Még nem igazán indultak be a programok, de hétvégén elüthetjük az időt például kiváló kiállításokkal, gyűjtöttünk is párat, ami vasárnap be is zár (halogatók, szevasztok!).
FUGA Barokk Napok 2020 – FUGA, január 2-5.
A FUGA elsőrendű üzenete: az építészet a kultúra elválaszthatatlan része. A különböző művészeti ágakból érkező kortárs alkotók bemutatásával az építészet és a társművészetek kapcsolatát kívánjuk erősíteni. Célunk, hogy a kultúrafogyasztó közönség a Budapesti Építészeti Központban otthonosan érezze magát.
Made in Pécs – Pécs, több helyszínen, január 4-5.
Liverpool és Bécs után ezúttal Erdély zenekarai közül látnak vendégül néhányat. Extra újdonságként a külföldi vendégek mellett ezután minden évben egy hazai várost is meghívnak, hogy fesztiválozzon a városban. Első alkalommal Veszprém, 2023 Európa Kulturális Fővárosa érkezik.
Máté Bence: Vértelen vadászat – Budapest Kongresszusi Központ, január 4. 16h
Mi történt a piros zsigulis sráccal, aki közel tíz éve, „a láthatatlan madárfotós” néven vált ismertté a Spektrum tévécsatornán?
Aki kíváncsi, miként lett egy pusztaszeri „problémás” diákból a világ legsikeresebb természetfotósa, ne mulassza el ezt a szórakoztató előadást.
Alinda beszélget a Belvárosiban, vendég: Molnár Piroska - Belvárosi Színház, január 5. 20h
A Fehér Vera, Altnőder Emese: A hibáinkkal együtt – Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, január 6-ig
A hiba csak akkor hiba, ha annak értékeljük. Attól függően, hogy milyen a lelki alkatunk vagy épp milyen szellemi, fizikai hatás alatt állunk, ugyanazt a dolgot számtalanféleképp megélhetjük. A hibáinkkal együtt című kiállítás képei kétféleképp értelmezhetőek. Technikai értelemben hibás fényképeket jelentenek, míg tematikus értelmezésük az (ön)elfogadásra utal. A két alkotó, A Fehér Vera és Altnőder Emese a fényképezőgép különböző funkcióit (ki)használva hozza létre egy egyszerre hétköznapi és különös világ többrétegű és többértelmű képeit.
Rajk Látvány-Kiállítás Rajk László emlékére – OSA Archívum, január 5-ig
“Magas ember felfelé megy, szabad ember kifelé, öröklöttől az érthető felé. Három maradás az ördögük, a lent, a bent és az összevissza. Rajk László szavaz. (ça va, ça va), Rajk Látvány viszont választ. Mindig a maradás ördögei ellen, mindig a szabadságot.” (Haraszti Miklós)
Mintázat és dekoráció – Ludwig Múzeum, január 5-ig
A Pattern and Decoration mozgalom a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig terjedő időszakban bontakozott ki az Egyesült Államokban. A hatvanas évek óta domináns minimalizmus antitéziseként kialakult csoport nemcsak az uralkodó művészeti irányzatok, hanem általánosságban a nyugatias értelemben vett „magas művészet” hegemóniájával helyezkedett szembe. Annak ellenére, hogy a műgyűjtők és galériák körében meglehetős sikert könyvelhettek el maguknak, még ha rövid életű is volt ez a siker, sem a múzeumi intézményrendszer, sem az éppen az absztrakt expresszionizmus dominálta európai művészeti közeg nem mutatkozott befogadónak törekvéseikkel szemben.
Élet/Kép - Keleti Éva retrospektív kiállítása - Műcsarnok, február 2-ig
Kivételes időutazásra invitálja a nézőket Keleti Éva hat évtizednyi életművét bemutatva. A pálya színe-java az 50-es évektől máig: eleven riportok, groteszk életképek, bravúros táncfotók, sztár portrék, lélekbúvár arcképek. Irodalom, színház, zene. Minden, ami kultúra és élet.
Kihűlt világ. Farkas István (1887-1944) művészete - Magyar Nemzeti Galéria, március 1-ig
Farkas István 20. századi magyar festőművész egyedülálló életművet hagyott hátra, amely egy stíluskategóriába sem illeszthető be. A kiállításon a látogatók megtekinthetik legkorábbi képeit, az 1920-as években és az 1930-as évek elején Párizsban készült műveit, amikor az École de Paris legnagyobb festői közé tartozott, valamint az 1930-as és az 1940-es évek elején született munkáit, amelyek közül néhány, úgy tűnik, szinte előrevetítette alkotója tragikus halálát. Farkas István művészete és személyisége nagy hatással volt a francia kritikusokra, például André Salmon költőre, aki 1930-ban monográfiát írt róla: könyvében hangsúlyozta a művész „képességét az álmok kifejezésére a valóság legkézzelfoghatóbb szimbólumaival”. Farkas édesapja, Wolfner József halála után, 1932-ben tért haza, Budapestre. Itthon – miközben lépést tartott párizsi kortársaival – megteremtette saját, személyes és szimbolikus vizuális nyelvét. 1944-ben azonban zsidó származása miatt deportálták, és Auschwitzba érkezésekor megölték. A Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállítása halálának 75. évfordulója alkalmából tiszteleg a nagy művész előtt.
