2004-ben mutatták be a Fűrészt, amely nemcsak sztárt csinált a már akkor nagypapakorú Tobin Bellből, de lefektette egy ma is sikeres franchise alapjait.
Az olyan népszerű horror franchise-ok, mint a Halloween, a Péntek 13., a Rémálom az Elm utcában vagy a Sikoly, hagyományosan olyan filmekből állnak, amelyek a legritkább esetben egymás folytatásai. Általában az egyes részeknek nincs túl sok közük egymáshoz, így ha valaki esetleg kihagyott egy-egy filmet, nyugodtan megnézheti a legújabbat, nem lesz hiányérzete. Ezeknek a régi horror franchise-oknak ugyanis pont az volt a lényege, hogy olcsó, eldobható izgalmakat nyújtsanak, ahol soha nem kell elgondolkodni semmin, csak nevetni vagy épp megborzongani egy-egy véres haláleseten.
Nem ez a helyzet azonban a Fűrész franchise-zal, ami annak ellenére, hogy leginkább „kínzáspornóként” ismert, nemcsak rémisztő és undorító, hanem okos is, mivel egy hihetetlenül bonyolult hullámvasutazásra invitálja a nézőt az egyes filmek szorosan egymásba fonódó sztorijával. 20 éves lett az első Fűrész, épp ezért most érdemes kicsit alaposabban is megvizsgálni, mi az oka a máig tartó népszerűségének.
A Sundance-től a világhírig
2004 januárjában a nagy nevű Sundance Filmfesztivál sokat látott közönsége megrökönyödve tapasztalta, hogy két ismeretlen ausztrál filmes, James Wan rendező és Leigh Whannell forgatókönyvíró olyan brutális horrorfilmmel rúgta rájuk az ajtót, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. A 80-as évek akcióvígjátékaiból ismert Cary Elwes és Danny Glover, valamint a Lost tévésorozat előtti, még egyáltalán nem világsztár Michael Emerson főszereplésével leforgatott Fűrész újhullámos horrorként egyszerre volt régi vágású, gore-ban tobzódó alkotás, és görbe tükre a „tinihorror” felkapott műfajának, ahol mindig a szép lányokat és a jóképű srácokat vadászta le egyenként az aktuális rémpofa.
A 2004-es Fűrész főgonosza, Jigsaw viszont nem egy újabb maszkos őrült volt, hanem egy John Kramer nevezetű, ravasz sorozatgyilkos, aki a tévés vetélkedőket és a szabadulószobákat idéző csapdákba zárta be az embereket, ahol az illetők meghalnak, ha nem teljesítenek valamilyen szörnyű feladatot – ám a túléléshez általában szörnyű öncsonkítást kell tenniük, például le kell vágniuk egy fűrésszel a saját lábukat, vagy ki kell vájniuk a saját szemüket, hogy a szemgödrük mélyén lévő kulccsal kinyithassák a fejükön lévő, tüskés vasmaszkot (és ezek csak a legegyszerűbb csapdák, rengeteg sokkal brutálisabb „játékot” láthattunk a franchise történetében).
Az első film ütős fordulata ráadásul máig emblematikus:
örökre beleégett a retinánkba, ahogy egy addig a földön heverő test feltápászkodik, és elmagyarázza, hogy valójában ő a Jigsaw néven tevékenykedő, titokzatos gonosztevő.
Nem csoda, hogy a karaktert alakító Tobin Bell (aki már akkor is 62 éves volt, idén nyáron pedig betöltötte a 82-t is!), hirtelen világsztár lett, és az egész Fűrész franchise-t a mai napig az ő ördögi karaktere, illetve annak vérfagyasztó öröksége „viszi el a hátán".
Mi lehet vajon a Fűrész sikerének titka?
Az első hét Fűrész-filmet mindig október végén mutatták be a mozikban, hét egymást követő évben, 2004 és 2010 között. Ez a mai napig példátlan teljesítmény, nemcsak a villámgyorsan lezavart forgatások és a feszesen betartott szezonális megjelenési dátum miatt, hanem azért is, mert a franchise népszerűsége és megbecsültsége nem hogy csökkent volna, inkább csak nőtt – legalábbis a horrorfilmekért rajongó közösségen belül. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az ikonikus főszereplő, Tobin Bell Jigshaw-ja ugyebár már a Fűrész 3-ban meghalt, mégis tudott nélküle is folytatódni a széria.
Kevin Greutert az egyetlen olyan alkotó, aki minden Fűrész-film stábjában benne volt: ő rendezte a Fűrész 4-et, a Fűrész 6-ot, a Fűrész 3D-t, valamint a Fűrész X-et, és vágóként dolgozott az összes többi filmben. Bár eredetileg nem volt benne a 2021-es Spirál: Fűrész hagyatéka csapatában, a készítők végül mégis bevonták őt is, hogy segítsen az utómunkálatok során összeállítani a film végső változatát. Így aztán neki ma már abszolút kulcsszerepe van a franchise egyedi atmoszférájának kialakításában, és mostanra nálánál jobban senki sem tudja, hogyan kell felépíteni egy jó Fűrész-filmet.
De a csapdákat felépítő trükkmester, Anthony Stabley is legalább ugyanilyen kulcsfigura a franchise-ban. Szerinte a Fűrész-filmek máig kitartó népszerűségének titka:
Hatalmas a rajongótábora, mert a közönség folyton azt kérdezi magától: »Túlélném-e ezt vagy azt a csapdát? Én vajon mit tennék?« Emellett, mint minden horrorfilmnél, ott van a katarzis érzése, amikor kilépsz a moziból, és azt gondolod, hogy [a film szereplőihez képest] a te életed nem is olyan rossz.
Mit tartogat a jövő?
Kevin Greutert egy interjúban egyszer már megígérte, hogy az újabb Fűrész-filmekben egészen biztosan „nem lesznek sci-fi trükkök, se klónozás, se természetfeletti dolgok a szellemekkel”. Emellett határozottan megfogadta azt is, hogy „Jigsaw soha nem megy az űrbe”. Igaz, azt is hozzátette, hogy „az ígéretek azért vannak, hogy megszegjék őket”.
George Lucas egyszer azt mondta, »mindenkinek megígérem, hogy sok mindent megteszek pénzért, de soha nem fogok cukros gabonapelyhet árulni a gyerekeknek«. Nos, van néhány Yodás corn flakes doboz a konyhámban, ami azt bizonyítja, hazudott… Mi addig fogjuk csinálni a Fűrész-filmeket, amíg az emberek faképnél nem hagynak minket.
