Goda Kriszta tökéletességre törekedett, ezért a Kaméleon után egy dolgot biztos megtanul: néha rontani kell, hogy szerethetővé váljon a filmje. Ettől függetlenül a Kaméleon egy jó film, annyira, hogy a magyar közönségfilmnek egyre kevésbé a szar a szinonimája.

Tökéletes film és pinapecér nincsen - 7/10
Valuska László

A romantikus és a forradalmi filmek után egy merész húzással Goda Krisztina egy volt intézetis gyerekből lett pinapecérről (Nagy Ervin) készített filmet, aki a nőben csak a pénzt látja, és utóbbi megszerzéséért könyörtelenül átveri mindegyiket, míg egy nap új célpontot nem talál Hámori Gabriella balerina személyében. A tökéletes ötleten alapuló forgatókönyv is szinte a tökéletességig végigvitt, és itt nem beszélnék kiszámíthatóságról, hanem inkább kötelező körökről. El van osztva másodpercre a suspense, a humor, sőt még az úgynevezett könnyűerotika kedvelőit is meglepik Hámori Gabi mellével és hasával, valamint Nagy Ervin és Kulka János fenekével. Utóbbi hiába alakítja tökéletesen a meleg Magenheim doktort, itt jegyezzük meg, hogy ez nem akármilyen bátor popkulturális vállalás, mert néha kínossá teszik olyan apróságoktól, mint a randira elöl felejtett melegújság, vagy az a negatív előítélet, hogy a melegek hülyén beszélnek és verseket írnak.

Látszólag tökéletes választás volt Nagy Ervin a szerepre, aki az Ámbár tanár úrban hódította a fiatal Dobó Katát, majd jött a Nincsen nekem vágyam semmi, az Állítsátok meg Terézanyut, a Szezon, a Overnight, vagyis jó filmek, jó szerepek, ráadásul színpadon is kifejezetten kedvelem, de valahogy nem engedték szabadon a benne lévő ötleteket. A fátyolos hang és tekintet tőle kevés, hiába próbál meg ugyanazokból a helyzetekből (ti. a nő megszívatása) mindig mást kihozni, ha közben a Kautzky Armand-hasonmásverseny győzteseként is játszik egy jelenetet. És nekem nagyon hiányzott belőle a sármosság, és hogy több érzelmet mutasson, mert Nagy Ervin jóképű csávó, de ennél minimum tizenkétszer több arca van. Mondjuk szegény Csányi Sándor megmaradt a Shrekből ismert szamár szerepében, ő hozza a Joey-s lúzerszínész-poénokat a Jóbarátokból.

A Kaméleon egy steril film, látványvilágáról az IKEA-katalógus és az Amerikai Psycho filmváltozata ugrott be, amelyek ugye tökéletes világok, de egy Budapesten játszódó filmben furák. A sok milliót kereső szélhámosok miért egy lukban élnek? Miért tűnik úgy, mintha a Riviéra vadorzói című remeket ültették volna át a menő, dizájnolt Budapestre? De ezeket még meg lehet magyarázni, de a gyenge utószinkront nem, mert jót tett volna neki a bénább hang, ahogy nem szerencsés mindig a legmenőbb képbeállítást választani.

A Kaméleonnak egy dolgot biztos köszönhet a magyar filmtörténet a bemutató előtt egy nappal már: az egyik legtökösebb mosdójelenetet, mert ahogy Nagy Ervin odakúrja Makranczy Zalán fejét a tükörhöz, az nagyon rendben van. Köszönjük a jelenet minden közreműködőjének.

Jó estét, illúzió! - 6/10
Gőzsy Kati

Valódi házasságszédelgők leveleiből kiindulva írta meg Divinyi Réka a Kaméleon forgatókönyvét és járta körül Farkas Gábor szélhámos életét, aki az intézetben nevelkedése után a pénzgyűjtésnek azt a sajátos módját választotta, hogy magányos, csúnya nőket hiteget a pénzükért. A kiszámítottan meglepő fordulatokkal működő szabályos történet konzervatívra sikerült ugyan, de a felszín alatt egy melodrámai karakterváltozást is kapunk bónuszba, szélhámosunk ugyanis elveszíti az ártatlanságát.

Mindez sajnos igen stilizáltan került vászonra. A beleélést a túlságosan steril környezet (élén a Korda stúdióban épített kórházzal), a reklámfilmesen tökéletes dizájn is rontja, de még így is a felsőbb kategóriában maradna a film, ha nem ütné meg a nézőt már az első percben a főszereplő távolságtartása saját figurájától.

Mert a szélhámost alakító Nagy Ervin úgy mondja el az ars poeticáját, mintha szépirodalmat rebegne, mondjuk Móricz Zsigmondtól Nyilas Misi eltévelyedését. Az egész figurája hiteltelen, bármelyik arcáról legyen szó, azt pedig, hogy intézetis gyerekként kezdte, csak onnan vehetjük észre, hogy a barátján ez nagyon is látszik. A színész bár majdnem minden jelenetben jelen volt, csak egyszer volt ténylegesen ott: amikor figurája sznob változatával nyomult a Kulka János alakította ortopéd orvosra a fürdőben. Ennél még Harsányi Gábor pszichopata munkásfiúja is lazábbnak és életszerűbbnek hatott a Jó estét nyár, jó estét szerelemben, pedig az Fejes Endre novellája alapján készült 1973-ban.

Bezzeg az egyik mellékszálban Kulka az összes gombszemű színészt lejátszotta a vászonról. Mellette sem Nagy Ervin sem a pszichológust alakító László Zsolt sem rúghatott labdába. Kulka John Malkovich-os szenvedélyességgel hozta a meleg dokit, még Nagy Ervin stilizált játékát is magával ragadta néhány pillanatra, így épp a meleg jelenetek lettek a film leghitelesebb részei. A meghódítandó balerina szerepében Hámori Gabriella túl tökéletes lett. Értem, hogy a film az illúziókról szól, de ha az említett filmben Tordai Terinek hónaljszőre van, mint akkoriban minden nőnek, akkor Hámorinál is túlzás a nem mindennapi, émelyítően mázos terézanyus külső.

Szélhámosfilmként harangozták be Goda Kriszta harmadik filmjét, amiben dokudrámákra jellemzően körbejárja a szélhámosok keletkezését és problémáit, mégis inkább egy melodráma lett belőle. Ami sajnos túl komolyan veszi magát.