A hősök a legkevésbé hiteles figurák, a humor egyetlen forrása az idétlen indiai akcentus. Inkább nézzétek meg az Ezerízű szerelmet kétszer!
Sam Garbarski német származású rendező nem először mutatkozik be nekünk. Korábban a drámai történeteket könnyed iróniával és humorral oldotta fel, így sikerülhetett többször nagy közönség számára is nehézségek nélkül befogadható filmet alkotnia.
Első itthon bemutatott művét, A Rashevski tangót (2003) 2007-ben Irina Palm bizarr, mégis szerethető drámája követte, amit Berlinben Arany Medve-díjra jelöltek. 2010-ben Quartier lointain címmel egy belga-luxemburgi-francia koprodukcióban készült fantasyvel is próbára tette képességeit. A Vijay és én pedig súlytalan komédia szeretett volna lenni. Legnagyobb sajnálatunkra a film maga lett súlytalan.
Garbarski korábban említett filmjei bár alapjaiban eltérő sztoriból építkeznek, néhány közös vonás felfedezhető bennük. A történetek magjában egy-egy újrakezdés áll. A hősök, hol kényszerű választást követően, hol csodás események következtében, hol pedig szabad akaratból új fejezetet indítanak életükben. A rendező életművét így az énkeresés, az élet és énünk újraértelmezése, a tiszta lappal indulás lehetősége fonja össze.
A Vijay és én főhőse egy kiégett New York-i színész, Will Wilder (Moritz Bleibtreu). Will negyven évesen szakmai életének tökéletes mélypontjára kerül. Idétlen gyerekműsorban alakítja a főgonoszt, a teletabi-szerű zöld nyúl bőrében színészi kvalitásai tökéletesen elvesznek. Amikor 40. születésnapjára látszólag senki nem emlékezik, betelik nála a pohár és sértődötten elszáguld. A baj tovább fokozódik, mikor egy csontrészeg csöves elköti a kocsiját, ő pedig nyúljelmezben, ázottan egyetlen barátjánál, egy indiai vendéglő tulajánál, Radnál (Danny Pudi) keres menedéket. Lerészegedik és elalszik. Reggel furcsa hírt közölnek a tévében. Az elkötött autóval a szerencsétlen hajléktalan balesetet szenved és a felismerhetetlenségig ég. Will úgy dönt, felveszi Vijay, a szakállas szikh férfi karakterét és ellátogat saját temetésére. A szerep olyan jól sikerül, hogy özvegye észre sem veszi a hasonlóságokat, mi több, beleszeret az egzotikus férfiba.
A szinopszis hallatán talán sokunknak Billy Wilder klasszikus szerepcserés filmjei jutnak eszébe, a Valaki forrón szereti és az Irma, te édes is hasonló színjátékból épül fel. A főhős neve tovább erősíti gyanúnkat. Az egyetlen probléma, hogy Billy Wilder filmjei nemcsak humorban gazdag történetek voltak, de a színészi alakítások is feledtették az esetenként meglehetősen bárgyú sztorit, míg Garbarski hősei a legkevésbé hiteles figurák, a humor egyetlen forrása pedig az idétlen indiai akcentus, ami úgy tűnik elég, hogy megtévesszen mindenkit Will környezetében. A fordulatok kiszámíthatóak, tulajdonképpen nincsenek is.
A filmet a Cirko-Gejzír, a Művész, a Toldi és a Puskin is műsorára tűzte és a mai naptól ti is láthatjátok. Viszont ha jót akartok magatoknak, inkább nézzétek meg az Ezerízű szerelmet kétszer, minthogy másfél órát üljetek a sötétben három gyenge poénért cserébe.