Kellemes kis semmiség szeretne lenni Török Ferenc új filmje, a Senki szigete. Az elvágyódás meséjeként megálmodott produkció valószerűtlen események és kattant karakterek játékos találkozásainak igencsak laza láncolata a szellemi mondanivaló vagy a társadalmi látlelet bármiféle igénye nélkül.
A mozi friss és laza akar lenni: van benne egy esküvőjéről Budapestre menekülő, Juli nevű szőke vidéki lány, aki minden nap ugyanazt az irodaházi ablakot pucolja (Jakab Juli). Megismerkedik, majd odaköltözik a kleptomániás taxisofőr lányhoz (Bánfalvi Eszter), akiben a modern Budapest akciósztárja veszett el. A közös, angolszász filmekből importált „love interest", a kosarasként pózoló Zoli nevű csimbigyerek (Mohai Tamás) előbbivel szemez, utóbbival összefekszik.
Ha egy alkotócsapat nem akar semmit sem mondani filmjével, hanem megelégszik azzal, hogy (egyébként olykor lenyűgöző) atmoszferikus képsorokat dobáljon össze a vásznon néhány budapesti helyszínnel illusztrálva, bőven elég ennyi karakter és sztori.
A filmben az aktuális generációs nihilizmus lenne a téma, de a forgatókönyvírói és rendezői szufla hiánya líraian lila, ám tökéletesen üres habogást hoz. Ezen felül (időkitöltőnek?) vannak még totálisan felesleges cselekményszálacskák (Zoli kalandja a Margitai Ági és Schell Judit alakította anya-lánya párral vagy a kisautókat áruló fiúcska) és egy bődületesen gagyi gengszter karakter.
Utóbbit Stohl András alakítja – tegyük fel, hogy ironikus ripacskodásra szólt a rendezői felkérés és akkor pazar a teljesítménye – dramaturgiai szempontból viszont még a blöff szintjét sem üti meg a szerep. Bár abban van némi szarkazmus, hogy minden egyes jelenetében kíséri őt egy nagyon szúrósan néző kínai fickó, elvégre a nagy testvér parafrázis mindig jól jön. A Keresztes Tamás alakította vőlegény felbukkanása viszont minőségi őrületet generál.
A Senki szigetével kapcsolatban alapvető kérdés, hogy Török Ferencnek és stábjának vakmerőségére, jelesül, hogy létrehozták minden idők legfelszínesebb magyar filmcsodáját, hogyan reagál a nagyközönség. Mert a vákuum olykor tényleg beszippanthatja az embert.
