Mit tehet egy kisfiú, ha nagyon hiányzik neki rég nem látott apja, aki egykor elhagyta őket? Keres egy alkalmasnak tűnő férfit és a nyomába szegődik.
Sors és véletlen
Stefek és Elka a véletlent kutatja. Tesztelik és besegítenek neki, ha kell. Azon kísérleteznek, hogy vajon bele lehet-e avatkozni a sors menetébe, hogy mennyi mindenre képes az akarat, és mennyi mindenre a beletörődés. Stefek (Damian Ul) nem a lemondásban hisz, ami nem meglepő, hisz gyerek. Gyermeki ártatlansággal tekint a világra, saját univerzumára, melyben a legnagyobb kérdés, hogy miért ment el az apja. Elka már lemondott apjáról és arról, hogy megértse miért ment el. Szkeptikusan szemléli a világot. Nem csoda, hisz kamasz.
Repülő galambok az égen
Adam Bajerski operatőr képei lenyűgözők. Hihetetlen érzékkel adja vissza a nyári szünetek napsütötte délutánjait, szinte érezzük a bágyasztó meleget. A mozdulatlanságot, az állandóságot, a nyugalmat. Stefek együtt él és lélegzik környezetével, ha lelke háborog, galambok repkednek a város felett. Az állandó ismétlődések, a vissza-visszatérő motívumok egyszerre sugallnak változatlanságot és változatosságot. A poros utcákon, mintha egy elvarázsolt világban járnánk, ami egyszerre pusztul és épül. Jobb napokat látott ipari városka pusztuló épületeivel és életeivel egyszerre varázslatos hely és fullasztó közeg, a környezet mégis otthonos és szerethető, mert a képek mesélnek. Stefek történetét.
Ökölbe szorított hüvelykujj
Damian Ul tökéletes választás a szerepre. Olyan magabiztossággal játszik ólomkatonáival a sínek között, mintha minden nap ezt tenné. Dacos tekintetével pont annyira megy nővére, Elka agyára, hogy ettől csak még szerethetőbb legyen. Gyakorlatilag mindenhová elkíséri nővérét, még a randevúit sem kíméli, ha Elka kettesben szeretne maradni lovagjával, azt csak titokban, szökve lehet. Stefek rajta csügg a lányon, vele tart, ha az bevásárolni megy, vagy épp állásinterjúra kell mennie. Gyermeki perspektívájából szemléljük mi is a világot, s a ragaszkodást, mellyel Stefek a környezete felé tekint. Ragaszkodik Elkához, a nővére barátjához és egy ismeretlen férfihoz a vasútállomáson. Ha pedig valaki így kötődik valamihez, annak előbb-utóbb meglesz a gyümölcse.
Cselek nélkül
Andrzej Jakimowski maga írta és rendezte a történetet. Filmje egyszerre szól a felnőtté válásról, a gyermeki ártatlanság megtartásáról, valamint a csodáról. Ettől válik a film lélekmelengetően kedves alkotássá, hisz ipari táj ide vagy oda, egy kisfiú szemével a legkilátástalanabb világ is csodálatossá változik át.
Kinek ajánljuk?
- Aki szerint egy kelet-európai film csak szomorú lehet.
- Aki nosztalgiával gondol a gyermekkori nyarak délutáni semmittevésére.
- Annak, aki nem hisz a csodában.
Kinek nem?
- Aki képtelen azonosulni egy gyermek szemszögével.
- Aki nem szereti a lengyel filmeket.
- Aki messziről kerüli a vonatállomásokat.
8/10
