Roger Mitchell, a tündéri Notting Hill megrendezése után most kihagyta a szirupot új filmje receptúrájából. Kíméletlen, őszinte és okos thrillert rendezett két férfiről, akik más-más közegből érkeztek, akik teljesen másfelé tartanak, de útjaik egyszer véletlenül keresztezik egymást, és onnantól kezdve semmi sem marad a régi kerékvágásban.
Egy átlagosan normálisnak tűnő pénteken New Yorkban autózgat Gavin Banek (Ben Affleck), az ígéretes jövő előtt álló ügyvéd, valamint Doyle Gibson (Samuel L. Jackson), a nyomoronc kisember prototípusa. Hogyan is találkozhat két, egymástól ennyire eltérő karakter? Természetesen csakis a véletlennek köszönhetően - közlekedés közben, egy sávváltáskor egymásba csúszik a két autó.
Ráadásul mindkét férfi nagyon siet... a bíróságra. Banek egy kulcsfontosságú tárgyalásra tart, amely milliókat hozhat a részben általa tulajdonolt ügyvédi irodának, míg Gibson gyermekei láthatási jogáért kénytelen küzdeni. Mindkettejük számára tehát a legfontosabb dolog kerül veszélybe - a karrier és a család.
Banek sietve távozik a helyszínről, egy biankó csekket hagyva maga után, hogy Gibsont így kártalanítsa. Gibson azonban a szabályokat betartva, betétlapokat-töltögetve képzeli a konfliktus rendezését, habár az ő ideje is fogytán van. A csekken kívül azonban még valamit ottfelejt a jólfésült ügyvédbojtár - nevezetesen a milliókat érő ügyiratokat tartalmazó mappát. Ez pedig igencsak elrontja a fiatal titán jókedvét... aki, miután az iratok visszaszerzésére tett békés kísérlete kudarcba fullad, kegyetlen játékba kezd a Jackson által életre keltett Gibsonnal.
Eget rengető indulatok szabadulnak el, amikor a két férfi addig idillinek tartott élete egyik pillanatról a másikra kerül vakvágányra. Szabályos hajtóvadászat veszi kezdetét a két antihős között, akik saját igazukért, saját álmaikért, aztán a nap előrehaladtával már szimplán csak saját túlélésükért mennek ökölre mind a szavak, mind a tettek mezején.
Szokatlanul kemény és realista maszkot viselő film lett az Ütközéspont, legalábbis a hollywoodi stúdiók futószalagjairól legördülő nagyvárosi thrillerekhez képest. Nincsenek benne fekete és fehér karakterek, egyik központi hőse sem hős, sokkal inkább áldozat. Saját és a környeztük által magukra és egymásra aggatott címkék és kategóriák áldozata. Különösen Samuel L Jackson alakítása elsőrangú, ahogy az átlagpolgár olyan arcát képes megmutatni, amit igazából egyikünk sem szeretne meglátni a tükörben sem a reggeli szépítkezés, sem az esti mosakodás közben.
A realista mese végéről szerencsére az irreális happy end is lemaradt. Hiszen egy olyan eszeveszett péntek után, mint amilyet Mitchell filmje is bemutat, gondolataink közt semmi helye a boldog és idilli álmoknak. Realista vízióknak és rémálmoknak juthat csak hely pihenni vágyó elménkben, s az Ütközéspont éppen ugyanazokat a - jobb esetben szunnyadó - indulatokat éleszti majd fel bennünk is, mint a két központi figurában.
