén azonban, amikor a film váratlanul átváltott inváziós katasztrófafilmbe, kiderült az igazság, és olyan kiábrándítónak bizonyult, hogy egy YouTube-felhasználó megcsinálta inkább azt a verziót, amiből kimarad a kínos alienharc. A Cloverfield Lane 10 így sem rossz film, de ez a teljesen feleslegesen kifejtett zárlat majdnem elrontott minden addigi törekvést.
Amerikai mesterlövész (2014)
Ennek a 2014-es életrajzi/háborús drámának az ominózus jelenete bizonyítja, hogy még egy olyan nagyság is tévedhet, mint Clint Eastwood – ráadásul ebben az esetben minden bizonnyal nem egy véletlen bakiról, hanem egy tudatosan átgondolt hibás döntésről van szó. Annak idején az egész világ azon röhögött, hogy abban a jelenetben, amikor a Bradley Cooper által alakított főhős a feleségével vitázik,
miközben újszülött gyermekét dajkálja, a babát nem egy igazi csecsemő, hanem egy műanyag játékbaba „játssza”.
A bébikkel való forgatás valóban nagyon problémás, drága és külön szabályozás vonatkozik rá, és a rendező minden bizonnyal úgy gondolta, majd az átélt színjátszás eltereli a figyelmet a báburól, de ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna: a kis incidens kizökkentette a nézőket, és nem túlzás azt állítani, hogy
tömegeknek tette tönkre a filmélményét.
Még az is lehet, hogy az Amerikai mesterlövész hat Oscar-jelöléséből emiatt váltott csak egyetlenegyet, a legkevésbé fontosat (legjobb hangvágás) díjra.
Django elszabadul (2012)
Tarantino remeke tele van lenyűgöző alakításokkal: elég csak Christoph Waltzra (aki a fogorvosból fejvadásszá avanzsáló Dr. King Schultzcal kiérdemelte második Oscar-díját is), Leonardo DiCaprióra (aki olyan átélten játszott, hogy azt sem vette észre, hogy a vacsorajelenet asztalcsapkodásánál véresre vágta a kezét egy szilánkosra tört üvegpohárral) vagy a címszerepet hozó Jamie Foxxra gondolni. A kiváló művészek közé valahogy mégis odatévedt egy kutyaütő – méghozzá maga Tarantino, aki annak ellenére, hogy nem képzett színész, valamilyen formában feltűnik minden saját filmjeiben, és sajnos most sem bírta kihagyni a dolgot. De ami működött a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény című filmjeiben, itt nem vált be, és rossz nézni, ahogy a direktor a színjátszással próbálkozik. Még szerencse, hogy csak egy jelenetben szerepel, különben még ennél is nagyobb kárt tett volna a műben.
Licorice Pizza (2021)
Paul Thomas Anderson legutóbbi alkotását sokan istenítik (ahogy magát a rendezőt is), voltak azonban olyan hangok is, akiket zavart, ahogy romantizál egy alapvetően helytelen, sőt erkölcstelen párkapcsolatot. A film egyik jelenete pedig még az alaptémánál is durvább volt – elsősorban azért, mert teljesen felesleges. A John Michael Higgins által alakított fehér étteremtulajdonos képsoraira gondolunk, aki folyamatosan groteszk módon japán akcentust imitálva beszél japán feleségéhez, majd kiderül, hogy nem is tud japánul. Lehet, hogy mindez valamiféle antirasszista paródia akart lenni,
A sötét lovag – Felemelkedés (2012)
Nincs mit csodálkozni rajta, hogy a közönség nem fogadta akkora lelkesedéssel A sötét lovag című zseniális Batman-film folytatását, A sötét lovag – Felemelkedést, hiszen nagyon nehéz volt felnőni a nagy elődhöz. Nolan trilógiájának záródarabja azonban még ehhez képest is több sebből vérzik, szóval számos erénye mellett muszáj megemlíteni, hogy a Marion Cotillard által játszott karakter, Talia al Ghul úgy, ahogy van, alapjaiban elhibázott, és nem is sikerül szépen végigvinni a hozzá kapcsolódó cselekményívet. A legkínosabb a figura haláljelenete, amit a máskor egyébként kiváló Cotillard-nak sikerült teljesen elrontania, így olyan komikus lett, hogy nem túl meglepő módon a nézők többségéből inkább kacagást váltott ki, mint megrendülést.
(via Independent)
