Nem tudom nem személyeskedéssel kezdeni a recenziót. Kicsi gyerekkoromban volt egy dal, amely – szüleim elmondása szerint – mindig sírásra késztetett. Amikor felhangzottak a „charango”, egy kis latin-amerikai gitár pengő hangjai a rádióban, majd belekúszott az éterbe a pánsípok szívszaggatóan gyönyörű melódiája, én mindig szomorú lettem. Az El Condor Pasa volt a dal, Simon and Garfunkel-től.
Ez a lélekmozgató melódia – ami egyébként a peruiak nemzeti öröksége – végigkíséri a Vadon (Wilde) című filmet, amely a legjobb értelemben vett spirituális road movie. Főhőse Cheryl Strayed (Reese Witherspoon eddigi legmegrázóbb alakítása), aki összeomlott élete darabkáit szeretné összerakni azzal, hogy vállalkozik egy embert próbáló lelki és fizikai túrára: a Pacific Crest Trail-re. Az út nem csak testileg megterhelő, hiszen a rekkenően forró Mojave- sivatagtól a havas Sierra Nevadán át tart a vadregényes Oregonig. Emellett azonban – és ez az igazi cél Cheryl számára – a legönmarcangolóbb dante-i pokolraszállás, emocionálisan és szellemileg egyaránt. Egy multilineráis vonalú fejlődéstörténet ez, ám ennél hitelesebbet és meghatóbbat aligha láttunk ez idáig.
Reese Witherspoon olyan fiatal nőt alakít, aki hedonisztikus és egoista életvitelt folytatva mindent tönkretett az életében. Jól prosperáló házasságát szétzúzta, férjét megcsalta. Anyjával és öccsével felszínes kapcsolatot tartott, majd a legdurvább heroin függőségbe zuhant. Válogatás nélkül feküdt le idegen férfiakkal, anyagilag és egzisztenciálisan mélypontra került. A „valahogy kibicsaklott minden” passzív és önsajnáló állapotából egy őrült ötlet rángatja ki: részt vesz a PTC-n, amely Nyugat-Amerika legnagyobb, három államon végigfutó túraútvonala. A nem egészen felkészült Cheryl érzelmi letisztulást, önmegbocsátást, feloldozást és újjászületést vár a három hónapos úttól. Nem árulunk el titkot azzal, hogy mindezt meg is kapja, és az a csodálatos, hogy a néző is ugyanezekkel az érzelmekkel áll fel a székből a film végén. A gyönyörű fényképezés és a lenyűgöző tájképek mellett nagyszerű zenei betétdalok kísérik végig a jeleneteket – a mindig visszatérő El Condor Pasa akkordjaival, mely utóbbi markánsan meghatározza a film atmoszféráját. A rendezőről, Jean-Marc Vallée-ről eddig nem sokat hallottunk, de ha eláruljuk, hogy az ő keze munkája a Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club), akkor az sokat elmond a Vadon erkölcsi tartalmáról és magasságairól. A film nagyszerűségéhez minden bizonnyal hozzájárult a komplex és emocionálisan tökéletesen lavírozó forgatókönyv is, melyet a nagyszerű, emberi kapcsolatokat fürkésző-elemző Nick Hornby jegyez (Pop, csajok, satöbbi… Egy fiúról)
Ahogy Cheryl lába alatt fogynak a mérföldek, retrospektív flashback jelenetek tanúi lehetünk, melyek mesteri arányban és tónussal festik meg a tragikus előzményeket. Ki kell emelni az anya, Bobbi alakját, aki kulcsfontosságú figurája a drámai utazásnak. Laura Dern-t a Kék bársony óta imádjuk (színésznő azóta nem produkált olyan elementáris és hiperrealisztikus síró jelenetet, mint ő a Lynch kultfilmben), és Cheryl életigenlő, soha fel nem adó anyjaként olyan epikus zsánert kreál, hogy méltán járna neki a legjobb mellékszerepért járó Oscar. A dokumentarista Camino filmek, a kissé idealizált Ízek, imák, szerelmek vagy a Bakancslista után végre készült egy letisztultan reális, ám mégis minden értelemben gyönyörű, katartikus magasságokba emelő utazós történet. Lehengerlő és döbbenetesen autentikus az az alakítás, melyet az eddig leginkább Dr. Szösziként ismert színésznő nyújt – aki egyébként társproducerként is jegyzi a filmet. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, fontos elmondani, hogy él egy igazi Cheryl Strayed is, aki jelenleg 46 éves, Pennsylvaniá-ban lakik és írónőként dolgozik. 1995-ben járta végig a Pacific Crest túrát, hasonló motivációk és előzménytörténet miatt, és az ő memoárja alapján készült ez a film – és nem utolsó sorban a Vadon társ-forgatóköny írója is. Az alkotókról tehát elmondható, hogy ilyen az, amikor a megfelelő emberek találkoznak, a legjobb időben, a legjobb helyen, és egy nagyszerű kreatív workshop révén létrehoznak egy őszinte, sallangoktól mentes, értékes mesterművet. A Wilde című film ebbe a kategóriába tartozik.
Szerintem: 90%
